5 éves lehettem, és még szentül hittem a Jézuskában.
Édesapám kézen fogott és sétálni vitt, ma már tudom, azért, hogy eltávolítson otthonról, amíg édesanyám feldíszíti a fát és elrendezi az ajándékokat
Boldogan róttam vele a havas utcákat, hiszen mindig ünnep volt számomra, ha vele lehettem. Egész héten vidéken dolgozott, csak hétvégeken láthattam. Mindig nagy szeretettel és végtelen türelemmel vett körül. Voltak külön meséink és egyezményes jeleink, amiket csak mi ismertünk. Hosszú évekig nemcsak az édesapám volt, de a legjobb haverom is. Épp egy édességbolt karácsonyi kirakatában gyönyörködtem, amikor váratlanul azt mondta:
- Hallod a csengettyűket? Odanézz, ott megy a Mikulás a rénszarvas szánkóján!
- Hol? Merre van, kérdeztem izgatottan.
- Ott ment el a Haller tér felé, nem láttad?
- Nem!
- Gyorsabban kellett volna megfordulnod! Most lemaradtál róla. Nem baj, biztos jön még errefelé.
Kétségbeesetten, földbe gyökerezett lábakkal meredtem a semmibe! Itt ment el a Télapó és én nem láttam! Hogy még a rénszarvasokról is lemaradtam, azt igazi katasztrófának éreztem. Másra sem vágytam, mint hogy hazaérve elújságolhassam nagy kalandunkat édesanyámnak!
Még le sem vetkőztem, csak rohantam elmesélni a csodát, a szánt a havas úton, amiről lemaradtam.
Anyám felkapott és magához ölelt, bársonyos bőre, finom mama illata megnyugtatott, kárpótolt veszteségeimért.
De már nem is tudtam tovább foglalkozni vele, mert megszólalt egy csengettyű lágy, mégis oly sok izgalmat ígérő hangja. Megjött a Jézuska!
Édesapám kitárta a hálószobánk kétszárnyú nagy ajtaját és a félköríves hatalmas ablakunk előtt ott pompázott ember nagyságú karácsonyfánk tele apró gyertyalángokkal és csillagszórók pompás sziporkázásával. Az egész szobát elárasztotta a finom fenyő illat. Épp belekezdtünk a mennyből az angyal eléneklésébe, egymás kezét fogva, mikor én kitéptem magam a kézfogásukból, és a szekrényre kifeszített lepedőhöz rohantam. A lepedőn ugyanis az új diavetítőm első filmjének első kockája ragyogott: Hófehérke arca, premier plánban, akinek, mint tudjuk a haja ében volt és a bőre fehér, mint a hó! Átöleltem új szerelmemet!
Csodák szálltak a földre! Együtt voltunk, és boldogok!
