2021. okt. 26.10 perc olvasás

Az előítéletek nem a bőrszínből fakadnak

Frissítve: 2021. nov. 18.

Hogy milyen meleg romának lenni Magyarországon? Ez sok mindentől függ. Például, hogy hová születik az ember.

Márton Joci aktivistával a vidéki romák helyzetéről beszélgettünk

Sokszor nem egyértelmű, hogy a diszkriminációt azért kapod mert meleg vagy, vagy azért mert szegény, vagy azért mert roma családba születtél

Mit jelent meleg romának lenni?

Erre nem lehet egyértelműen választ adni, mert nincs egy közös roma LMBTQ élmény. Én nagyon jól tudom, hogy sokan kívülállóként szeretnének erről tudni, és jóindulattal kérdeznek meg ilyeneket, de erre nem szabad válaszolni, mert akkor az ember csak a saját történetét meséli el, miközben másoknak más az élménye. Szóval nincs egy élmény, ami mindenkire vonatkozna. Természetesen vannak közös élmények, amik az elnyomásból fakadnak, de nem lehet azt mondani, hogy az én történetem például megegyezik egy másik roma meleg történetével, főleg azért, mert a roma közösség is nagyon diverz, illetve az LMBTQ közösség sem alkot egy homogén csoportot, és nagyon sok minden befolyásolja azt, hogy egy roma embernek, ha meleg, leszbikus vagy transznemű, akkor milyen élménye lehet. Ezt befolyásolja az is, hogy hol született az ember, az ország melyik részében él, a fővárosban vagy attól távol egy kis faluban, és hogy a szülei mennyire zárt közösségben élnek. De nagyon meghatározó a nem, az iskolázottság és a gazdasági helyzet is.

Mégis milyen problémákkal kell szembenéznie egy roma melegnek?

Nagyon sokszor találkozom azzal a problémával, hogy a vidéki romák nincsennek bevonva eléggé az LMBTQ mozgalomba. Ezek az emberek nem találják meg azokat a lehetőségeket, hogy be tudnának kapcsolodni, nincsenek vagy nem érzik magukat megszólítva, és nem tudnak csatlakozni ehhez az egészhez. Ez például nagyon nagy munka nekünk roma meleg aktivistáknak, de persze nem akarom rátolni senkire se a felelősséget, mert mondhatnám azt is, hogy jó hát a mainstream meleg mozgalom nem tudja ezeket az embereket bevonni, de pont ezért vagyunk mi, roma LMBTQ aktivisták, hogy képezzünk egy hidat, és megpróbáljuk ezt az egészet egy picit formálni, úgy hogy azok is tudjanak csatlakozni a mozgalomhoz, akiknek még ma nehéz is ez.

A 2000-es évek közepén voltál 20 éves. Mitől más a te történeted, mint például egy mai fiatalé?

Nekünk például nem volt otthon számítógépünk, nem volt internetünk, tehát élből nem jutottam hozzá információkhoz, sem a melegségről sem a mozgalomról. Nem tudtam magamnak megfogalmazni azt sem, hogy mit jelent melegnek lenni. Az embernek csak a saját belső érzéseire hagyatkoznia nagyon sokszor félrevezető. A mai fiatalok telefonján már ott az egész világ, és sokkal gyorsabban és hatékonyabban tudnak dolgok után nézni és kapcsolódni másokhoz. Ha valaki egy Nógrád megyei kisvárosban nőtt fel mint én, ma már nem jelent akadályt, hogy akár az ország másik felében élő másik meleg romával chat-eljen vagy beszélgessen – akár telefonon –, megtalálják egymást és tudják egymást támogatni. Ez az én esetemben teljesen kizárt volt.

Hogyan indultál el?

