Kicsit meglepett, mekkora felhajtást csináltak Ungár Péter coming outjából. Hiszen 12 éve, 2007-ben coming outolt először magyar politikus (Szetey Gábor) a nyilvánosság előtt, ráadásul a Pride megnyitón.
EP-választás és az LMBTQ emberek beszélgetés amit múlt szombaton a Magyar LMBTQ Szövetség szervezett - Fotó: index.hu
Azóta azért követték páran a mostani ellenzék soraiból (Ungár Klára, Barabás Richárd stb.) Ma már egy politikus előbújásának nem kellene nagy durranásnak lennie, hacsak az illető nem a szélsőjobb sorait erősíti.
EP-választás és az LMBTQ - Korábban már többszőr előbújt magyar politikus nyílvánosság előtt és ma már nem kellene akkora durranásnak lennie, hacsak az illető nem a szélsőjobb sorait erősíti.
Persze mindenkinek szíve joga örülni, hogy eggyel többen vagyunk. A nagyobb problémát az okozza, hogy Ungár Péter pár nappal a coming outja után, egy LMBTQ közösségi eseményen – amely ráadásul részben arról szólt, hogy az egyes pártok választókat toborozzanak maguknak – képes volt olyat kiejteni a száján, hogy csak férfi és nő létezik. Ez egyrészt mutatja, hogy még az LMBTQ közösségen belül is sok ellenérzés van a nem-bináris emberekkel kapcsolatban: bármely, pozitív IQ-val rendelkező politikus tartózkodik egy ilyen közegben olyasmit mondani, hogy a homoszexualitás természetellenes, vagy hogy melegek ne nevelhessenek gyereket/tarthassanak macskát, mert tudja, hogy ezzel igen sok támogatót veszítene. Az, hogy a nem-bináris emberek létezését meg meri kérdőjelezni valaki, mutatja, hogy számít a jelenlevők legalább egy részének a támogatására. És persze ilyen mondatokat hallunk bőven jobboldali vagy magukat kereszténynek nevező személyektől. Számít-e az, hogy most egy baloldali, melegségét nyíltan vállaló politikus mondta ezt?
Szetey Gábor korábbi államtitkár, a Gyurcsány kormány tagja 2007-ben könnyek között a Budapest Pride megnyitón coming out-olt
Szerintem igenis számít. Magyarországon nincs olyan nagyon sok nyíltan meleg politikus, hogy őket ne tekintsék valamilyen szinten a közösség szószólóinak még akkor is, ha esetleg ők maguk nem tepernek ezért. Ha tehát egy meleg politikus mondja ki azt, hogy csak férfi és nő van, a jobboldali többség igazolva érzi saját elképzeléseit és transzfóbiáját. Ez párhuzamba állítható azokkal a pride-ellenes heterókkal, akik azzal érvelnek, hogy „ismerek melegeket is, akik ellenzik a pride-ot”: a „semmit rólunk nélkülünk” elvét kiforgatva a hozzájuk hasonlóan gondolkodó melegeket tekintik a közösség hangjának, az ettől eltérő nézeteket valló LMBTQ embereket és egyesületeket pedig törpe kisebbségnek, akik a Nyugatot majmolva a magyar kultúrától idegen gyakorlatokat és fogalmakat próbálnak bevezetni. És persze egy politikus mindig nagyobb nyilvánosságot kap, mint egy átlag magyar vagy akár egy civil szervezet, szélesebb körben tudja terjeszteni a nézeteit. Folyománya: esetleg pár, eddig homofób heteró most már „csak” transzfób lesz, az eddig transzfób heterók azok maradnak, néhányan pedig a teljes LMBTQ közösséget is utálni kezdhetik azzal, hogy mekkora gázok ezek már, hogy egymás között is gyűlölködnek. (Ez utóbbi csoport LMBTQ tagjai ezzel elszigetelik magukat és nem lesz megfelelő támogató hálójuk.) Nyugati queer szerzők már sok évvel ezelőtt figyelmeztettek arra a tendenciára, hogy egyes baloldali pártok – mivel nem kívánják elveszíteni LMB és melegbarát heteró szavazóikat – szembeállítják a „jó” melegeket, akik a középosztálybeli normák szerint élő törvénytisztelő állampolgárok, a „rossz” buzikkal – ez alá a címke alá besorolhatóak a transzok és nem-binárisok mellett a nem-fehér LMBTQ emberek és azok, akik „polgárpukkasztó” módon öltöznek, nem-monogám kapcsolatokban élnek vagy olyan jogokat is követelnek, amelyek nem feltétlenül illeszthetők be a polgári családeszménybe (pl. többszülős családok vagy nyilvános helyen történő szex). Eddig a magyar baloldal szimpatikus módon kerülte az ilyen kettéválasztást és inkább általános emberi jogi keretben viszonyult az LMBTQ emberekhez. Az, hogy most egy meleg politikus vezette be ezt a különbségtételt, nagyobb súlyt ad neki és félő, hogy az átlagemberek mellett más pártok is ezt a vonalat képviselik majd, sorsukra hagyva a transz és nem-bináris embereket. Ráadásul az LMBTQ közösségben is törésvonalak alakulhatnak ki, ha a bináris cisznemű LMB emberek úgy érzik, a transzok és nem-binárisok veszélyeztetik az elfogadásukat. Persze ezek a belső harcok meggyengítik a közösséget, és elszívják az energiát attól, hogy a közös ellenség: a homo- és transzfóbia ellen együtt tudjunk küzdeni. Nem azt szeretném ezzel mondani, hogy a politikusok cenzúrázzák magukat és ne fejezzék ki véleményüket a transzokról vagy bármely más kisebbségről. Hanem azt, hogy egy olyan párt, amely baloldali választókat szeretne nyerni magának (akár heterókat, akik szintén egyre elfogadóbbak a szexuális és nemi kisebbségek felé), lesz szíves nem indítani olyan jelöltet, aki bármely nemi, szexuális, vagy akár etnikai, faji kisebbséggel szemben előítéleteket fogalmaz meg. Akár meleg az illető, akár nem.
