A párt minden évben megrendezi a külföldi alapszervezeteinek az éves találkozóját különböző külföldi városokban, ami két éve Londonban, tavaly Berlinben és idén az EU fővárosában, Brüsszelben volt.
Czakó Péter és Fekete-Győr András a 2018-as berlini nemzetközi találkozó egyik szünetében.
Szerintünk ők képviselik a sokszínűséget, így az LMBT közösséget is a legjobban. Berlini tudósítónk a párt nemzetközi alapszervezeteinek szokásos éves konferenciáján járt, amit ezúttal Brüsszelben tartottak. Tudósításunk következik az eseményről.
A Momentum komolyan veszi a kivándorolt honfitársainkat, ezért kezdettől fogva kiemelten foglalkozott velük. Az olyan városokban, ahol a legtöbben telepedtek/-nek le (pl: Berlin, München, London) kis csoportokat hozott létre és rendszeresen tartanak összejöveteleket nekik, ahol a laza sörözős, piknikes időtöltésein néha megjelennek a szervezet prominensebb politikusai is pl: a párt elnöke Fekete-Győr András, Cseh Katka EP képviselő, vagy Hajnal Miklós elnökségi tag, volt szóvivő.
Én a berlini szekció tagja vagyok már a 2018-as országgyűlési választások óta, amit az újdonsült momentumos budapesti főpolgármester-helyettes öccse, Kerpel-Fronius Ádám vezet, aki már 1990 óta itt él és ő alapította a helyi szervezetet is. Tudását, tapasztalatát nagyra tartom és szerintem nála alkalmasabb ember nincs aki a berlinieket vezethetné. Csak megjegyzem, hogy a Berlin CSD (Pride) idején, még az egyik német tv-ben is nyilatkozott magyar zászlóval a kezében. Ugyanis a csapat szervezetten felvonult, csakúgy, mint Budapesten kívül szinte az összes nagyobb kűlföldi városban pl: Londonban, Münchenben, Brüsszelben.
Ugyanakkor nem Ő az egyetlen lelkes, aktív tagja a külföldi Momentumnak, mivel a többiek is nagyon pörögnek. Ki lehet mondani, hogy egy nagyon jó hangulatú társaság gyűlt össze. A münchenieket személyesen ismerem, már kétszer is felvonultam velük a bajos főváros Pride-ján és előtte meg én voltam náluk a meghívott vendég, aki a felvonulásról, illetve a meleg életről beszélt. Nagyon szeretem őket! Dobos Laci vezetésével az egyik legkiemelkedőbb külföldi szervezet, akik simán munka után társadalmi munkában még szemétszedő akciót is tartottak az Isar partján és akkor még nem beszéltem bővebben a hamburgiakról, a heidelberg-iekről, vagy a londoniakról, akik szintén nagyon zizegnek.
A mostani nemzetközi találkozó az Európa Parlamentben kezdődött, amire úgy estünk be egy berlini tagtársammal a repülőtérről. A bejárat előtt még lőttünk egy közös képet Guy Verhofstadt-tal, a liberális EP frakció vezetőjével, volt belga miniszterelnökkel, az Orbán kormány egy korábbi "mumusával", majd egy alapos ellenőrzés után a sajtóterembe mentünk, ahol először Margaret Verstager volt versenyjogért felelős biztos, majd egy hosszabb szünet után Jávor Benedek tartott nekünk fórumot. Utóbbi megjegyezte, hogy a Néppártban bizony vannak nem is kevesen akik nagyon is egyetértenek a Fidesz politikájával, hiába kifelé a regulázó szólamok, meg a tagságuk felfüggesztése.
A szünetekben a két uniós képviselőnk Cseh Katka és Donáth Anna vezettek minket végig az épületben, ami nem kicsit bonyolult és térkép nélkül nehéz eligazodni. Megmutatták az üléstermet, történeteket meséltek, megmutatták az ajándékokat, amiket az EP kapott különböző országoktól. Nagyon jó, és érdekes kis túra volt!
Az üléstermekben persze szelfiztünk is, majdnem mindenki öltönyben, de én a Berlin CSD (Pride) idején vásárolt szivárványos pólómban feszítettem és nem azért, mert ne lenne vagy három öltönyöm, hanem azért, mert az LMBT ügyek különösen közel állnak a szívemhez, főleg a diszkriminációs ügyem óta.
Kicsit tartottam tőle, hogy öltözetem miatt majd kinéz a többi résztvevő, de egyáltalán nem éreztem hasonlót se, sőt volt akinek kifejezetten tetszett a felsőm. Amúgy a pártban a kutyát nem érdekli, hogy ki kit szeret, mert a többség teljesen elfogadó a szexuális és amúgy bármely kisebbségek felé. Másnap egy csapatjátékban egyébként amikor szavakat írtunk össze amik a pártot jellemzik többen olyanok, akik nem is tartoznak az LMBT, vagy bármely más kisebbséghez, simán rávágták a sokszínűséget és a diverzitást, mint jelzőt. Jól esett és fontosak az ilyen apró gesztusok is, ha most olvasva banálisnak is tűnik.
Fekete-Győr András szerint az ő generációja már sokkal nyitottabban áll a homoszexuálisokhoz. Reméljük igaza van, mindenesetre a momentumosokra ez tényleg igaz, még úgy is, hogy a párt megállíthatatlanul növekszik és a Fidesz képtelen fogást találni rajtuk, holott már a Számvevőszéket is ráküldte. Tudjátok, azt a szervezetet, ami valahogy nem vizsgálja a kokainos-szexorgiás Borkai Zsolt volt győri polgármester korrupciós ügyeit. Érdekes mi?