Ugyan úgy, mint nagyon sokan. A tanulmányaim miatt először közelebb kerültem a fővároshoz, később pedig ott is éltem. Megismerkedtem olyan emberekkel, akik nyitottan gondolkodtak, és akkor elkezdődött egy ilyen megnyílási folyamat a barátok felé, és mivel a megnyílást követően ezek az emberek pozitívan fogadták a melegségemet, ezáltal kaptam egy megerősítést, hogy biztosan van nekem is egy közösségem, akik között megélhetem szabadon magam. Persze az kevés, hogy, magadnak ismételgeted, hogy erős vagyok, és így vagyok jó, satöbbi. Nagyon fontos mások pozitív visszaigazolása. A vidéki léthez visszakanyarodva, nekik, nekünk sokkal nehezebb megtalálni a visszaigazoló, támogató embereket, de nem lehetettlen. Én például el sem tudtam volna képzelni, hogy az én kis városomban, amikor én 18-20 éves vagyok, gyakorlatilag a melegségemet felvállalva, más roma fiatalokkal együtt – akik egyébként heteroszexuálisok – együtt bulizok, és együtt megyünk bizonyos helyekre. Ma ez merőben megváltozott. Ismerek egy olyan roma meleg fiatalembert, aki ugyanonnan jött, ahonnan én. Ez a fiú egy közösségi ember, mindenki szereti, az utcán messziről integetnek neki, és gyakorlatilag része a fiatal roma közösségnek, és egyébként mindenki tudja róla hogy meleg, és műkörme is van. Szóval még nem is kell feltétlenül megfelelned ennek a maszkulin meleg képnek ahhoz, hogy elfogadjanak. Az ő haja például festve van, műkörmöt hord, és valamikor a fényképek kedvéért még ki is sminkeli magát, miközben ott állnak mellette heteroszexuális roma barátai. Szóval merőben megváltozott a helyzet.

Egy fiatal meleg romának mi a legnehezebb?

Egyrészt van maga a szexuális orientáció, másrészt a társadalmi státusz, az hogy a romák helyzete ma Magyarországon mennyire nehéz. Tehát jönni egy szegénységből, amihez hozzá kapcsolódik annak minden olyan jellemzője, ami miatt egyébként diszkriminálva lehet egy ember, és ez még párosul egy ilyen etnikai hovatartozással is, és a végén mindezt megfejeled azzal, hogy meleg is vagy. Sokszor nem egyértelmű, hogy a diszkriminációt azért kapod mert meleg vagy, vagy azért mert szegény, vagy azért mert roma családba születtél. Ráadásul ezeknek az identitásoknak megvannak a maguk metszetei. Egy budapesti meleg szórakozóhelyre például az egyik pride után nem engedtek be roma transz nőket. Ebben az esetben kifejezetten a roma transznemű nőket diszkriminálták, mert fehér transznemű nőket és a roma meleg fiúkat beengedték. Sokan tehetik fel a kérdést, hogy mi ebben a logika?

Mi ebben a logika?

Hát az, hogy egy transznemű roma nő megjelenése előfordulhat, hogy nem esik egybe azzal az elvárással, ami egyesek fejében él arról, hogyan kell megjelennie egy transznemű nőnek. Képzeld el azt a szituációt, hogy ezek a fiatal vidéki nők, akik szerettek volna egy önfeledt, jó estét maguknak, mint mindenki más ilyenkor igyekszenek kiválasztani a legjobb ruhájukat erre az alkalomra, de ez mégsem volt elég. Ez nagyon sokszor bennem is megvolt, hogy roma melegként az LMBTQ közösségen belül elfogadott legyek, ahhoz nekem a külső megjelenésemmel is nagyon sokat kell tennem. Erre sokan azt mondhatják, hogy ez csak az én saját belső démonom volt, aminek meg akartam felelni, de ez nem teljesen így van, és érzem sokszor ennek a jelentőségét.

Min kellett változtatnod a külsődön?

Azt éreztem, hogy mindenképpen hasonlóan kell öltözködnöm ahhoz a csoporthoz, akikkel én mondjuk barátságba szerettem volna kerülni, vagy akikhez én szerettem volna tartozni. Erre megint mondhatja mindenki, hogy ez minden egyes szubkultúrában így van, de amikor hallod mások beszélgetéseiben, hogy valakit gúnyolnak azért, ahogyan fel van van öltözve, vagy hogy mi van rajta, milyen nyakláncot hord, ami például egy vidéki roma szubkultúrájában teljesen elfogadott, azt a budapesti meleg közegekben sokan lenézik, megszólják vagy szánalmasnak tartják. Az ember kaphat rosszalló pillantásokat, vagy eleve beazonosítják valami olyannak, vagy társítanak hozzá olyan dolgokat, aminek ő amúgy nem is felel meg. Az én esetemben ez nem volt annyira meredek változás, de azt tudom, hogy ezekre a dolgokra oda kellett figyelni. Ebből a szempontból nagyon sokban hasonló érzése lehet egy nem roma vidéki munkásosztályból származó melegnek, aki felköltözik fővárosba.

