Egy az egyben közölnénk Lakner Zoltán politológus véleményét azon botrány kapcsán, ami a Coca-Cola szivárványos hirdetései miatt kialakult.
A népszerű politológus 2014-ben coming out-olt.
Már megint... 🌈🌈🌈
"Jobb kiállni érte, mint a kétségbe vonását elszenvedni."
Szóval, van az a plakátpár a metróban, az egyiken az látható, hogy két szép fiatal felnőtt lány összehajol és kólát isznak, a másikon az, hogy két szép fiatal srác összehajol és kólát isznak. Lehetnének akár testvérek vagy barátok is, csakhogy oda van írva, #loveislove. Te jó ég, akkor ezek melegek!
Az egyik kormányoldali heccfelület hamarabb kiszúrta ezt, mint mondjuk én, aki pedig igazán érzékeny vagyok a melegügyekre, és metróval is sokat járok. Egy még tőlük is szokatlanul zűrzavaros szövegben az egészet összekutyulták a pedofíliával. Lelkük rajta, miért és hogyan ugrott be nekik éppen ez két-két egymásra mosolygó felnőtt emberről, miként ugyebár a plakátok is éppen azt nem tartalmazzák, amivel a melegeket vádolni szokták, hogy ugyanis rózsaszínű bőrtangában kéjelegnek a nyílt utcán.
Mégis, a felháborodott (megrendelt felháborodást mímelő?) szerzők úgy látják, a reklámot nem a kólagyártó, hanem egyenesen "a homoszexuális lobbi" tetette ki, hogy az üdítőfogyasztáson keresztül rántsa bele a plakátnézegető fiatalokat az azonos nemű emberek közötti szexualitás mételyébe. Hiszen, ha a metróban szabad a melegeknek kólát inni mindenki szeme láttára, akkor már mindent szabad.
Onnan, a túloldalról, Homofóbiából nézve a kólásüveg csak trójai faló. Bár megbélyegezni csak nekik szabad másokat, azért mertem mégis leírni a homofóbia kifejezést, mert úgy tudom, a dolgokat mostanában a nevükön kell nevezni. Különben is, a homofóbia önkéntes deklarációja már megtörtént néhány hete az egyik kormánypárti televízióban.
Arról lehetne beszélgetni, hogyan kapcsolja össze a reklámipar az örömteli pillanatokat egy termékkel, és a fogyasztásukat hogyan köti össze szépnek tartott emberekkel, nekem azonban úgy tűnik, ezt szexuális orientációra való tekintet nélkül szokták csinálni. Tehát ezt a kétségkívül fontos kérdést most félretenném.
És akkor marad az, hogy az üdítős cég megcélzott egy társadalmi csoportot, hogy ők fogyasszák az italukat, a nekik szánt üzenet pedig nagyjából az, hogy szeressétek a kólát, mert ki merünk rakni egy ilyen plakátot nektek, rólatok. A profitérdek világos, mert hát ez egy üzleti vállalkozás, ugyanakkor mégiscsak azt kell állítsa a cég e célcsoportnak, hogy tudomásul vesszük a létezéseteket, kalkulálunk veletek. Hogy ettől meg kell hatódni vagy sem, az kinek kinek a maga döntése, de az egészen biztos, hogy ettől nem a melegek lesznek többen, hanem a kólaivó melegek.
Itt nagyjából vége is lenne a sztorinak, ha nem látszódna, hogy ez csak egy epizód, nem a kezdet, és nagyon nem a vég a hazai LMBT-ellenes nyomulásban. A kormánypártnak van már egy amolyan homofóbiareferense is, aki ezúttal azt az elképesztő áldozatot hozta, hogy amíg kint vannak a plakátok, nem iszik Coca-Colát. Nem akarom elhülyéskedni ezt azzal, hogy én eddig sem ittam semmilyen kólát, és ezután sem fogok, mégis meleg vagyok, mert a lényeg az, hogy Boldog képviselő újabb értékes felszólamlását ki lehet bővíteni akár kvázi-hivatalos kormánypárti kólabojkottá is. De legalábbis fenyegetéssé. Békemenet a kóla ellen! Ahogy van már plakátellenes petíció is, amit egy többek által Kreml-közelinek tartott nemzetközi szervezet indított útjára, elvégre nem engedjük, hogy tisztázatlan hátterű nemzetközi hálózatok avatkozzanak a belügyeinkbe.
Lehet fejleszteni is az ötletet, például egy meghatározott szint alatt a pártokat tekintsük olyan kisebbségnek, amelyek nem rakathatnak ki plakátokat és nem is jeleníthetők meg plakátokon. Az ellenzék úgyis hazaáruló. Ja, hogy a politikai plakátok piacával ezt már megcsinálták, tényleg, bocs.
Sok múlhat azon, mit lép a Coca-Cola, ér-e annyit neki ez az üzlet, hogy kiálljon a plakátjai mellett. Álkérdésként az is felvethető, vajon a BKV és plakátértékesítő partnere meghajol-e a kormányoldali akarat előtt.
És lesz itt még alaptörvény-revízió is. A dolog tétje látszólag az, szabad-e látszaniuk a melegeknek, százezer plakát közül egyen - vagyis kettőn -, szabad-e felvonulniuk 365 napból egyen, ésatöbbi. Valójában azonban a hétköznapok szabadsága, a látszódás, a jelenlét, egyszóval - és most nagyon durvát fogok írni - a normálisan élt élet joga a tét. Jobb kiállni érte, mint a kétségbe vonását elszenvedni.
Forrás: 168 óra