Visszatérve az eseményhez: rengeteg dolog történt a három napban. Akivel terveztem beszélni azzal pont nem sikerült, mert annyi más országbeli momentumossal dumáltam és ja, az általam eddig távolságtartóan kezelt Donáth Annával is sikerült eszmecseréznem. Korábban rengeteget hívtuk Berlinbe, de alig tudtuk elérni, talán ezért is volt ez a kis idegenkedés, inkább Andrással és Katkával beszéltem mindig.
Ami nagyon jól esett, hogy első este a vacsinál a mi asztalunkhoz ült, konkrétan velem szemben, holott simán átülhetett volna a barátaihoz, amit szintén megértettem volna, hisz az étkezés nem hivatalos esemény volt. Egy kis feszengés után elkezdtünk beszélgetni az életemről, miért keseredtem meg Magyarországra, a Budapest Pride-ról, az LMBT civilszervezetekről, a prevencióról...etc. Szuper jól esett! Közben volt kis ismerkedős játék a nagyobb asztalunknál, ahol főleg berliniek ültünk. Anna végig közvetlen, aranyos volt. Szerintem oldódott köztünk a korábbi távolságtartás.
Ahogy korábban írtam, a három napban sok-sok dolog történt, amit akár napokig fejtegethetnék, az előadásoktól kezdve a közös ebédeken át, a fergeteges szombat esti buliig, ja és érdemes megemlíteni a szállásadónkat is, aki egymaga a családjával vagy 6 embert szállásolt el. Csodás ellátás volt és társaság a házában! Én egy londoni momentumos hetero sráccal voltam egy szobában, aki nagyon megfogott az intellektusával, meg tenniakarásával. Nem tudom, hogy valaha látom-e még, mert annyi más teendő is van, mindenesetre kellemes embernek tartom.
A londoniak közül kiszeretnék emelni egy lányt, aki folyamatosan a leklemre beszélt és bíztatott, hogy ne hagyjam abba a szervezési munkákat, illetve ne fordítsak hátat Magyarországnak. Mint ismeretes idekint is próbálok szervezkedni, de a Magyar Meleg Esttől teljesen elvették a kedvemet olyan magyarok, akikkel a legjobb lett volna soha nem ismerkedni. No igen! Sok külföldön élő magyartól lehet hallani, hogy magyarral nem szívesen barátkoznak, amiben van is némi igazság. Én mindig is nagyon megszűrtem a barátaimat, haverjaimat, de még az ismerőseimet is, és emiatt van egy olyan barátiköröm amire nagyon büszke vagyok, illetve a mai napig támogatjuk egymást.
Viszont ezzel az elvvel szakítottam amikor kitelepültem, csak mert egyedül éreztem magam. Hatalmas hiba volt! Jól jegyezd meg, hogy akivel látásból ismeritek egymást Magyarországon, de nem közeledtek, azzal külföldön se tedd meg! Nem véletlenül van ez így! Simán összeverődnek mérgező emberek, akik aztán előtted kedvesek, aranyosak veled, de a hátad mögött áskálódnak ellened és nagyjából ennyi is az életük, mert munkán és furkálódáson kívül mást nem csinálnak.
Ki kell vágni őket az életedből, ahogy én is megtettem miután visszatértem Berlinbe. Tehát az nem indok valakivel haverkodni, mert ő is magyar. Fontos tanulság és a lelkednek is jobb ha megszabadulsz tőlük. Inkább kevesebb ismerős legyen, de az értékes. Egyébként ehhez csatolva: teljesen egyetértek Fekete-Győr Andrással abban, amikor nem egy erdélyi magyart, hanem egy ideológiában hozzá közelebbálló embert támogatott a legutóbbi román elnökválasztáson. Az, hogy valaki magyar még nem azt jelenti, hogy őt kell támogatnod, ha nem értesz egyet vele. Ettől még ugyanúgy magyar leszel, de méginkább ember.
Amikor a konferencia véget ért, a reptér felé még beugrottam az egyik helyi meleg szaunába, ami bár kisebb mint a berlini Boiler, de nagyon hangulatos és van egy úszómedencéje is. Érdekes volt, hogy akikkel megismerkedtem azok mind az Európa Parlamentnek dolgoznak, mintha az lenne az egyetlen munkahely az egész belga fővárosban. :)
A beszállás előtt pedig találkoztam a többiekkel, akik mind nagyon fel voltak dobva a hétvégétől és még a repülés se tudta lenullázni a kedvemet, - mert amúgy mindig félek - pláne úgy, hogy az egyik tagtársam, akibe leszállásnál kapaszkodtam még azt fejtegette, hogy milyen izgalmas lenne, ha lenne egy nagyobb légörvény, vagy megpördülne a gép.
A programsorozat után még legalább egy hétig extázisban voltam az élményektől. Lelkileg nagyon felfrissített. Jó érzés hogy van olyan párt ami ennyire törődik a Nyugatra kényszerült magyarokkal, mert amúgy a többi magasról tesz ránk és meggyőződésem, hogy a Momentumnak kellene adnia a következő miniszterelnököt is Fekete-Győr András személyében. Ő ugyan azt mondja, hogy nem szeretné vállalni, mert még tapasztalatlan, fiatal, de ezt András meg lehet tanulni 2022-ig. Szerintem azért is vagy alkalmas erre a posztra, mert élted és érted a berlini szabadságot, amit az egyik itteni lelkes tagtársunk, Mirna szerint "csak úgy lehet harapni a berlini szabadságot". Márpedig erre a szemléletre Magyarországnak nagyon is szüksége van.
Hajrá Momentum! :)