Kinézik a roma melegeket?

Amikor találkozol-, illetve melegként ismerkedsz más férfiakkal, akkor nagyon jól tudod – és ez nem csak a fejedben van, hanem vissza is hallod –, hogy nagyon sok előítélettel élnek a romákkal szemben, kifejezetten a meleg romákkal szemben, és akkor nyilván szeretnéd ennek az elejét venni, és ellensúlyozni már a külső megjelenéseddel is.

Ezek az előítéletek a bőrszínből fakadnak?

Az előítéletek abszolút nem a bőrszínből fakadnak. Az hogy valakinek barna a bőre, a tapasztalatom szerint a melegek körében akár egy pozitív dolog is lehet, mert hogy nagyon sokan tartják ezt vonzónak, szexinek stb. Szóval inkább azokra a dolgokra gondolok, hogy sokan úgy vélik, hogyha te egy roma meleg fiú vagy, akkor körülötted biztos mindig nagyon sok a probléma, mindig nagyon sok a balhé, és a személyiségedhez is gyakran társítanak olyan jelzőket, hogy te egy ilyen dráma queen vagy, aki hiper-szuper érzékeny, és mindenből problémát csinál. Nagyon sokszor azt gondolják, hogy mindig van valami hátsó szándékod, mindig van valami hátsó dolog, ami vezet téged. Van egy olyan célod, hogy ki akarod használni a másikat, vagy hogy opportunista vagy. Ilyen és ehhez hasonlókkal találkoztam. Nyilván ezeknek a dolgoknak elébe akarsz menni, és akkor magadban azt gondolod, hogy oké, akkor nekem úgy kell viselkednem, úgy kell beszélnem, és úgy kell öltözködnöm, ahogy ők, és akkor talán majd tudom ezt az egészet ellenpontozni vagy ellensúlyozni.

És ez egy olyan dolog, amiből ki akar törni az ember.

Sokan szeretnének ebből kitörni, de vannak olyanok is, akik azt mondják, hogy ez vagyok én, és így vagyok oké. Azt nem tudom mondani, hogy hatalmas változáson mentem keresztül, hanem fel kellett vennem a ritmust, és bizonyos külső jegyeket. Ez egyébként nemcsak a melegekre, hanem az egész budapesti létre vonatkozik. Az embernek például egy idő után megváltozik a hanglejtése. Ehhez nem kell romának lenni, elég az is, ha például valaki egy miskolci lakótelepről jön a fővárosba, vagy az ország bármelyik másik területéről érkezik Budapestre, de nálunk roma melegeknél hatványozottan erősebben jelentkezik ez a dolog. De a legnagyobb és legjellemzőbb sztereotípia a roma melegekkel kapcsolatban, amit elfelejtettem eddig mondani, az az, hogy folyamatosan szexmunkásnak nézik a roma fiatal fiúkat. Na én ebből már kinőttem, rólam már senki nem feltételezi, hogy szexmunkás vagyok, de amikor 20 éves voltam, akkor mindig ez volt.

Ajánlatokat is kaptál?

Hát volt olyan is konkrétan, hogy odajöttek és olyanokat mondtak, hogy „szia, hogy vagy?”, aztán a második mondat az, hogy „biznisz” vagy rákérdeznek konkrétan, hogy dolgozok-e pénzért? Nyilván az ember amikor 20 éves, akkor megijed ettől az egésztől, és sokkot kap, próbálja visszautasítani ezt az egészet, miközben nagyon ideges leszel, és úgy érzed, hogy meg vagy alázva. Persze ma már ezeket a helyzeteket teljesen máskép kezelném. Nem háborodnék fel, csak elkönyvelném magamban, hogy van egy ilyen sztereotípia sokak fejében. De nem háborodnék fel rajta, mert nem gondolok a szexmunkásokra negatívan. Szóval, ha valaki ma megkérdezné tőlem, hogy szexmunkás vagyok-e, akkor csak simán annyit mondanék neki, hogy nem, nem vagyok az. Mert ha kikérem magamnak, ahogy egyébként tettem azt, akkor azzal azt mondanám, hogy én különb vagyok egy szexmunkásnál.

