A 47 éves brit Antonio Marsocci már nem is reménykedett benne, hogy valaha apa lesz.
Antoniót 32 évesen diagnosztizálták HIV-vírussal
"Mindig is arról álmodtam, hogy egy nap apa leszek, de leküzdhetetlen akadálynak tűnt az, hogy meleg vagyok, egyedülálló és HIV pozitív."
2017-ben véget ért egy tartós kapcsolata, ami ismét csökkentette annak esélyét, hogy valaha apa lehet, hiszen mindig is úgy képzelte, hogy párjával együtt fog gyereket nevelni. Ráadásul az örökbefogadásnál is előnyt élveznek a párok és az egyedülálló nők; az ügynökségek mind azt mondták neki, hogy akár éveket is várnia kell majd a gyerekre.
A béranyaság volt a másik lehetőség, de minden klinikán azt lebeszélték: semmi esélye, hogy HIV-pozitívként béranyát találjon, ráadásul fennáll a veszély, hogy a gyerekek HIV-vel születnek majd. Végül azonban talált egy ciprusi klinikát, ahol az orvosok azt mondták: a modern orvostudomány segítségével megoldható, hogy sem a béranya, se a baba ne fertőződjön meg.
Pár héten belül találtak egy anonim petesejt-donort, akiről Antonio csak annyit tud, hogy Kelet-Európában él, szőke, kékszemű és férjezett. Öt petesejtet termékenyítettek meg Antonio spermájával és lefagyasztották az embriókat. Ezután egyet beültettek egy ukrán béranyának, és az elsőre megtapadt. 12 héttel később kiderült, hogy két baba fog születni.
Antonio rendszeresen Ciprusra repült, hogy elkísérje a béranyát a vizsgálatokra. Végül a két kislány decemberben született meg császármetszéssel. A vérvizsgálat kimutatta, hogy mindketten egészségesek; ez nagy megkönnyebbülés volt Antoniónak, mert volt rá esély – ha mégoly kicsi is – hogy átadja a vírust. Az egész folyamat 80 ezer fontba került, de Antonio azt állítja: a kislányai minden pénzt megérnek. Most arra vár, hogy a kicsik megkapják brit útlevelüket, és akkor visszarepül velük Londonba.
Örömét csak az árnyékolja be, hogy míg barátai mindvégig támogatták, családja elfordult tőle.
- A szüleim sosem fogadták el, hogy meleg vagyok. Csak a húszas éveimben fogadtam el magam, és utána még évekig titkolóztam a családom előtt. Párszor megpróbáltam elmondani nekik, de sosem figyeltek rám. Apám pár éve meghalt. Azt reméltem, anyám és bátyám velem fog örülni a gyerekeimnek. Pár hete küldtem nekik képet az ikrekről, de semmit nem reagáltak.
Antonio tudatában van annak, hogy sok támadás érheti majd: azért, mert HIV fertőzésnek tette ki a gyerekeit, illetve azért, mert megfosztja őket az anyától. Ő azonban másképp vélekedik:
- Szerintem igazán csak az számít, hogy szerető szülővel nőjenek fel. Őszinte leszek hozzájuk azzal kapcsolatban, hogyan születtek. Mivel dolgozó apa vagyok, valószínűleg felveszek majd melléjük egy dadust, tehát lesz felnőtt nő az életükben. Kapok gyógyszert a HIV-fertőzésre, vagyis ugyanaddig élhetek, mintha nem lennék pozitív.
Antonio fontolgatja, hogy további gyerekeket vállaljon, hiszen még négy lefagyasztott embriója van a klinikán. Úgy gondolja, egy kisfiú jól kiegészítené a családot.
