Minden esetben nehéz nyilvánosságra hozni, ha valaki meleg, de mit tehet abban az esetben, ha házas, és még gyermekei is vannak?
A cikket egy olyan férfi írta, aki a saját történetét írja le, miután 45 évesen felvállalta, hogy meleg…
Húsz év házasság után, elmondtam a feleségemnek és a gyermekeimnek, hogy meleg vagyok
2007 nyarán, egy gyönyörű, napsütéses napon csak álltam a tükör előtt, és néztem magam. A feleségem lent, a konyhában várt mindkét gyermekünkkel, akik akkoriban 12 és 15 évesek voltak. Egy különleges családi összejövetelre hívtuk össze őket.
Akkor még egyikük sem tudta, hogy milyen mellbevágó hírt közlök majd velük. Miközben álltam a tükör előtt, egyszerre kavarogtam bennem a kifogások és az elhatározások egyaránt.
Miközben azt mondogattam magamnak, hogy még elhalaszthatom mindezt, és visszahátrálhatok a szakadék széléről. Kavarogtak a gondolataim, és az járt a fejemben, hogy nem is kell ezt megtennem, nem is kellene elmondanom nekik, hogy meleg vagyok.
Meleg férfiak színvallása
Amikor az LMBTI életben találkozunk, kivétel nélkül eljön az a pillanat, amikor megosztjuk egymással a legkülönlegesebb útjainkat, azaz önmagunk felvállalásának történetét. Mindezek a pillanatok a valódi bajtársiasságról, vagy még annál is többről szólnak, hiszen az egyéni tapasztalataink nagyon különbözőek, sokszor pedig traumatikusak is.
Mindaddig, amíg nem volt lehetőségem elmondani, és megosztani a tapasztalataimat, a teljes kiszolgáltatottság érzését tapasztaltam. Hosszú ideig, minden valós, meleg identitástól távol, miközben az egyéb – férj és édesapa – szerepektől elszigetelve éreztem magam. A házasságom kétségkívül örömet és boldogságot hozott, de önmagam valódiságának áldozatává váltam. Számos szerep beszippantott, amelyek lehetővé tették nekem, hogy megtagadjam azt, ami, és aki valójában voltam.
Minden házas férfinak saját története van arról, hogy hogyan került nyilvánosságra a valódi énje. Amikor házasságot kötöttem, akkor azt írtam a feleségemnek, hogy úgy gondolom, biszexuális vagyok, ő pedig jogosan azt hihette, hogy végül eldöntöttem melyik oldalhoz vonzódom.
Azonban amikor a gyerekek serdülőkorúak lettek, és eltávolodtak tőlünk, akkor hirtelen ugyanabban az elkerülhetetlen helyzetben éreztük magunkat, mint sok más hasonló pár.
Mi ilyenkor a teendő?
Mi ekkor eldöntöttük, hogy elmegyünk néhány tantrikus kurzusra, hogy sokkal teljesebbnek érezzük a házasságunkat. Ekkor még nem is sejtettük, hogy ez az eszköz segít bennünket ahhoz, hogy végül a házasságunk véget érjen.
Egy ideig azt gondoltam, hogy megakadályozhatom a házasságunk végét azzal, hogy felfedezem a meleg oldalamat. Úgy véltem, hogy az ún. zárt megállapodással, – amelynél a feleség a beleegyezését adja arra, hogy a férjnek férfi szeretője legyen, – bizonyos szintű stabilitást biztosíthatok. Ma azonban már tudom, hogy mindez csak időhúzás volt, mert amint kihasználtam egy alkalmi kapcsolat lehetőségét, még többet akartam.
Bele akartam vetni magam az újdonsült szabadságomba, és egy másik férfi szerelmére vágytam. Tudom, hogy önző módon viselkedtem, különösképpen azért, mert ezzel egy új élet vette kezdetét.
Amikor sokan azt hangoztatják, hogy milyen bátor voltam, hogy ennyire későn (45 évesen) kezdtem egy új életet, akkor mindig a kétségbeesett, ijedt középkorú férfi képmása van előttem, aki megrémült attól, hogy magányosan végzi. Kétségbeesetten akarta bizonytalanítani, hogy nem úgy lesz, még mielőtt megszabadul a házasság kötelekéből. Azonban valami más sem volt rendben, méghozzá a veszteség.
Veszteség a gyermekeim miatt, ugyanis haragudtak rám, hiszen engem okoltak a válásért, és jó ideig megtagadták a velem való találkozásokat.
Ha visszagondolok, akkor a házasságom egyáltalán nem volt katasztrófa, messze nem volt az, és nem is volt hiba megnősülni.
Mindazok ellenére, hogy nem lehettem biztos abban, hogy a jövő bármilyen csodálatosat tartogat még a számomra, kiléptem az ismeretlenbe, és azzal mindent kockáztattam.
Hogyan mond el a feleségednek, hogy meleg vagy?
Nem tudom, milyen tanácsot adhatnék egy másik meleg férfinak, aki úgy érzi, hogy a házassága csapdájába esett. Azt tudni kell, hogy meglepően nagy csoportot alkotunk.
A feleségem megdicsért a bátorságomért, amit ő „radikális őszinteségnek” nevez. Kétségtelenül, megpróbáltam őt tájékoztatni az érzéseimről, vágyaimról, amelyek akaratom ellenére, a legtöbbször kegyetlennek tűntek.
Ugyanakkor legalább tudott a helyzetemről, így lehetőségeket adott nekem. Végül ő mondta meg, hogy mikor költözzek el otthonról, mikor mondjuk el a gyerekeknek, és mikor indítsuk el a válási folyamatot.
Kapaszkodtam a házasságunk emlékeibe, még akkor is, amikor már tudtam, hogy vége van, hiszen 20 év megszokásait nehéz egyik napról a másikra eltüntetni.
Mindezek ellenére, az egyedüli, valós tanács, amit ilyen esetekre adhatok, a gyerekekkel kapcsolatos, akik a történet közepén vannak, azaz a szenvedőalanyai.
A feleségem, valamint én is létfontosságúnak véltük, hogy a gyerekeink látták, ahogyan nyilvánosan is tiszteljük egymást, és hatalmas erőfeszítéseket tettünk azért, hogy példaértékűen viselkedjünk.
Amikor eljön az idő, nekik is lesz majd párkapcsolatuk, amelyekben a kialakuló, esetleges problémákat, vitákat nekik kell majd megoldaniuk. Biztos vagyok abban, hogy jó példa lesz a jövőjükre nézve az, hogy látják az egymás iránti együttérzésünket.
Elmentünk egy tanácsadóhoz is, akivel átbeszéltük, hogy hogyan mondjuk el a gyerekeknek a helyzetünket, és nagyon jó tanácsokat kaptunk tőle. Ebből adódóan, együtt mondtuk el nekik, direkt az iskolai szünet kezdetén, és utána azonnal elengedtük őket a barátaikhoz. Természetesen édesapaként, ez volt a legnehezebb dolog a számomra.
Szerelem válás után
Miután felvállalod önmagad, elköltözöl, elválsz, és minden más változás az életedben, akkor jössz rá, hogy hatalmas kockázatot vállaltál. A szerelem megtalálása ekkor még sürgetőbbé válik, éppen ezért önsajnálat helyett inkább élvezd az időt, amit kaptál, ahogyan én is tettem.