Vagy hogy lenézed a szexmunkásokat.

Igen, meg hogy hogyan mernek engem összehasonlítani egy szexmunkással. Emlékszem, amikor fiatal voltam, nagyon felháborodtam ezen, és nagyon csúnyán elküldtem valakit. Erre nem vagyok ma büszke, de megtörtént.

Magyarországon nagyon sok minden függ attól, hogy hol él az ember. Hol a legnehezebb a meleg romák helyzete?

A roma melegek életét döntően befolyásolja az, hogy hová születik az ember. És pont ezért nagyon veszélyes arról beszélni, hogy mi a roma meleg élmény, mert nekem például teljesen más élményem van, mint mondjuk egy Miskolc közeli kis faluban egy szegregátumban, szegénységben felnövő leszbikus nőnek, ami megint egy teljesen másik történet. Ezek a dolgok az életminőség szempontjából fontosak, hogy például mondjuk milyen lehetőségeid vannak hozzáférni az oktatáshoz vagy az egészségügyhöz. Bele sem merek gondolni, hogy mondjuk egy roma vidéki meleg fiatal olyan problémával hogyan fordul orvoshoz, ami mondjuk abból fakad, hogy simán össze lehet szedni bármilyen szexuális úton terjedő betegséget, ami egyébként teljesen normális. Sajnos ez az élet velejárója. De hogy fordul a mai egészségügyhöz egy ilyen vidéki roma meleg fiatal például?

Ebből a szempontból romának, vagy meleg romának lenni időutazás is, attól függően hogy hol él az ember?

Egyrészt időutazás a dolog, de az elfogadás szintje nem más mondjuk egy vidéki roma telepen, mint például Budapesten. Nem az van, hogy Újlipótvároson jobban elfogad a családod meg a barátaid, a romatelepen meg kevésbé. A megnyilvánulása, a manifesztálódása az elfogadásnak más. Simán lehet hogy az egész család ugyanúgy szeret téged, a barátaid is, de nem erőltetik a témát. És ez nem azt jelenti, hogy nem viheted el a barátodat egy családi eseményre, csak mondjuk nincs olyan jelentősége az erről való beszélgetésnek, mert kulturálisan ez teljes más. A mi életünket nagyban befolyásolja a nyugati civilizációs forma, a nyugati politikai agenda, amely szerint mindenképpen kell a coming out, ami után megváltozik körülötted minden. Ott meg egy kicsit organikusan működnek a dologok. Oké, hogy a Pistinek barátja van, és amikor van egy családi buli, akkor ő is eljöhet, de nem feltétlenül ugyanaz a definíciója a melegségnek vidéken, mint például Budapesten.

De hát az is egy coming out, ha Pisti barátja elmegy egy családi összejövetelre, nem?

Persze hogy coming out, csak másképp fejeződik ki. Teljesen más a jelentősége annak coming outnak, amit az értelmiségi meg az elit LMBTQ agenda nyom a mainstream politika elvárása szerint. Szerintem már sokkal jobban szól a coming out a heteró emberekről, vagy róluk, mint egyébként saját magunkról. Mert ha kijössz melegként, az egy csomó energiabefektetés és lelki megterhelés. Mindig valaki elé kell állnod és azt kell mondanod, hogy helló, én meleg vagyok. Nekik meg ott van a döntés joga a kezükben, hogy ezzel mit kezdenek. Hogy akkor most örülnek-e neki, vagy vagy csak simán elfogadják, vagy kiakadnak tőle. Olyan jó lenne, ha elvennénk tőlük ezt, és nem lenne többé ez a probléma.

Igen, de erre meg azt lehet mondani, hogy ehhez az LMBTQ emberek jogegyenlőségére lenne szükség.

