Második éve, hogy a Müncheni Momemntummal felvonultam a bajor főváros Pride-ján, ami július 13-án szombaton volt megrendezve, és idén ráadásul rekord látogatottságot is produkált.
A résztvevőket a szakadó eső sem tartotta vissza. Este szivárványosan kivilágították az Allianz Arénát.
A hagyomány tavaly kezdődött amikor az egyik belső csoporti vita miatt - amit magyar vidéki Momentumos szervezetekkel vívtam - meghívott a Müncheni Alapszervezet vezetője, Dobos Laci, hogy meséljem el mi a Pride valójában. Ez az esemény a felvonulás előtti nap van. Akkor egy pikniken az Isar partján, idén a rossz időjárás miatt viszont egy nagyon színvonalas romkocsmában beszéltem arról, hogy "Mi a különbség a Budapest Pride és a nyugati Pride-ok között?"
A helyszín egy régi hajó volt, amit egy elhagyott vasóti átjáró tetetjére raktak, belül több tánctérrel és ja a tetején ott volt a szivárvány zászló is. Ahogy rengeteg helyen a városban pl: középületek, szállodák előtt, vagy a villamosokon, buszokon is. A konzervatívnak mondott kis város (németországi viszonylatban) igazán kitett magárt, sőt este még az Allianz Arénát is szivárványosan világították ki.
Nagyon szeretem Münchent! Szép, kellemes város, színes kulturális élettel (pl: Müncheni Egyiptomi Múzeum) és ha nem is akkora az éjszakai élete mint Berlinnek, azért itt is lehet hová menni. Ami utalt arra, hogy némileg vidéken vagyok az az volt, hogy este 8-kor minden üzlet bezár. Ez Berlinben este 10, de sok Spätkauf (éjjel-nappali) nyitva utána. Ugyanakkor Múnchen gyönyörű. A Városháza tér felszivárványozva ráadásul még ütősebb volt, főleg amikor délben a szokásos harangjáték volt, ahol a harang körüli szobrok is megelevenednek. Káprázatos!
A Városháza tér
Ez a Városháza tér, innen indult a menet egy hatalmas színpad mögül, majd érkezett vissza 2 óra múlva. Az idő nem volt annyira kegyes, mert esett, néha zuhogott is az eső, de erre az emberek jó előre felkészültek esernyőkkel és így is 155.000-ren vonultak fel.
Nagyon sokan voltunk! Mondanom se kell, hogy térerő sehol, de ez a jelenség, az ilyen nagy rendezvényeknek a "betegsége", amit remélem majd idővel megoldanak a világon.
A hétvégére repülővel mentem, mert ebben a fene nagy klímavédelemben bizony a repülés jóval olcsóbb, mint a vonat, majd busszal utaztam vissza Berlinbe. Ráadásul nem is fapadossal, hanem Germanwings-el repültem, ami a Lufthansa része. A reptérről a beutazás s-bahnnal lehetséges, ami ugyan 14 euró, de így is sokkal olcsóbb volt a repjegy + transzfer jegy, mintha simán vonattal mentem volna.
A hotelek mind telítve voltak a Pride miatt, de azért sikerült egy kedves kis hotelben viszonylag normális áron szobát foglalni, úgy, hogy s-bahn, metro ott volt a szállás mellett. A szombati felvonulásra a Városháza téren gyülekeztünk Momentumosokkal, de annyira nem volt térerő, hogy csak nagy "trükközések" árán sikerül a tömegben egymásra találni. Szeretem őket! Nagyon jó fejek és hiszem, hogy ők az egyik legaktívabb külföldi Momentum alapszervezet.
A hangulat fergeteges volt, a Városháza téren még a helyi liberálisok (FDP) sátrába is beköszöntünk, sőt egy éppen érkező heves zivatar ott maradásra is késztetett minket. Ezalatt beszélgettünk közös stratégiákról és felfújták a lufijainkat.
A felvonuláson is nagyjából együtt vonultunk, rengeteg ingyen ajándékot osztogattak, de észrevettem, hogy messze nem annyit mint régebben. Ennek oka valószínűleg az, hogy a Pride-ok sok helyen már nagyon elüzletiesedtek, ami szerintem egyáltalán nem baj, mert sokkal színvonalasabb programokat hoznak így össze, mintha pusztán csak aktivisták szerveznék. Ugyanakkor akik szerint a maiak nagyon kommercionálisak azoknak tudom ajánlani az "Alternatív Pride"-okat, ahol kiábrándult aktivisták szoktak felvonulni. Ilyen Berlinben és Münchenben is van.
A parádé ugyanakkor nem indult zökkenőmentesen, mert a die Grüne (Zöldek) párt meleg tagozata ismét akadályozta a CSU (Bajor Keresztény Szociális Unió, a legnagyobb német kormánypárt bajor szövetségese) melegtagozatának (LSU) kamionját, tiltakozva ezzel a menekültpolitikájuk ellen. Az akciónak a rendőrség vetett véget erőszakmentesen.
Az esemény után még maradtam kicsit a téren a civilfaluban, ahol több német ismerőssel összefutottam, majd megunván, hogy vízes vagyok inkább hazamentem átöltözni. Este Dórival, a helyi Momentum üdvöskéjével mentünk egy "salsa partiba", ami bár hetero buli volt, de melegek is nyugodtan táncoltak és ismerkedtek. Senkit nem érdekelt.
Vasárnap délelőtt találkoztam egy kávéra egy magyarországi aktivista barátnőm anyukájával, majd elmentünk a Müncheni Egyiptomi Múzeumba, ami csodálatos volt, igaz már nekem egy kicsit sok, hisz előző hétvégén is bőven láttam múmiákat, szarkofágokat a British Múzeumban. Mindenesetre mindenkinek ajánlom, hogy nézze meg, mert nagyon izgalmas tárlatuk van.
Hazafele visszanéztem a képeket és a videókat. Jó volt felidézni a pár nap emlékeit, a tiszta, szép metrómegállókat, a meseszép Englischer Garten-t és az új embereket akiket megismertem. Imádom Berlint, de nagyon szeretem Münchent is és mindenkinek ajánlom, hogy egyszer az életben a helyi Pride-ra mindenképpen látogasson el.
