December 3. a fogyatékossággal élők világnapja volt. Ezzel a nappal nemcsak azért van dolgunk nekünk, LMBTQ+ embereknek, mert ők is egy kisebbség, akikkel szolidárisak vagyunk, hanem azért is, mert saját közösségünkben is sokan élnek valamilyen fogyatékossággal. Tény, hogy kevésbé láthatóak, de ez részben pont a közösségünk jellegéből fakad.
A fogyatékossággal élőkre gyakran csak utólag gondolnak
Umber Ghauri londoni sminkes az Independentnek mesélt tapasztalatairól mint pakisztáni, fogyatékossággal élő, pánszexuális nő.
„A coming out gyakran elszigeteli az embert: bizonyos barátok vagy családtagok eltávolodnak tőled vagy akár teljesen elutasítanak. Fogyatékossággal élő LMBTQ+ emberként még kevesebben vannak, akikkel hasonló az identitásotok, az LMBTQ+ közösségen belül is nehézségeid támadhatnak.” A mozgáskorlátozottak például egy csomó eseményre nem tudnak elmenni, mert nem akadálymentes a helyszín. Tudjuk, hogy az LMBTQ+ programok anyagi lehetőségei szűkösek, és gyakran a legolcsóbb opciót választják – csakhogy egy rámpa, ami nekik luxuskelléknek tűnik, egy fogyatékossággal élőnek létszükséglet. Még ha akadálymentes is a helyszín, nem biztos, hogy akadálymentesen el lehet jutni oda, és a fogyatékossággal élőket fuvarozó szolgálatok nem feltétlenül vállalják be, hogy egy leszbikus buliból szállítsanak haza valakit az éjszaka közepén.
„A fogyatékossággal élőkre gyakran csak utólag gondolnak – márpedig, ha nem veszik figyelembe az igényeinket a kezdetektől, akkor kirekesztődünk.” Ez kicsit hasonló ahhoz, ahogyan például a nők hátrányba kerülnek a közösségen belül: a bárok többségét a férfiak pénztárcájához és bulizási szokásaihoz igazítják, így még akkor is kevesebb nő fogja látogatni őket, ha hivatalosan nincsenek onnan kirekesztve. Ha megnézzük, ki mindenki van hátrányban az LMBTQ közösségen belül – nők, fogyatékossággal élők, etnikai kisebbségek, rosszabb anyagi helyzetűek – az tulajdonképpen a számszerű többség, valamiért mégis kisebbségnek számítanak.
A fogyatékossággal élők a foglalkoztatásban is komoly hátrányokat szenvednek. Vannak LMBTQ+ emberek – különösen a nyugati nagyvárosok meleg negyedeiben – akik LMBTQ+ szórakozóhelyeken, bárokban, üzletekben találnak állást. Sok fogyatékossággal élőnek viszont ez nem opció. Például a krónikus fáradtsággal és fájdalmakkal küzdő LMBTQ emberek nem tudnak végigdolgozni egy megszabott hosszúságú műszakot. Ők gyakran a szexmunkát választják, mert ott (ha függetlenként dolgoznak) maguk szabhatják meg az időbeosztásukat. Csakhogy a szexmunkásokra az LMBTQ+, különösen a feminista terekben ferde szemmel néznek – és a fogyatékossággal élő személy még egy módon perifériára kerül.
„Az, akit nem érint személyében a fogyatékosság, ritkán gondolkozik el rajta. Ha valakit foglalkoztat a fogyatékosság témája, a legritkábban fog egy fogyatékossággal élőtől első kézből származó információkat kérni, inkább megvitatja a témát egy másik ép emberrel. Nem jellemző, hogy megkérdezzék, mire van szükségünk – gyakoribb, hogy épekre terveznek egy eseményt, aztán csodálkoznak, miért nem jött el egyetlen fogyatékossággal élő sem.”
Hogy mit lehetne tenni? „A megoldások egy része nagyon egyszerű: akadálymentes helyszínek, ahová akadálymentes tömegközlekedéssel is el lehet jutni, elegendő ülőhely, nagy tér. Ezen felül azonban szembe kell nézni saját sztereotípiáinkkal. Például azzal, hogy akin nem látszik a fogyatékosság, az ép (hiszen a mentális betegségek, de akár a ruha alá rejtett művégtagok is, ránézésre láthatatlanok), vagy azzal, hogy a fogyatékossággal élők kevesebbet tudnak nyújtani, mint az épek. Lehetővé kell tenni, hogy a fogyatékossággal élők hallassák a hangjukat, és meg is kell hallgatnunk őket.”
„Számunkra a fogyatékosságunk éppúgy identitásunk része, mint szexuális irányultságunk vagy nemi identitásunk. Ha kizártok minket, azzal megosztjátok a közösségünket, és lelassítjátok azt a folyamatot, amely a teljes esélyegyenlőség felé halad. Ahogyan a ciszheteróknak meg kell tanulniuk, hogyan támogathatják leginkább az LMBTQ+ emberek ügyét, az épeknek ugyanezt kell tenniük a fogyatékossággal élők ügyével kapcsolatban” – véli Umber Ghauri.