Abszolút, ami nagyon kellene. Félreértés ne essék, a coming out nagyon fontos, én csak azt nem szeretem, amikor ráerőltetik olyanokra is, akiknek az életében ez nem hoz pozitív fordulatot, és inkább rosszat okoz számukra, mint jót. Ez azért van, mert abból a koncepcióból indulunk ki, hogy egy meleg középosztálybeli fehér férfi ha coming outol, akkor azt úgy éli meg, hogy hú, megfordult vele a világ pozitív irányba, minden heppi, minden rózsaszín, ám ez nem mindenki esetében van így. A másik, hogy ez elviszi nagyon sok dologról a hangsúlyt. Ha a roma LMBTQ közösségre gondolok, akkor nekünk nem a coming out a legfontosabb téma, mégis mindig az van középpontba helyezve, hogy mit szólt az anyukád, mit szólt a nagynénikéd, vagy a cigány szomszédod. Nekünk más nehézségeink vannak, amin felül kell kerekednünk. A coming out után is van élet és megoldandó probléma.

Több meleg roma aktivistára lenne szükség?

Igen, de most már vannak ilyenek. Az utóbbi időben tényleg elkezdődött egy pozitív irányú változás, Magyarországon meg abszolút jó a helyzet ebből a szempontból, de ez egy nagyon friss dolog. A legnagyobb LMBTQ szervezetek már nyitottak, és megkeresnek nemcsak engem, hanem más roma LMBTQ aktivistákat. Kikérik a véleményünket, vannak közös programok, elkezdődött egy közös gondolkodás, de ehhez tényleg az kellett, hogy ezt egyrészt nemzetközi szintéren is, másrészt meg itthon is egyre erősebben toljuk. Nem vagyok egyedül, ezt nagyon fontos hangsúlyozni. Csak Magyarországon vagyunk egy páran, akik roma LMBTQ témával foglalkozunk.

Mennyire jellemző az, hogy egy roma meleget kitagad a családja?

Nyilván erről nem készült statisztika, de nem gondolom azt, hogy arányaiban sokkal több lenne, mint mondjuk a nem romák esetében. A magyar társadalom nagyon szereti, ha egy csoport rosszabul áll, mint az össztársadalom. Ez így van a szexizmus, a homofóbia és a transzfóbia esetében is. Nyilván tudjuk, hogy a szexizmus meg a homofóbia nagyon rossz dolgok, és mi magyarok sajnos nagyon rosszul állunk ebben. Magyarországon csak a kormányzati intézkedések tükréből is látszik, hogy mennyire homofób az ország vezetése, amit nagyon sokan támogatnak. Sajnos azt lehet mondani, hogy a magyar társadalom erősen homofób, de mutatni kell még lefelé, hogy a romák azok még ennél is rosszabbak, és talán ettől, mi egy kicsit jobban érezzük magunkat. De ugyan ez van a szexizmus esetében is. Nem arról szokott szó esni, hogy Magyarországon hány nő hal meg a családon belüli erőszak következtében évente, hanem arról, hogy van olyan arab ország, ahol a nők nem vezethetnek autót. Mindig valahová mutatni kell, hogy mi azért nem vagyunk azon a szinten, pedig egyébként de. Valószínűleg van olyan eset, amikor romát kitagad a családja, de azért azt is figyelembe kell venni, hogy ennek nem sok, vagy nagyon kevés az etnikai vonzata.

Hogyan befolyásolják a vidéki meleg romák életét a homofób törvények?

Döntően. Nekünk roma melegeknek sokkal nehezebb kapcsolódni egy LMBTQ közösséghez, legyen szó alapítványról, szervezetről vagy a mozgalomról. Ha minden egyes információs csapot elzárnak, akkor ezt a vidéki roma LMBTQ emberek meg fogják sínyleni. Ha az iskolákban nem fognak erről hallani, akkor nem marad személyes kontakt, akivel erről beszélni lehet, és nem fognak látszódni a jó példák sem. A másik meg az, hogy a vidéki heteroszexuális emberekre ugyanúgy hatással van a homofób politika. Ha minél jobban erősödik a melegellenesség az össztársadalomban, akkor egyértelmű, hogy a romák közt is ugyanúgy nőni fog a homofóbia, ami pokollá teheti a roma LMBTQ fiatalok életét.