Sokszor látunk duzzadó alsónadrágban pózoló, izmos, tökéletes testű modelleket, akik híres márkákat reklámoznak, vagy akár saját magukat „áruló” influenszereket is, akik modelleket megszégyenítő módon néznek ki. De láthatunk hasonló kinézetű férfiakat a reality showk többségénél is, ahol általában a bevált „férfi” karaktert keresik: izmos, tetovált, bulis, és szeret ittasan meztelenül hülyét csinálni magából. Azonban ettől az új ideáltól nem mentesül a filmvászon sem, hiszen a nagy almában szinte már belépő lett az A kategóriás filmbe az a bizonyos hat kocka. Tehát összességében, ami a nézőnek szól, ott eluralkodott egy új férfi képe. A kidolgozott test, barna bőr, tökéletes szakáll, ami túlmutat az igényesség normál keretein.
Hogy néz ki egy igazi férfi?
A férfiak ábrázolását általában négy nagy csoportban lehet értelmezni: filmsztárok, apák és fiúk, az osztály, illetve a faj kategóriája.
Ilyenkor joggal merül fel a kérdés, hogy ez az új irány? Ez az igazi FÉRFI, aki meghódít minden szívet? Vagy már csak a testiség a kérdés? Hiszen őket látjuk a TV-ben, ők néznek ránk vissza a magazinokból, közösségi médiából, plakátokról, sőt a mozifilmekben ők szerepelnek. Vagy ez csak az eladhatóság kérdése? Mert szeretjük a szép embereket nézni, ezért megadják ezt nekünk? Vagy tulajdonképpen a fogasztó, egy illúziót vesz meg, hogy ha magára húz egy márkás alsónadrágot, már úgy is fog kinézni, mint a plakáton a modell?
Hogy megértsük ezt a fejlődést, kicsit korábban kell kezdenünk, hiszen a 90’-es években, még minden más volt. Az akkor publikált férfiak megjelenítésével foglalkozó tanulmányokról együttesen elmondható, hogy a férfiasságot, a maszkulinitást vagyis a férfi létét mutatják be. Valamint ennek a performatív jellegére is nagy hangsúlyt fektetnek, tehát elsősorban a megjelenésre, ábrázolásmódra támaszkodnak, és azt vizsgálják, miként és hogyan jelennek meg a férfiak a médiában és ez milyen befolyásoló hatást gyakorol a nézőre.
Az pedig külön érdekesség, hogy a legtöbb témával foglalkozó szerző amerikai, ami által az európai filmekre, médiára kevesebb hangsúly került, valamint az is világos, hogy a témában a női és férfi szerzők eltérőképpen gondolkoznak. Az előbbiek inkább a western és melodrámában megjelenő maszkulinitásra sérülékenységére összpontosítanak, míg utóbbiak inkább az akcióban, horrorban, történelmi filmekben megjelenő férfitest látványosságára, koncentrálnak. A férfiak ábrázolását általában négy nagy csoportban lehet értelmezni: filmsztárok, apák és fiúk, az osztály, illetve a faj kategóriája.
A filmsztárok témaköre érdekes kérdés, mert széles skálát jár körbe, hiszen nem csak az erős férfit ábrázoló műfajokra koncentrál, hanem a musicalre és a vígjátékokra is. Ebből fakadóan nagy hangsúlyt fektet a férfiak feminizálódására, vagyis a férfi sérülékenységére, az erotikus megjelenésre, valamint az eltérő vagyoni osztályokban megjelenő ábrázolás sajátosságára.
Gondoljunk a nemrég botrányosra sikeredett amerikai reggeli show „riporterére” aki kigúnyolta György herceget amiért a balett órát várja a legjobban az iskolában. Erre pedig, a komplett táncos társadalom összezárt és egy emberként állt ki a fiatal herceg mellett, és kérdőjelezte meg a hölgy tudását a táncformával kapcsolatban. Hasonló ehhez az osztály és a faj csoport karaktere, ami elsősorban az elnyomott férfira, mint idegen, és a nő ábrázolásának egyezőségére összpontosít, valamint arra, hogy a nők ki vannak zárva különösen a tradicionális férfi közösségek világából. Az apa és fiú karakter pedig az apát, mint vezető egyént ábrázolja, aki domináns, vagy az apát, mint a nevetség tárgyát vizsgálja, mert a fia erősebb és jobb nála. A legtöbb horrorfilm pedig a mai napig ebből az apa képből táplálkozik.
Azonban a modern férfi ábrázolása a 21. században átalakult. Most egy gyenge, törékenyebb és védtelenebb férfit ábrázolnak elsősorban a vásznon, és keresnek karakterben, mint 20 évvel ezelőtt. Ennek megjelenési módja a sérült férfi, aki már eleve sérült, így a sérülés nem egy csúcspont, hanem hozott tulajdonság, valamint a feminin férfi, aki rengeteg hangsúly fektet a kinézetre, ez jelentsen testépítést, szoláriumot vagy akár kozmetikát. Az azonban közös mind a két megjelenítésben, hogy ellentmond az egykori pénzkereső, családapa, családfenntartó modellnek, így hozva létre a feminin férfi karakterét. Ennek oka, hogy kezd elmosódni a férfi és nő, mint két szélső pólus és kezdenek közelebb kerülni egymáshoz az identitások.
Ez tehát azt jelenti, hogy kicsit paradox módon, az izmos tökéletes férfi karakter nem azért ilyen mert ő az igazi ős férfi, hanem mert elnőiesedett és feminim tulajdonságokat vett fel, mint, hogy a külsővel extrém módon kell foglalkozni. Ez pedig visszavezethető arra, hogy régebben a nők azért öltöttek fel dekoratív ruhákba, sminkelték ki magukat, mentek fodrászhoz, hogy felhívják a magukra a férfiak figyelmét. Ma pedig ugyan ez történik, csak már a férfiak is ezt teszik. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a testünkkel nem kell foglalkozni, és nem kell mozogni, vagy a napi higiénia abszolút elhagyható. Hanem arra értendő, hogy a mutatott macsó kép, voltaképpen azért ilyen, mert a külvilágtól való elismerés, like függés, mindennapi életünk részévé vált. Halmozottan igaz ez a meleg kultúrára. Mindez persze tűnhet úgy, hogy ez nem egy jó irány. De az ehhez a külsőhöz vezető út abszolút az, csak nem szabad ebben elveszni. Nem szabad emiatt megfosztanunk magunkat különböző örömforrásoktól, hiszen csak egy életünk van.
