Amikor lisszaboni Luís Mendão 1996-ban megtudta, hogy HIV-fertőzött, felkészült a halálra.
Egy portugál HIV-pozitív férfi története
Az idősebb HIV-fertőzötteknek nemcsak testi problémákkal kell megküzdeniük
A fiatal orvos, aki közölte vele a hírt (ezt mindig a fiatalabbakra bízták, mintegy büntetésként, hiszen halálos ítéletet jelentett) azt mondta, Mendão végstádiumban van: immunrendszere összeomlott, mikroliterenként csak két CD4 sejtje maradt. (Ezek azok a fehérvérsejtek, amelyek a fertőzések leküzdéséért felelősek: egy egészséges emberben mikroliterenként 500-1500 található.)
Addigra Mendão már évek óta rosszul érezte magát, orvostól orvosig járt, de azok nem találták testi betegség nyomát, ezért depresszióra gyanakodtak. Pedig Mendão akkoriban már évek óta HIV-fertőzött volt. Fiatalon sokat drogozott és férfiakkal és nőkkel is szexelt – a fiatalabb férfiakat és az idősebb nőket kedvelte. Úgy véli, valószínűleg 1986-ban fertőződhetett meg egy egyéjszakás kaland során egy ismeretlen férfival.
Akkoriban egy AIDS-szel diagnosztizált ember legföljebb két-három évet élhetett, ezért Mendão nekilátott, hogy lezárja az életét: kifizette minden adósságát (egy éttermet vezetett, ami nem volt éppen sikeres), és utolsó szexuális partnereit figyelmeztette, hogy menjenek el szűrésre (mindegyiküké negatív lett).
Közben az állapota egyre romlott: legyengült immunrendszere nem tudott megküzdeni a tüdőgyulladással, a bőrbetegségekkel és egy szemfertőzéssel, amely a jobb szemére majdnem megvakította. Már eltervezte, hogyan lesz öngyilkos: autóbalesetnek álcázza majd, hogy családja hozzájuthasson az életbiztosításához. Igazából azért kezdte el az antiretrovirális terápiát, hogy ideje legyen elrendezni a dolgait.
Nagy megdöbbenésére egy év múlva orvosa közölte vele, hogy „most nem haldoklik.” Ez nem feltétlenül volt örömhír a számára: adósságai kifizetése elvitte az összes pénzét, nem volt munkája, alig látott és nem érzett magában energiát az újrakezdéshez.
Egy váratlan esemény fordított az életén. Miután ex-barátnőjének a húga öngyilkosságot kísérelt meg, meghívta magához Portugáliába, és együtt megtették az El Caminót, az ezer kilométeres zarándoklatot Santiago de Compostelába. Ez fizikailag és lelkileg is megerősítette: feladta öngyilkossági terveit, útitársával pedig hamarosan összeházasodtak.
Napjainkban a HIV-fertőzöttek egyhatoda 50 év fölötti. Azoknak az idős embereknek, akik még fiatalon fertőződtek meg a HIV-vírussal, speciális nehézségekkel kell szembenézniük. Egyrészt a korai antiretrovirális terápiák, bár életmentőek voltak, súlyos mellékhatásokkal jártak. A betegek arca beesett, hasukon és nyakuk hátsó részén viszont zsír halmozódott fel.
A Crixivan nevű gyógyszertől megemelkedett a koleszterinszint és ezáltal az infarktus veszélye, de a gyógyszer a vesében is felhalmozódott. Bár a mai antiretrovirális szerek ennél fejlettebbek, károsíthatják a csontokat, a vesét és a májat, ráadásul egyes más gyógyszerekkel – mint az antidepresszánsok vagy a koleszterint szinten tartó szerekkel – káros kölcsönhatásba kerülhetnek, derül ki a European AIDS Treatment Group (EATG) érdekérvényesítő szervezet jelentéséből.
- A HIV ma gyakorlatilag gyulladásnak tekinthető – jelenti ki Eugénio Teófilo, a lisszaboni Dos Capuchos kórház orvosa. Ez a gyulladás megterheli a betegek szív- és érrendszerét. – A HIV-fertőzöttek körében nagyobb arányú a diszlipidémia – vagyis a vér zsírtartalma megemelkedik – és nagyobb a kockázata a szívbetegségeknek és az agyvérzésnek. – Hozzáteszi: a legújabb kutatások a gyógyszerek mellékhatásainak csökkentését célozzák, félő ugyanis, hogy túl durva mellékhatások esetén a betegek abbahagyják a kezelést.
Mendão szerint a vírus és a gyógyszerek mellékhatásai felgyorsították a testi öregedését – a szíve, gerince és más szervei állapota olyan, mintha 80 éves lenne. Ugyanakkor a HIV-kezelés miatt rendszeresen kell orvoshoz járnia, így bármilyen betegséget hamarabb felfedeznek.
Az idősebb HIV-fertőzötteknek nemcsak testi problémákkal kell megküzdeniük. Sokan nem számítottak rá, hogy ilyen hosszú életük lesz; amikor diagnosztizálták őket, felkészültek a halálra, és nem tudják, mit kezdjenek az életük hátralevő részével. Gyakori az elszigeteltség, különösen, mivel a társadalom még mindig megbélyegzi a HIV-fertőzötteket, mondja Giulio Maria Corbelli, az EATG tagja, akit 1997-ben diagnosztizáltak HIV-fertőzéssel.
A 61 éves Luís Mendão talált magának új életcélt: egy civil szervezet, a Grupo de Activistas em Tratamentos (Kezelés alatt álló aktivisták csoportja) vezetője, amely a HIV kezelések hozzáférhetőségéért lobbizik, valamint szűrőállomásokat működtet Lisszabon körzetében. Neki köszönhető, hogy Portugália alacsonyabb áron szerezhette be az első olyan gyógyszert, amely kigyógyít a Hepatitis C fertőzésből – ezt ő maga is kipróbálta és meg is gyógyult. 2005-ben vált el a feleségétől; azóta lemondott a szexről, a drogokról és az alkoholról, csak a dohányzásról nem. Néha azon viccelődik hasonló helyzetben levő kollégájával, hogy halhatatlanok lettek: öregszenek ugyan, de örök életre vannak kárhoztatva.
- Csak azt bánom, hogy sosem volt gyerekem. Amikor megházasodtam, úgy gondoltam, ki tudja, meddig élek még, meg ott a betegség terhe is, egy gyereknek nem lenne jó így felnőni. Ma már bánom. Nagyon más lett volna az életem.
