Miss Mandarin körül mindig zajlik az élet. Színházban játszik, 2018 nyarán önéletrajzi kötete jelent meg, újabban pedig blogot indított missmandarin.hu címen. Most a koronavírus kapcsán kérdeztük, milyen érzések vannak benne az éppen kibontakozó járvánnyal kapcsolatban, de a fellépéseiről is kérdeztük.
Március 7-én elindult a missmandarin.hu
"Még nem kezdtem el élelmiszert felhalmozni, és még pánikhangulatban sem vagyok"
- Milyen érzések kavarognak benned a koronavírus járvány kapcsán?
- Természetesen nem örülök neki, és zavar a járvány. Talán tőlünk kicsit még messze van, bár már ideérkezett a vírus, és tegnapelőtt még a vészhelyzetet is kihirdették. Talán ez is a sors része. Ha bele van írva a nagykönyvünkbe, hogy ez fog velünk történni, akkor úgy sem tudjuk elkerülni a sorsunkat.
- Van benned félelem, vagy pánikhangulat? Te is elkezdtél élelmiszert felhalmozni?
- Nem, még nem kezdtem el élelmiszert felhalmozni, és még pánikhangulatban sem vagyok. Még egy kicsit messzinek érzem, de a HIV-vel ugyan ez volt. Hallottuk, hogy van-van, jön-jön, de aztán még nem volt olyan közeli, és egyszer csak amikor az egyik ismerősünk, vagy barátunk halt meg, hát akkor jóval közelibbnek tűnt az egész. Énszerintem ez azért nem lesz olyan öldöklő, és félelmetes járvány, bár már hallottam, hogy mutálódott a vírus, de ezzel együtt azt remélem, hogy nem lesz annyira súlyos a helyzet.
- Mégis, ha kirobbanna egy nagyobb méretű járvány Magyarországon, mit gondolsz, hogyan változna meg az életed?
- Nyilván visszahúzódóbb lesz az ember. Kevésbé megy társaságba, emberek közzé. A turizmus már nagymértékben visszaesett. Egy csomóan lemondtak különböző utakat. Ilyen szempontból mindenképpen egy visszaesés, egy recesszió fog kibontakozni.
- Mit csinálnál, hogyan töltenéd a napjaidat, ha két hetet karanténban kellene töltened?
- Azt hiszem olvasnék, és játszanék. Remélem videó-játékot be lehetne vinni a karanténba. A Heroes nevű játékot nagyon szeretem, úgyhogy lehet, hogy azzal játszogatnék, vagy tetris-szel, vagy most van a Facebookon a Quiz planet, amit nagyon szeretek, van vagy 6-8 partnerem. akivel rendszeresen játszunk. Élvezetes, mert kipróbálhatom magam, hogy mennyire tudom a dolgokat, úgy, hogy közben és új dolgokat is tanulok.
- Kanyarodjunk vissza egy kicsit a HIV-járványra, hogyan emlékszel vissza a nyolcvanas évekre, amikor a HIV-járvány kitört, ugyanennyire féltek az emberek?
- Nem, sokkal jobban féltünk, mert veszélyesebbnek tűnt, mint a mostani járvány. Egyértelmű volt az első időszakban, hogy aki megkapja, az bele is hal. A mostani koronavírusnál azért elég nagyarányú túlélő van.
- Veszélyben érzed magad?
- Sajnos az idősebbeket sújtja jobban a betegség, úgyhogy miután már én is az idősebbek közzé számítok, vagy sorolom magamat, ezért talán rám veszélyesebb is, mint egy életerős fiatalemberre.
- Mikor volt az utolsó fellépésed, illetve hol láthatunk legközelebb?
- Most volt a Nagyon nagy ő-nek egy előadása Kistarcsán, ez a Spirit színház vendégjátéka, amiben férfi szerepet játszom és nagyon szeretem. Ezen kívül a Habrolóba hívtak egyszer-kétszer, hogy önálló estet tartsak.
- Szilveszterkor felléptél a Magnum Szaunában, hogyan érezted magad?
- Egy jó kis hülyéskedésnek tartottam az egészet, ami jópofa volt. Az egyik számban, meg akarom vigasztalni Poopsie Galore-t, aki zsebkendőket húz elő egy dobozból, és zokog a Tell him zenéjére, én meg elveszem tőle a zsebkendőit, és kidobom a dobozzal együtt. Mikor ez történt - a második, vagy harmadik sorban - úgy fejen találtam egy nézőt a dobozzal, hogy akkorát koppant a fején a doboz, hogy magam is megdöbbentem rajta. Ha akartam volna, biztos nem sikerül a mutatvány, csak azért sikerült, mert ügyetlen voltam. Persze aztán odamentem a vendéghez, és bocsánatot kértem tőle, aki csak nevetett, és azt mondta, hogy nem volt súlya a doboznak, nem fájt, és nem okoztam sérülést.
