KULT Október elején megjelent Simone de Beauvoir tragikus leszbikus szerelmi története – 34 évvel az írónő halála után.

A francia kiadás után jövőre a regény angolul is megjelenik – Simone de Beauvoir 1957-ben

A francia író és filozófus, akinek „A második nem” című könyve lefektette a feminizmus második hullámának alapjait, „Les Inseparables" című regényében két lázadó fiatal lány szenvedélyes és tragikus barátságát mutatja be. A történet önéletrajzi indíttatású; de Beauvoir maga is ír arról, hogy tizenévesen rajongott osztálytársnőjéért, Elisabeth „Zaza" Lacoinért, aki 21 évesen agyvelőgyulladásban halt meg. „Te voltál a mindenem attól a naptól fogva, hogy megláttalak” – írta neki. A regényben a de Beauvoirról mintázott szereplő mindent megtesz, hogy Andree (akit Zaza ihletett) viszontszeresse őt.

A történetet úgy írták le, mint „megindító, lebilincselő fejlődésregényt”. De Beauvoir 1954-ben fejezte be, öt évvel „A második nem” után, és a hagyományokkal szembeni lázadás mindkét műre jellemző. A Vintage kiadó szerint, amely a regény angol változatát fogja publikálni, a történet hősnőitől azt várnák, hogy engedelmes, jó kislányok legyenek, akiknek fiatal koruktól kezdve saját érdekeiket a férfiaké alá kell rendelniük.

De Beauvoir Zazával való kapcsolatáról végül egy másik önéletrajzában, „Egy jóházból való úrilány emlékei” című önéletrajzában ír, mely 1958-ban jelent meg. Az I. világháború alatt és után olyan közel álltak egymáshoz, hogy iskolatársaik és tanáraik „elválaszthatatlanoknak” nevezték őket (ezt jelenti a regény francia címe).

De Beauvoirnak nem ez volt az egyetlen rendhagyó kapcsolata. Több nővel is volt viszonya; ezek közül néhányan Jean-Paul Sartre-nak is szeretői voltak, akivel de Beauvoir egész életében viszonyt tartott fent, bár sose költöztek vagy házasodtak össze. Egyesek szerint Sartre-nak köszönhető, hogy a „Les Inseparables" sosem jelent meg: állítólag „orrát befogva” olvasta és azt mondta, hogy ez senkit sem fog érdekelni, az írónő ezért a fiók mélyére süllyesztette a kéziratot. Azonban Sylvie Le Bon de Beauvoir, az írónő örökbe fogadott lánya szerint maga de Beauvoir mondott le a könyvről, miután többször is átírta, ugyanis úgy vélte, nem adja vissza megfelelően a Zaza iránti szerelmét.

Sylvie Le Bon-de Beauvoir amúgy kevéssel anyja halála után, 1986-ban olvasta a regény kéziratát, és már akkor gondolt arra, hogy ki kéne adni, de aztán rengeteg teendő merült fel az életmű más szövegeivel, és emiatt erre nem került sor.

Simone de Beauvoir élete során több kéziratot is megsemmisített, olyan művekét, melyekkel nem volt elégedett, de ezzel a regénnyel nem tette ezt. Halála előtt pedig azt mondta a lányának, hogy azt kezd az utána megmaradó kéziratokkal, amit csak akar.

A régóta elfeledett szövegre ismét csak nemrég talált rá lánya egy archívumban.