Sokan szeretjük a Queer eye új évadát, vagy sokunk szeret kimondottan Queer bulikba járni. De őszintén, hogy ha megkérdezne egy nem a közösséghez tartozó barátod, hogy áruld már el, mit is jelent az a bizonyos Q, tudnál rá válaszolni? Ebben a válaszadásban segítek most, hogy közelebb hozzam a Queer elméletet a többi „ősi” betűhöz.
A Queer-elmélet egyébként máig nem egy jól körülhatárolható fogalom.
A queer szerint nincs eleve meghatározott identitás, legyen az biológiai, társadalmi vagy szexuális vágy által meghatározott identitás.
Sokkal inkább azokat a viselkedési modelleket vizsgálja, mely meghatározza a biológiai, társadalmi nem, valamint a szexuális vágy közötti stabil kapcsolatot, valamint e hármas össze nem illő pontjaira reflektál. Alapjaiban a heteroszexualitást, mint alapvető szexuális beállítottságot kérdőjelezi meg, sőt a férfi és a nő egyértelmű kérdéskörét is vitatja, és kitér a transzvesztitizmus (másik nem ruháiban megjelenő ellentétes nemű ember) valamint a hermafroditizmus (nem egyértelmű nemű ember) vizsgálatára is.
A queer szerint nincs eleve meghatározott identitás, legyen az biológiai, társadalmi vagy szexuális vágy által meghatározott identitás. Sokkal inkább egy sokszínű, és egyénenként eltérő módon megjelenő és megélt vágyak által konstruáltakról beszél, továbbá az identitáselméletek meleg és leszbikus elméletek általi átdolgozásával foglalkozik.
A leggyakoribb aggályok az elmélettel kapcsolatban, hogy vajon nem lépi-e túl a hatáskörét, és nem foglal-e magában olyan identitásokat, amelyek nem olyan progresszívek, mint a melegség vagy a leszbikusság. Nem csak az általános maszkulinitás jelenik-e meg újra, valamint, hogy nem csak történelmileg nyúl-e vissza, és veszi elő a korábban kialakult meleg és leszbikus mozgalmak álláspontjait.
A queer azokra az elméletekre támaszkodik, melyek szerint az identitás átmeneti és kontextustól függő, valamint felismeri, hogy az identitáspolitikák a politikai reprezentációban korlátozott eredményeket érhetnek el, ezáltal egy újfajta személyes identifikációs lehelőséget, valamint politikai szerveződés módot jelent. Az identitásra úgy tekintettek, mint egy alapvető kulturális kategóriára.
Ez azonban megdőlni látszik, olyan tudósok, mint Michel Foucault, de már Freud munkái által is. Munkáik hozzájárulnak ahhoz, hogy az identitás fogalmát másként lássuk. Ide hozható Roland Barthes nézete is, aki szerint önmagunk szabályozzuk, ön rendelkezve azokat a reprezentációs kódokat, amelyekkel alapvetően az ént írnánk le, s amelyeken át az identitást értelmezzük.
Van egy másik megközelítése a témának, ami az egyén cselekedeteit, meghatározó kényszert és a történelmi ráhatás szerepét, gondolja át. Ennek fő gondolatata, hogy az identitást maga az ideológia hozza létre, vagy is az ideológia léte és annak megjelenése váltja ki az egyén identitását, nem pedig az ideológiának valló ellentmondás.
Egy ehhez hasonló elmélet szerint az identitások nem a hatalom működésének áldozatai, hanem pontosan a hatalmi nyomás miatt ennyire változatosak. Ezért az ellenkezés és a hatalom, vagyis a fent álló identitáspolitika elleni drasztikus fellépés nem segíti, az átmenti identitások létjogosultságára való eljutást, így ezeket a meleg és leszbikus elméleteket, valamint felszabadítási mozgalmakat nem támogatja.
Egy amerikai feminista filozófus nő (Judith Butler), tanulmánya az egyik legizgalmasabb, mert ő megkérdőjelezi a feminizmus azon fajta feltevését, mely a nőt jelöli ki alapkategóriának. Szerinte a nő nem egy egység, hanem egy szabályozó erő, ami által értelmet nyer a biológia, társadalmi nem, valamint a vágy és ezeket összekapcsolva a heteroszexualitás. Vitatja a társadalmi nem igazságát, és ezzel együtt, ha ehhez ragaszkodunk, akkor soha nem tudjuk elfogadni a homoszexualitást.
Butler reflektál a társadalmi nem azon pontjaira, mely szerint a társadalmi nem egy szabályozó gyakorlat hatása, mely a kötelezőnek kimondott heteroszexualitáson keresztül akarja a nemi identitást feltüntetni, és mindezt a folyamatos ismétlődés teszi természetessé. Butler szerint mindezen ismétléseket fordítottan kell értelmezni egyfajta paródiaként és nem a távolságra kell figyelni, ami az alap, vagyis a heteroszexualitás és a paródia között (jelen esetben a homoszexualitás) jön létre, hanem sokkal inkább az eredetiségre, mint nem létezőre kel koncentrálni. Így világossá válik, hogy a heteroszexualitás nem egy alap mely mellett a homoszexualitás egy alacsonyabb és másodrangú identitás.
Ezért van az, hogy a Queer azokra az elméletekre támaszkodik miszerint az identitás átmeneti, feltételes és kontextustól függő, valamint felismeri, hogy identitáskategóriák a politikai reprezentációban korlátozott eredménnyel járnak.
