MELEGSZERELEM Bálint vagyok, 20 éves veszprémi gimnazista. 15 éves korom óta vallom magam melegnek. Azóta sok sráccal találkoztam, de jó néhánnyal csak fizikai örömszerzés céljával.
Mostani sorozatunkban arról kérdeztünk benneteket, hogy milyen volt az első szerelem. Bálint története következik.
A szexrandikat már kezdtem unni, sok-sok sráccal találkoztam, de egyik se fogott meg...
Sok meleg/biszex sráccal találkoztam az elmúlt lassan 5 évben, jó néhánnyal csak fizikai örömszerzés céljával, másokkal azóta is tartom érintkezés nélkül a jó kapcsolatot. 2016 januárjában jöttem össze az első barátommal, egy teljes évig jártunk, de szerelmes nem voltam. Inkább elvarázsolta csak a 15 éves énemet, hogyan él egy akkor 20 éves, milyen a felnőttek világa.
2016 januárjától és 2018 július 4-e között rengeteg srácon átmentem (netes ismerkedős oldalak, Facebook, meleg bulik), de senkivel se tudtam/akartam komolyabbat.
Ma már kapcsolatban élek lassan 1 éve, azonban neki nincs köze a 2018-as nyári eseményekhez, életem első és egyelőre utolsó szerelméhez. Igen, a páromba nem vagyok szerelmes, nem is voltam, 1 éve sem, mikor összejöttünk, és ez mondhatni kölcsönös. Nagyon szeretjük egymást, kicsit olyan, mintha „átugrottuk volna” ezt a szeszélyes szakaszt, és boldog párkapcsolatban élünk, „mint a felnőttek”. Hogy őszinte legyek, amin végigmentem az utolsó másfél évben (tehát minden át van fedve mindennel), nem is bánom, hogy a szerelem jelenleg nem környékez.
Kanyarodjunk vissza a tényleges szerelemhez, mesélnél erről bővebben?
2018. július. 18 évesen már régóta nem volt semmi komoly kapcsolatom, a szexrandikat már kezdtem unni, sok-sok sráccal találkoztam, de egyik se fogott meg.
Sokáig nem is kerestem párkapcsolatot, minél több srácot ismertem meg, annál jobban kiábrándultam. De aztán egyre inkább kockahasak helyett törődésre, együttlétre vágytam. Otthon már tudták rólam ekkor, szóval azzal se lett volna baj, vihettem volna barátot haza. Szerelmes előtte sosem voltam, alig tudtak mélyen megérinteni a srácok, tényleg a kizárólag fizikai kapcsolat szintjére süllyedt a pasizás.
Aztán jött a függetlenség napja, amely ironikus tartalmat nyert Őmiatta. Délután Őt is jobbra húztam sok más mindenki mellett. Annyit láttam csak, hogy picit fiatalabb nálam, táncos, és elég jól néz ki... Szóval a szokásos, akit jobbra húzok. Aztán felugrott, hogy Match... Mondom hej, de szerencsés vagyok, hisz még nagyon közel is jelzi hozzám. Ekkor még nem sejtettem semmit. Azonban, szerintem 3 perc chat kellett, ami hát mennyi, 20-30 üzenet, és valami megcsapott.
Már itt egy filmbeillő jelenettel kezdődött ismertségünk, amelyből még megannyi következett a 1,5 év alatt. Elkezdtünk beszélgetni, és meglepően gördülékenyen ment a kommunikáció...mármint nagyon. Tényleg csak egyszerű alapmondatokról beszélek, de frappánsak voltak, vibrálóak. Ültem a földön a szobában, dög meleg nyári délután, és Ő eléggé felkeltette az érdeklődésem. Erre, a semmiből kikapcsolt a telefonom, két üzenet között. Persze felkiáltottam, hogy hú te jó ég, miért pont most? Szerintem ilyen kapkodva sosem kerestem a töltőm, fetrengtem a földön, amíg bekapcsolt...hú, de hosszú perc volt. Ekkor éreztem először, hogy ez itt most valami más, mint a megannyi előtte...
Aztán visszajött a beszélgetés. Nem emlékszem már pontosan, mi vonzott benne annyira a 3 perc beszélgetés alatt, de valami nagyon. Értelmesen írt (helyesen!...), értékelte a bókom, és elmésen vágott vissza rá, sőt, a kedvelt „továbbgondolok valamit, mint amit leírok, érti-e” játékomat is teljesen jól vette. Öröm volt beszélni vele, annyira, hogy – bár nem szoktam volt ilyet csinálni – még aznap estére megbeszéltünk egy sétát a kutyájával. Nem randit, csak egy találkozót.
Rég nem találkoztam már pasival, meg éreztem is egy különleges érzést, szóval eléggé izgultam, szerintem vagy kétszer átöltöztem (mint később kiderült, ő háromszor:)). A kutyasétáltatás remek volt, tartott vagy 2 órán át. Beszélgettünk végig, fogalmam sincs, miről...mindenről. Láttam, hogy visszafogott srác, elegáns és lázadó egyszerre, komoly, de azért néha mosolyog, és az nagyon jól áll neki. Egy magas volt velem, vékony, teljesen ideálom. Kicsit kizökkentettem a komfortzónájából pár merészebb kérdéssel és témával (ez is kedvelt módszerem a valóság előhozására), olykor meglepődött, de mindenre tudott válaszolni. Jól éreztük magunkat, ő kicsit zavarban volt. Hazakísértem. Utólag kiderült, hogy eddigre neki is elege volt már a pasikból, bár messze nem volt még olyan tapasztalt e téren, mint én. Viszont emiatt engem is csak palira akart venni, hogy legyen, szórakozzunk ezzel is egyet, úgyse lesz semmi. Hát, nem jött össze neki:)
Hazaérve kezdődött el igazán a történet, egész éjjel beszélgettünk. Van néhány képernyőfotóm (hála a jó égnek, sokat készítettem azokról a napokról, hetekről nyáron), így utólag ki tudom jelenteni, hogy – bár mindketten sokáig (okkal) tagadtuk – már ott, azon az este szerelmesek lettünk. Veszedelmesen.
Arra a kérdésre, hogy miért lett vége, 100 oldalas regényben tudnék válaszolni. Mert valóban, a szerelem elmúlt, már tavaly áprilisban. Azaz, el kellett múlnia, hogy a kapcsolatunk, a barátságunk megmaradhasson. Ehhez egy érzelmileg kiegyensúlyozottabb állapotba kellett kerülnünk. Úgy gondolom, megérte.
#szerelem #elsőszerelem #férfiak #vidékimelegek #sztori #Magdiagőzben #TalabosDávidnéLukácsNikolett #rainbotainment
Egy megosztással támogathatsz minket!
Kommentare