A Facebookon és az Instagramon felröppentek olyan hírek, hogy a PrEP – az a megelőző gyógyszeres kezelés, amellyel a HIV-fertőzés esélye minimálisra csökkenthető – nem hatásos, sőt veszélyes. Ezek az állítások a tudomány mai állása szerint valótlanok. A bejegyzés a Félrevezető PrEP-ellenes reklámok a Facebookon? -című cikkünk reflexiója.
Bárki is teszi ezt, nagyon szeretné, ha a melegeket továbbra is démonizálni lehetne, mint az AIDS-járvány első évtizedeiben
Orvostudományi szempontokhoz nem értek, azon viszont elgondolkoztam: vajon ki és miért terjeszt olyan híreket, amelyek eltántoríthatnak egy csomó embert egy esetleg életmentő kezelés használatától?
Az első logikus válasz persze az, hogy a háttérben egy rivális gyógyszergyár áll. De engem ez a kampány túlzottan is emlékeztet arra, amikor II. János Pál pápa kijelentette: az óvszer nem véd a HIV-fertőzéstől, mert kis lyukak vannak rajta. (Mindig elég viccesnek tartottam, hogy egy pápa ebben szakértőként állítja be magát.) Miért állított a katolikus egyház feje olyasmit, ami milliók életét sodorta veszélybe?
Nyilván részben azért, nehogy el kelljen ismernie egy olyan eszköz hasznosságát, ami alapvetően fogamzásgátlásra szolgál. (Az, hogy az egyház miért van ennyire rápörögve a fogamzásgátlás tiltására, stílszerűen szólva szintén megérne egy misét, de ehhez az én teológiai szakértelmem kevés, bár egyik oka valószínűleg az ebben a posztban leírtakhoz kapcsolódik.) De azt gondolom, nemcsak erről van szó.
Az ugyebár klisé, hogy a római katolikus egyház fővonala elítéli a homoszexualitást (most mintha kezdődne némi változás, lásd a német püspöki zsinatot, de ne feledjük, hogy ezek nagyon kezdeti lépések és csak nagyon regionális szinten). A hatvanas évek végéig ebből nem volt semmi konfliktus, mert a Föld legtöbb országában a jog és/vagy a közvélemény hasonlóképpen vélekedett. Aztán a meleg felszabadító mozgalommal változott a helyzet, egyre elfogadottabbak lettek az azonos nemű kapcsolatok, a vallásos értelmezéseket felváltotta az emberi jogi keret, és azzal már nehéz volt szembemenni.
Ráadásul a heterók is felfedezték a szabad szerelmet, nem törődtek többé a korlátozó vallási tanításokkal. Ezért aztán az AIDS – bármilyen durván hangzik is – valóságos isten áldása volt a katolikus retorika számára. Igazolva látták a szexuális élet korlátozását, hiszen lám, Isten is megbünteti a promiszkuitást.
Többen is fogalmaztak úgy, hogy az AIDS az Úr eszköze Szodoma és Gomorra elpusztítására, és ez egészen hatásos volt addig, amíg a HIV-fertőzöttség halálos ítéletet jelentett. A tudomány azonban haladt előre: először rájöttek, hogy az óvszer megvéd, aztán megjelentek azok a gyógyszerkoktélok, amelyek stabilizálják a HIV-fertőzöttek állapotát. Most meg már gyógyszeres kezeléssel is megelőzhető a fertőzés. Mindez szépen aláássa azt a homofób (és általában szexfób) retorikát, amelyet a katolikus egyház olyan szépen felépített.
Mindezzel nem azt akarom mondani, hogy személyesen Feri pápa vagy valamelyik haverja posztolgat hülyeségeket a Facebookon és az Instán. De bárki is teszi ezt, nagyon szeretné, ha a melegeket továbbra is démonizálni lehetne, mint az AIDS-járvány első évtizedeiben. És azokra, akik így gondolkodnak, mindenképpen hatott a katolikus egyház retorikája. Ahogy az LMBT+ emberek jogait támogató diskurzusok világszerte összekapcsolódnak egymással (többek közt az olyan internetes oldalak segítségével, amelyek külföldi szövegeket publikálnak vagy azokra reflektálnak), a homofóbia különböző formáira is igaz ugyanez.
Nem biztos, hogy a PrEP-ellenes reklámok többek egy szimpla lejárató kampánynál, de még akkor is erősítik azokat a gondolatmeneteket, amelyek szerint az AIDS-járvány megfékezésének módja nem a védekezés, hanem a homoszexualitás és szexuális szabadosság megszűnése volna. Az ilyen álhírek ugyanúgy kapcsolódnak a homofóbiához, mint a nyíltan melegellenes megnyilvánulások vagy törvények.
