Az éppen aktuális koronavírus-járvány és a menekültek után mi, az LMBTQ közösség tagjai vagyunk a saját hazánk, pontosabban kormányunk legkevésbé elfogadott polgárai, ha úgy tetszik ellenségei, ha még úgyabban (sic!), akkor a világ mocska.
Tényleg azt hiszik, hogy azok vagyunk, akikbe bármikor, bármilyen módon bele lehet rúgni.
Most éppen a nemváltást szemelték ki maguknak a mi polgári, keresztény-konzervatív politikusaink.
Mindez persze nem új keletű, már a IV.-V. században a kereszténység, az iszlámhoz hasonlóan, átvette a zsidó Ószövetség homoszexuálisokat elítélő felfogását, emiatt a középkortól napjainkig e három vallás felemás módon – inkább elítélően – viszonyul a melegekhez, innen levezethetően a mássághoz, a „normálistól” való eltéréshez. Mindezt a zsinatokon is elítélték.
De hagyjuk is azt, hogy milyen botrányokkal küzd a katolikus egyház (pedofília, homoszexualitás). Gondoljunk bele viszont abba, mindez milyen jó kis táptalaj a jelen magyar kormányzat ál-keresztény, képmutató világának.
És itt álljunk meg egy pillanatra. Rágjuk meg ezeket a szavakat, hogy keresztény, hogy katolikus, hogy vallás! Nem vagyok vallásos, de ilyenekre emlékszem, hogy szeresd felebarátodat, ne bánts másokat…
A vallást, mint támaszt képzelem el, egy kapaszkodót, amely ha kell eligazít, irányt mutat, támogat.
Ezzel szemben a mai katolikus egyház sok mindent tesz, csak ezeket az eszméket nem tűzi tettekben a zászlajára, még ha képzavar is mindez.
Különösen így van ez idehaza, ahol mély hallgatásba burkolózva a regnáló rezsim talpnyalóiként köpködik, dobálják a melegeket, leszbikusokat, transzszexuálisokat, nemet váltókat.
Elutasítják a gender fogalmát, a családot csak egy férfi és egy nő kapcsolataként képesek elképzelni. Nem kérdés számukra a tett, a szeretet, és maga az ember. Nem ez számít.
Az új Nemzeti Alaptantervbe frissiben felvett, és a jobboldali politikusainknak nagyon tetsző kedvence – egyébként valóban zseniális író – Wass Albert emígyen fogalmaz Hitevesztett Nemzedék című regényében:
„Maguk nem Istenben hisznek, hanem a saját maguk felsőbbrendűségében, a saját maguk tökéletességében, csalhatatlanságában. Istenre csak azért van szükségük, mint egy tökéletes legfelsőbb lényre, hogy saját felsőbbrendűségükben hihessenek. Mert nem csak úgy érezhetik magukat a tökéletesség tükörképének, ha elhitetik magukkal, hogy van tökéletesség. … azért megy templomba minden vasárnap, mert akkor el tudja hitetni magával, hogy egy láthatatlan felső hatalom mindent megbocsát, ami az előtte lévő hat napon történt?”
Szóval, kedves Svédországban állatokat gyilkolászó KDNP-s és hatalmas pénzeket összeharácsoló narancsos politikusaink, kimondom: viselkedésük álszent, demagóg, korszerűtlen. Azaz konzervatív diktatórikus.
Van egy rossz hírem – avagy mennyi az annyi?
Miután önök élő, hús-vér, érző embereket aláznak meg, lehetetlenítenek el, legyen az bármilyen vallású – mert igen, sok „másként” érző és gondolkodó vallásos – és legyen bármilyen nemi identitású, ők akkor is adófizető polgárai ennek a nemzetnek (igen, így)! És nincsenek kevesen. Keresztény, konzervatív körök szerint, akik igyekeznek a számot lefelé nyomni, szerintük mindössze a népesség 0,1%-a meleg.
A másik véglet, Kinsley (amerikai szexológus, kutató, szociológus), aki szerint a társadalom 10 százaléka homoszexuális. Az igazság persze valahol a két százalékérték között van, pontos értékét biztosan nem fogjuk megtudni soha, egyszerű társadalmi okoknál fogva.
Mindenesetre, ezek alapján a magyar társadalomban legalább 350.000 meleg állampolgár él. És ez a szám nem takarja a többi tízegynéhány genderbe tartozó többi személyt. Annyi bizonyos, hogy ez a „társaság” kitesz közel félmillió embert. Ha úgy tetszik szavazót.
A fenti számtan azt is magával hozza, hogy a jelenlegi Fidesz-KDNP 133 igen bátor képviselője között statisztikailag 9-10 meleg, leszbikus (ja, bocs, nő alig van), biszex, transz, stb. politikus ücsörög, akik hagyják magukat is nemteleníteni valamilyen értelmezhetetlen keresztény elv miatt, miközben ők is a nagyot szerethetik.
Az ellenzéki padsorokban pedig további 5-6 hasonló lapul meg. Nos, ez a nagyjából 15 képviselő a leggerinctelenebb mind közül, mintha saját magát köpné szemen…
Hogyan lesz valaha is a magyar társadalom legalább nagyobb része egészséges gondolkodású, toleráns, ha nincsenek politikusaink, akik kiállnak értünk, hogyan ha a közgondolkodás nem változik meg?
Hogyan, ha mi magunk nem állunk ki magunkért egységesen? Hogyan, ha nem az ember, a tett, a szeretet számít?
Hogyan, ha őszerintük nem élhetünk családban, nem fogadhatunk közösen örökbe, nem változtathatjuk meg nemünket? Sorolhatnám még a kérdéseket…
Közömbösek lettünk. Én is az vagyok. A világ mocska. A világ mocska? Ja és én is a nagyot szeretem.
Comments