Az utóbbi héten a Fidesz szokásos homofóbiája mellett a népszerű magyar rapper fiának halála is lázban tartotta a hazai LMBT közösséget
A Fidesz szokásos homofóbiája mellett a népszerű magyar rapper fiának halála is lázban tartotta a hazai LMBT közösséget.
Tudom, hogy a két temetést egy lapon se lehet említeni, de az emberi alja-népség, amely az illető bármely ismerete nélkül hasznot húzott belőle, sajnos mindkét szomorú napon megjelent.
A 3 éves kis fiú kirohant egy autó elé ami úgy elgázolta, hogy meghalt. Felfoghatatlan tragédia egy gyerek, vagy bármely közeli hozzátartozó elvesztése, de azt végképp nem értettem hogy az előadó és a neje miért a nyilvánosság előtt üzengetnek egymásnak.
Azt pedig tényleg fel se fogom, hogy azon túl, hogy egyesek a személyes részvétüket a közösségi oldalakon kifejezték, esetleg írtak is üzenetet a családnak, de miért mentek el egy teljesen ismeretlen ember temetésére, sőt csekkoltak is be, illetve posztoltak is képeket.
Már elnézést a kifejezésért, de majdnem elhánytam magam! Egyrészt az énekes, illetve volt párja is felháborít azzal, hogy ezzel is médiafigyelmet generálnak - Ez ízléstelen kedves Junior! -, másrészt a többieket sem értem akik csak azért mert azt gondolják, hogy ez egy hatalmas médiaszenzáció feltétlen ott kell lenni, holott soha életükben nem is találkoztak még a kisfiúval.
Ezt Milánnál sem értettem, jó igaz, ő ismert ember volt, viszont az emberek gusztustalan viselkedése kísérteties párhuzamokat mutat. Miután Mián öngyilkos lett jöttek sorra a nekrológok olyan emberektől, akik gyakorlatilag csak a televízióban látták, sőt volt aki még az ingyenes utazási lehetőséget is kihasználta a soproni temetésre, amit kizárólag a közeli barátainak, ismerőseinek tartottak fent.
Direkt nem éltem az ingyenes kocsiztatási lehetőségekkel, holott kevesen ismerték nálam jobban Milánt, mégis úgy éreztem, hogy ezt a kedvezményt inkább azoknak tartanám fent akikkel közeli viszonya volt, de nem volt olyan viharos a kapcsolata mint velem. A 9000 Ft-os vonatjegy meg az akkori magyar fizetésemnek nagy pénz volt, ma meg már a nyugatinak nyilván nem egy számottevő összeg. Szóval maradtam Budapesten és a helyi megemlékezéseken vettem részt.
Utólag láttam a többi aktivista posztjait a temetésről, ami egy normál elbúcsúztatásnak abszolút megfelelt. Viszont borzasztóan kiakasztott amikor megláttam, hogy volt bizony olyan, aki alig pár szót ha váltott vele, mégis elment az eseményre, sőt be is csekkolt és városnéző képeket is posztolgatott. Totálisan kiakadtam, mivel semmi keresnivalója nem lett volna az illetőnek egy ilyen megemlékezésen, és ha megy akkor a saját költségén, ne pedig a nyaralását tudja le.
Vannak ilyen paraziták és budapesti partiszervezőként igyekeztem a helyükön kezelni őket, mert folyton be akartak jönni ingyen jeggyel, sőt kedvezményesen fogyasztani is az adott programon. Legutóbb az egyik ilyen ember a Meleg Férfiak Hideg Diktatúrák premierjén méltatlankodott az Urániában, hogy miért nem a nagy terembe ültették, amikor meg közöltem, hogy hamarosan külföldre költözök azt mondta, hogy "Mi az te is kurva leszel?".
Eleve megtisztelve éreztem magam, hogy Hanzli Peti előző nap felhívott és beregisztrált, aztán, hogy hova ültettek az nem érdekelt, de nagyjából az ilyen rosszindulatú naplopók miatt se akartam magamtól a programra bejelentkezni, akiknek abból áll az életük, hogy 1000-1500 Ft per napért statisztálnak.
Tudom, hogy a két temetést egy napon se lehet említeni, de az emberi alja-népség, amely az illető bármely ismerete nélkül hasznot húzott belőle, sajnos mindkét szomorú napon megjelent. Bennem teljesen visszaköszönt a Milán elbúcsúztatásával kapcsolatos keserű tapasztalatok.
Végül pedig szeretném megjegyezni, hogy ha valaki nem tud magával mit kezdeni, kérem ne azzal üsse el az időt, hogy ismeretlen emberek temetésén "parádézik". Az illetőket töröltem az ismerőseim közül.
Hagyjuk őket békében nyugodni!
