Az évtizedek óta létező Spartacus LMBTQ útikalauz minden évben rangsorolja az országokat abban a tekintetben, hogy mennyire ajánlhatók az LMBTQ utazóknak.
Az EU tagállamai közül nálunk alacsonyabban csak Bulgária, Lettország és Lengyelország helyezkedik el
A besorolás 14 kritérium alapján történik
Ezek között ilyenek szerepelnek, mint jogi korlátozások (örökbefogadás, házasság, nem hivatalos megváltoztatása), társadalmi homofóbia mértéke (pl. gyűlöletbűncselekmények, ellenséges magatartás az LMBTQ emberekkel szemben), illetve olyan tényezők, mint pl. a vallás hatása.
Az információk a Human Rights Watchtól, az ENSZ „Free and Equal’ kampányától, és egyéb emberi jogi szervezetektől érkeznek.
Bár ezek a kritériumok elég átfogónak tűnnek, egy részüket problémásnak találom. Először is, egyszerű turistaként kevésbé izgat, hogy adott ország állampolgáraként fogadhatnék-e örökbe gyereket vagy elismertethetném-e a nememet műtét nélkül, mint az, hogy vajon mit szólnak egy átlagos kávézóban vagy köztéren, ha két fiú csókolózni kezd.
Másrészt a törvények megléte nem feltétlenül tükrözi a közhangulatot: Takács Judit európai szintű kutatásaiból kiderül, hogy bár nálunk ugye van bejegyzett élettársi kapcsolat, a melegek és leszbikusok megítélése az olyan országokéhoz hasonlít, ahol ilyesmiről még csak nem is álmodnak.
Azt se feledjük el, hogy a külföldieket gyakran más elbánásban részesítik, mint a helyi lakosokat: Lettországban az azonos nemű párok nem házasodhatnak, viszont a külföldi állampolgárok máshol kötött házasságát sokáig elismerték.
Ha valaki egy kifejezetten melegbarát üdülőhelyre megy, nyilván barátságosabb reakciókra számíthat, mint ugyanazon ország eldugott hegyi falvaiban a helyi LMBTQ emberek.
Végül bizonyos, pl. gyűlölet-bűncselekményekre vonatkozó adatok nem feltétlenül tükrözik a valóságot: ahol nincs külön nyilvántartás az előítéletes alapú támadásokra, vagy ahol az LMBTQ emberek nem bíznak a rendőrségben és nem jelentik be a buziverést (esetleg maga a rendőr beszéli le őket a feljelentésről, mert úgyse kapják el a tettest és akkor csak fölösleges papírmunka lesz belőle), nyilván kevesebb ilyen esetet mutat a statisztika, mint ott, ahol nagy figyelmet fordítanak rá, hogy a homofóbia megnyilvánulásai láthatóvá váljanak.
Ezzel együtt a skála bizonyos elemeivel nehezen lehet vitatkozni. Kanada és Svédország első helyét valószínűleg mindenki megérdemeltnek érzi, és a velük azonos pontszámmal végző Portugáliában is jól érezhetik magukat az LMBTQ turisták (még ha a helyieknél ez erősen függ is a település típusától, lásd fent).
Az sem meglepő, hogy a legtöbb nyugat-európai ország és Új-Zéland közvetlenül a dobogósok mögött helyezkedik el, vagy hogy a 197-es lista utolsó helyén Csecsenföld kullog, ismert okokból.
A legutóbbi listához képest a legnagyobbat, nem meglepő módon, azok az országok ugrották előre, ahol az elmúlt időszakban szüntették meg a homoszexualitás büntethetőségét: India, Angola, valamint Trinidad és Tobago. Portugália dobogós helye a transznemű és interszex emberek jogaiban történt előrelépéseknek, valamint a gyűlölet-bűncselekmények elleni kezdeményezéseknek köszönhető, Ausztria és Málta pedig az egyenlő házasság miatt lépett előbbre.
A legpozitívabban értékelt országok jellemzően liberális demokráciák, ahol az állam és az egyház különválik.
Más országok ugyanakkor szégyenteljes visszalépéseket mutatnak. Brazíliában és az USÁ-ban a jobboldali kormány LMBTQ-ellenes intézkedései és a homofób és transzfób erőszak erősödése okozta a visszaesést; az USA konkrétan azonos pozíciót foglal el Bermudával, ahol nemrég még azon folytak viták, engedjék-e kikötni egy meleg utazási iroda hajóját, és Horvátországgal, ahol a pride-ok még mindig szélsőjobbolali erőszakot váltanak ki.
Németország a harmadikról a 23., Franciaország a hatodikról a 17. helyre került az LMBTQ emberek ellen elkövetett erőszakos támadások miatt. Csecsenföld mellett Szomáliát, Szaúd-Arábiát, Iránt és Jement sem ajánlják a szerkesztők olvasóiknak, mivel ezekben az országokban számos gyilkosságot és halálbüntetést hajtottak végre LMBTQ emberek ellen.
És mi a helyzet Magyarországgal? Mi bizony csak az 57. helyet szereztük meg, holtversenyben többek között Ciprussal, Kambodzsával, Litvániával és Mongóliával.
Az EU tagállamai közül nálunk alacsonyabban csak Bulgária, Lettország és Lengyelország helyezkedik el. Noha lehetnek kétségeink a kritériumokkal kapcsolatban (mint fent megfogalmaztam), azért ez alapján leszűrhetjük: Magyarország rosszabbul teljesít.
