2021. jún. 11.2 perc olvasás

Mi kellene itthon a közösségi összefogásához?

Meglehetősen szomorú, ugyanakkor felemelő történet.

A filmet a Budapest Pride Fesztivál alkalmából július 14-én vetítik az Aurórában

A We were here témája az 1980-as évek San Franciscó-i AIDS-válság. A film sok tanulsággal szolgál a mai helyzetre.

A visszaemlékezésekből nemcsak a tragikus történeteket ismerjük meg, hanem azt a példátlan összefogást is, amivel a helyi meleg és leszbikus közösség reagált a krízisre.

Mindenki azzal segített, amivel tudott: az aktivista lobbizott a kormánynál, a leszbikus ápolónő gondoskodott az AIDS-betegekről és részt vett a HIV-gyógyszerek kutatásában, a zárkózott irodista egy HIV-pozitív ember önkéntes segítője (buddyja) lett, a virágárus pedig ingyen adta a virágot azoknak, akiknek nem volt pénzük, de szerették volna tisztességben eltemetni a barátaikat.

A dolog működött: San Francisco meleg közössége nemcsak megmaradt – amire akkor nem sokan fogadtak volna –, hanem még a jogait is meg tudta tartani.

Kínálkozik a párhuzam a Coviddal. Már többször írtam itt arról, hogy azt látom: Magyarországon a pandémia nem összehozta, hanem egymás ellen fordította az embereket. Kevesebbet emlegettem eddig azokat, akikből pont az ellenkező reakciót váltotta ki a válsághelyzet, és önkéntesnek álltak Covid-kórházakba vagy segíteni kezdték a környezetükben élő időseket.

Fura módon azok között a magyarországi ismerőseim között, akik ilyesmit csinálnak, aránytalanul sok a leszbikus, meleg vagy zsidó. Ez lehet véletlen is, de bennem felmerült: talán az, hogy van tapasztalatuk egy, a "nemzetnél" szűkebb közösséggel, olyan elköteleződéssel járt mások jólléte iránt, amit a többségi társadalom tagjai nem feltétlenül tapasztalnak meg.

Ez túlmutat a személyes érintettségen, hiszen például az AIDS-válság idején rengeteg leszbikus ápolta a betegeket és adott vért nekik (erről szó is van a filmben), sőt az ACT UP-ban, az AIDS elleni küzdelem egyik legharcosabb szervezetében is számos leszbikus dolgozott, pedig őket ugye pont kevésbé veszélyezteti a HIV. Egyszerűen megvolt az a fajta közösségi élményük, ami a szétforgácsolódott magyar társadalomban, ahol az emberek és csoportok egymás ellen fordulnak (és fordítják őket), keveseknek van meg. Talán ezt kéne visszahoznunk, és akkor nemcsak a járvány, hanem számos más probléma megoldásához is közelebb kerülnénk.

Hogy miért tabu a HIV/AIDS-ről beszélni? Miért stigma a HIV-státusz, holott a nyílt és odafigyelő kommunikáció emberek életét tehetné jobbá? Milyen ma Magyarországon HIV-vel élni, milyen előítéletek érik a többségi társadalom és az LMBTQ közösség részéről a HIV-vel élőket? HIV-vel élőként hogyan tudunk megküzdeni a megbélyegzéssel?

Többek között ezekre és hasonló kérdésekre keresik a választ a Pride Academy következő eseményén július 14-én 18:00 órától az Aurórában.