Bár sokat láttam, de igazából csak az utóbbi időben tapasztaltam meg személyesen milyen az amikor az ember párja egy másik országban él, az enyém konkrétan Budapesten.
Korábban azt hittem, hogy a távkapcsolat nem működő kapcsolati forma, de annyi ilyet látok itt Berlinben hosszabb távon, hogy kénytelen vagyok beismerni tévedtem
Egy működő párkapcsolat jellemzője a saját privát szféra és az "élni és élni hagyni" elv meg, illetve betartása
Utóbbit is lehet csűrni-csavarni, de monogám kapcsolatban is fontos az, hogy ne menjünk egymás agyára.
Mondjuk ez is egyénfüggő, de egy biztos én nem az az ember vagyok aki munka után beül a tv elé aztán a párján kívül másokkal nem is találkozik a munkatársain kívül.
Van akinek ez az élete, de nekem nem és nem is gondolom, hogy egészséges az, ha valakik sülve-főve együtt vannak. Kellenek a barátok, a más környezet, majd este a párunk mellé bújva ezeket mind meg lehet érdekesen beszélni és a közös programokat pl: utazásokat is lehet a különböző társasági életből fakadó tapasztalatok alapján alakítani.
Így képzelem, látom, élem meg és a távolság sem akadály. Látom ezt olyanok között már jó ideje pl: ahol az egyik fél itt él, a másik pedig Bulgáriában és látok olyat akinek a szerelme az USA-ban lakik, de számos itteni magyarnak van a párja, vagy a családja Magyarországon, ahogy nekem is.
Ráadásul én szerencsés is vagyok, mert Berlin-Budapest nem olyan vészes, mivel valamivel több mint 1 óra repülőút, amit ha figyelembe veszünk még gyorsabban itt van az ember mintha valamelyik nagyobb vidéki városba menne vonattal, vagy busszal indokolatlanul drágán és alacsony színvonalon. Ugyanis mind jegyárakban, mind a kiszolgálás minőségében magasan veri még a fapados légi közlekedés is a magyar szárazföldi közlekedést. Pár ezer forintért 1 óra 10 perc alatt már bármelyik működő berlini reptéren lehetünk.
Ez van! A párom egy fiatal táncos, aki reggeltől-estig pörög a munkahelyei között, építi a karrierjét, így a dolgos hétköznapokban csupán késő este jutna idő egymásra. Mondanom se kell, hogy én is hasonlóan elfoglalt vagyok. Marad a video-chat és hetente, kéthetente hétvége a személyes találkozásra.
Hogy nehéz? Annyira nem, mint gondoltam, mert igaz, hogy nincs állandóan velem, de sokkal tartalmasabb időt tudunk együtt tölteni, amikor együtt vagyunk fizikailag is.
Legutóbb összekapcsoltuk a kellemes együttlétet egy itteni azonos nemű tánctáborral is, szóval a minőségi kikapcsolódást teljes mértékben kimerítettük és itt valóban egyfolytában együtt voltunk, de eközben az igazán fontos dolgokkal tudtunk csak foglalkozni.
A jövőt meg az élet írja, de hiszem, ahogy sok embernél látom itt Berlinben, hogy aki tényleg szereti igazán a másikat annak ez a távolság nem akadály. Elavult és rossz berögződésnek tartom azt, ha valaki még a saját kerületéből se hajlandó kimozdulni, akkor pedig ne csodálkozzon, hogy 40 éves korára valódi társ helyett körülbelül annyi macskája lesz mint ahány éves.