Bár számtalan tavaszt eltékozoltam már, de a második világháborút azért elkerültem, gondosan ügyelve arra, hogy később szülessek! Mégis számos film-és olvasmányélményem alapján így képzelem a koncentrációs táborok „jobb” napjait! Illetve az ott sínylődő embertársaink lelkiállapotát!
Ehhez pedig nem kell semmi mást tennem, csak igénybe venni a Rudas Gyógyfürdő termál részlegének szolgáltatását, amelyet az egészségügy nagyvonalúan engedélyez hát- és egyéb fájdalmak estén, 12 alkalommal.
Amikor először mentem be a fürdőbe nem akartam hinni a szememnek! A kötényben vagy fürdőnadrágban, mezítláb vagy papucsban sétáló vendégek között állig felöltözött, zokniban és utcai cipőben fel-alá sétáló, szigorú tekintettel méregető őrökkel találtam szembe magam!
Később egyértelművé tették, hogy a vendégek „jó” erkölcseire kell vigyázniuk! Azaz csak semmi buziskodás! A vezetőség kialakított egy olyan cirkáló rendszert, amely szerint időről időre az őrök személyes kütyüjét a teremben kialakított ellenőrzési pontokhoz kell érinteniük. Ezzel igazolva, hogy megfigyelési-zaklatási munkájukat szabályszerűen elvégezték! Ilyen pont még a WC-ékben és a zuhanyozókban is vannak. Az őrök benéznek, hogy a vendégek valóban kizárólag rendeltetésszerűen használják-e azokat!
Ha bármi rendelleneset találnak, vagy azt gondolják, hogy olyat találtak bátran figyelmeztetik, vagy akár ki is tessékelik a főleg természetesen a magyar vendégeket!
Amikor azonban egy primitív buzi vadász leordított két egymás testével ismerkedő „ kíváncsi” pasast, sőt az egyiket, aki nyugati turistaként nem is értette, de nem is tűrte a kioktatást, még felé is köpött, az őrök kámforként tűntek el! Egy vendég megvédése, jó hangulatának biztosítása ugyanis már nem tartozott a patikamérlegen kimért feladataik közé!
Képzelhetitek kedves olvasóim, milyen hangulat uralkodik a valaha oly kellemes török fürdőben! Mindenki gyanús, aki él! A hagyományosan kedvelt meleg pihenőhely a börtönök hangulatát idézi, ahol mindenki örüljön, akit épp nem vezetnek ki! Mi ez? Hol élünk? 2017-ben Budapesten visszaugortunk hirtelen vagy 50-100 évet? És a megaláztatásnak ezt a fokát hagyjuk eltűrni?
