Kicsit megkésett ez a nekrológ, de annál személyesebben szeretnék írni a pesti meleg élet egyik volt ikonjáról Marlon Extravaganzáról.
Már lassan 3 éve hogy eltávozott
Vannak napok amikor eszembe jut Marlon jellegzetes sikolya, vagy a személyes odafigyelése és akármilyen meglepő, de sokakkal ellentétben inkább ez utóbbi jut az eszembe, amikor rá gondolok
Túlzottan mélyen nem ismertük egymást, inkább sokat futottunk össze bulikban. Én akkor a pride partiszervezőjeként jártam a meleg helyeket és a partikat (akkor még voltak), ő pedig színes vendég volt ezeken a rendezvényeken. Ilyenkor mindig váltottunk pár szót, persze szeretett volna az egyik pride-os eseményen műsort vezetni és ilyenkor mindig megkérdezte hogy vagyok. Utóbbi azért is jólesett, mert éreztem ezt nem csak érdekből teszi, másrészt ez a szokása akkor is megmaradt amikor Berlinbe költöztem.
Amikor külföldre települtem voltak olyanok akik látták, hogy már nem szervezek Budapesten semmit és hátat is fordítottak nekem. Volt aki épphogy felköltözött vidékről Budapestre, azt gondolta majd jóban lesz velem és ebből mennyi előnye származhat, de amikor látta a kiírásomat, hogy a német fővárosba költöztem már le is törölt a Facebook-ról. Marlon nem ilyen volt. Ő sok sikert kívánt, és igyekezett néha kommenttel, néha személyes üzenettel kifejezni, hogy gondol rám.
Na ez az ami hiányzik belőle! Akármilyen életet is élt Marlon, ember tudott maradni és senki nem ítélheti el azért amilyen életet választott. Egy sokoldalú, több nyelven beszélő, táncos-, komikus vénával jócskán megáldott ember volt, akinek a 80-as évek végén csúcsgázsija volt Svédországban, majd ott hevert a lábai előtt Amerika. Volt modell, táncos, élt luxusban, de ő végül mégis a drogokat és a benne rejlő üzletet választotta.
Sajnos a túlzott kábítószer használat később a műsorainak minőségén is meglátszott, így bármilyen szerepeltetése a pride-os rendezvényeken kizárt dolog volt. Ettől függetlenül mindig jó érzés volt a törődése, mert éreztem, hogy benne van azért az őszinte érdeklődés is.
Kevés sajnos az ilyen ember és becsüljük meg őket! Marlon életének azon része, hogy droggal foglalkozott egyáltalán nem példa, viszont az ember annál inkább.
"Peti! Én egy "tökös" csaj vagyok!" - így jellemezte magát. Ez alatt értette azt, hogy egyrészt nem teljesen operáltatta át magát, másrészt pedig kemény ember. Való igaz keményen átélt dolgokat, de ugyanakkor két végén égette a gyertyát.
Egyik ismerősöm úgy jellemezte, hogy úgy élt, ahogy akart. Azt gondolom, hogy ennek azonban volt egy komoly egészségügyi következménye. Viszont az ő élete volt, és ha ő ezt így akarta élni, akkor kik vagyunk hogy ítélkezzünk?
Annak ellenére, hogy a pesti sznob buzi körökben azért erősen lenézték, sokan szerették. Egy születésnapjára 90 vendég jött el a Capellába, ami nagy szó volt. Az már más kérdés, hogy aznap a régmúltú helynek ezen a társaságon kívül nem volt más közönsége, ami a Capi végnapjait mutatta.
Hát ennyi! A magam részéről ennyit szerettem volna leírni róla, mert az ő érdeklődését sokakkal ellentétben nem éreztem műnek, hanem őszinte odafigyelésnek és persze jót nevettünk a híres sikoltásain, meg a neves mondatain "Alright, alright, alright!". Ezek voltak a védjegyei tudom, de nekem akkor sem emiatt lesz emlékezetes, hanem amiatt mert ember volt. Jó ember!
Nyugodj békében drága Marlon!
Marlon Extravaganza 1961-2016
Az életét a Transziregény dolgozta fel, amit még személyesen mutatott be a halála előtt.
Bővebben a könyvről a linken:
