A nemrégiben tartott brazíliai választásokon a szélsőjobb győzedelmeskedett, ami kapcsán sokan elkezdtek aggódni a kisebbségek és az ország jövőjével kapcsolatban. Jó pár brazil haverom, barátom van, akik közül Daniel a legközelebbi. Mar több éve itt él Berlinben, több mint 10 nyelven beszel és nem utolsó sorban nagyon helyes 37 éves kisportolt pasi.
A brazil kultúrában elkülönítik a férfias és a nőies pasikat, előbbieket nagy tisztelet, utóbbiakat sajnos egyre több atrocitás éri
Az új brazil elnöktől megkérdezték, hogy kell-e félniük az LMBT közösség tagjainak, amire közölte, hogy követni fogja az ország alkotmányát
A brazil barátom már több éve itt él Berlinben, több mint 10 nyelven beszel és nem utolsó sorban nagyon helyes 37 éves kisportolt pasi.
Bár hazáját már sok éve elhagyta, azért még aktívan érdekli annak sorsa, főleg mert a közeli családja jó része még ott él. Ahogy sok más ember én is elkezdtem aggódni, hogy mi lesz a világ egyik legnyitottabb országával, ezért gyorsan üzentem neki, aki készségesen válaszolt a kérdéseimre. Több mint 2 órán át beszélgettünk és teljesen leesett az állam, attól amiket mondott.
Fontos leszögezni azt, hogy a Brazil történések első hallásra bár nagyon kiábrándítóak, azért érdemes a kultúrába belemélyedni, hogy komolyabban megértsük a valóságot.
Először is nem tiltott a homoszexualitás a szélsőjobbos párton belül sem, sőt egy nyíltan biszexuális meleg pornószínészt, egy bizonyos Alexandre Frota-t is megválasztottak a soraikba a brazil Parlamentbe. Igen, tudjuk, hogy a frissen megválasztott elnök, Jair Bolsonaro nagyon durva dolgokat állított a homoszexualitásról, de a saját pártja az előbbi példából kiindulva korántsem osztja ezeket a nézeteit.
Hogy lehet akkor az, hogy egy szélsőjobbos párt megválaszt egy meleg-filmes pornószínészt parlamenti képviselőnek? Hogy lehet az, hogy csupa macsó férfi megválaszt egy olyan férfit a képviseletükre, aki férfiakkal szexszel, ráadásul nyilvánosan?
A válasz a brazil kultúrában keresendő. Ugyanis mint megtudtam náluk a "testi kultúra" előrébb való a szexuális orientációnál. Ez azt jelenti szó szerint, ha egy férfias pasi megkíván egy másik férfias pasit, azzal teljesen elfogadott a szexuális együttlét.
A megválasztott biszex meleg pornós a választási kampányban kijelentette, hogy "Imádom a szexet férfival, de csak az igazán férfival, a nőies pasikkal nem!"
Hoppa! Ilyen kijelentés a merev európai, pláne a még merevebb magyar politikában elképzelhetetlen anélkül, hogy teljesen tönkremenjen valakinek a karrierje. Gondoljunk csak bele Szetey Gábor volt államtitkár coming out-jába az MSZP-SZDSZ kormány idején, akinek a politikai karrierjét ez igencsak megpecsételte, hogy Mesterházy Attilát idézzem, akivel pártelnöksége idején volt szerencsém tárgyalni az LMBT civilszervezetekkel.
A brazil kultúrában elkülönítik a férfias és a nőies pasikat. Előbbieket nagy tisztelet, utóbbiakat sajnos egyre több megvetés éri. Ez tény sajnos, hogy ma a transzokat és a nőies pasikat rendszeresen atrocitás éri, és minden 17 órában meggyilkolnak közülük valakit. Viszont az senkit nem zavar, ha egy férfias pasi nyíltan fejezi ki az érzéseit egy másikkal az utcán.
Na erre varrjunk gombot! Amikor beszéltünk úgy ereztem magam, mintha egy másik dimenzióba kerülnénk. Mindig is tudtam, hogy a latinok nagyon szenvedélyesek, toleránsak, nyitottak és jó kedvűek - talán pont ezert is szeretem őket - de ilyen csavarra még én sem számítottam. Ha megnézzük nyugaton se ismeretlen a homoszexualitás a szélsőjobbos partokon belül, hisz a meggyilkolt holland szélsőjobbos vezér is nyíltan vállalta másságát, sőt még az autószerencsétlenségben elhalálozott Jörg Haider is köztudottan a férfiakat szerette.
Az új brazil elnököt másnap egy csatorna megkérdezte, hogy kell-e félniük az LMBT közösség tagjainak, amire közölte, hogy követni fogja az ország alkotmányát.
Nézzük meg egy kicsit a történelmet, mert lehet a kultúrában mélyen gyökerezik a másság valamilyen elfogadása, de korántsem volt annyira elfogadó. 1985-ben véget ért a diktatúra, ami kegyetlenül bánt a kisebbségekkel a kulturális gyökerekkel szemben, majd 1989-ben vezettek be az új alkotmányt, ami nemhogy védte a meleg kisebbséget, de gyakorlatilag lehetővé tette köztük az élettársi kapcsolatot, bár nem ismerte el őket teljesen jogilag. Ennek hivatalos - vagy meg hivatalosabb - állami szintű elismerését a Brazil Szövetségi Alkotmánybíróság tette lehetővé 2011-ben. Ekkor választották meg az első női elnököt, Dilma Rousseff-et, akinek a kormánya nagyon diverzifikált volt, tele nőkkel, melegekkel, vagyis ügyeltek arra, hogy minden társadalmi csoport képviselve legyen.
Ezzel nem is volt semmi gond. Tényleg a tolerancia aranykora köszöntött be és bár gazdasági fejlődés volt eddig Daniell az 1989 és 2011-es időszakot szó szerint "Káosznak" nevezi. A diktatúra utáni években a melegek nyílt elfogadása csak lassan érte el a kulturális természetességet, ami egyébként akkor is jelen volt, csak féltek kifejezni nyíltan. A barátomat atrocitás is érte, mivel az akkori barátjával 1999-ben kidobták őket egy plázából, mivel kéz a kézben sétáltak. 2011-re, sőt utána viszont mar teljesen előbújtak. Transz énekesek árasztották el a brazil zenei piacot akik jó része nőies pasikat alkalmazott háttértáncosnak. A híres bel- és külföldi előadók mind bátrabban hívták fel a figyelmet a női egyenjogúságra amitől rengeteg feminista megbátorodott és nagyon sok új program indult. 2013-ban lehetővé tették azonos nemű párok számára is a házasság intézményét.
A meleg élet hatalmas, pl: Rio lakosságának 20 százaléka LMBT, és rengeteg szórakozóhely van.
Igen ám, de akkor mi volt a probléma? Itt úgy értesültünk hogy a nagy gazdasági lendület megállt és hatalmas szegénység lett úrra, emiatt rengeteg tüntetés is volt. Mint Daniel elmondta ez korántsem volt igaz, csupán a konzervatív szavazóknál kiverte a biztosítékot az, hogy a legnépszerűbb brazil énekes egy transz, akinek a dalait az egészen kis gyerekek is kívülről fújják. Ez a helyzet 2016-ban eszkalálódott.
Sajnos ott is ahogy az egész világon vannak és lesznek is homofóbok. Ezt a hangulatot használta ki a most leváltott elnök Michel Temer és megpuccsolta a női elnököt. Ez úgy történt, hogy az elnököt a győztes, az alelnököt az ellenzéki párt adja és mindketten szükségesek az összes szerződés aláírásához. A nép szerette az elnököt, de a párt népszerűsége sajnos romokban volt, talán az olimpia miatt is. A lényeg az, hogy hazugsággal bevádolták a Dilma Rousseff-et, akit katonai úton elmozdítottak a helyéről.
Ezek után az új kormány csak idős férfiakkal volt tele és győzelemre számított, de egy sikkasztási botrány miatt, melyet telefonon rögzítettek, a pártja lemondatta. A sors fintora, hogy ez a párt is komoly vereséget szenvedett a 2018-as választáson.
A mostani elnök Bolsonaro a megválasztása után rögtön közölte, amikor a kisebbségek jövőjéről kérdezték, hogy nincs mitől félniük és követni fogja az alkotmányt, ahogy a környezetvédelemmel kapcsolatban is. Utóbbi miatt szintén lehet aggódni, hiszen a brazil őserdők képezik a föld tüdejét és a megválasztása előtt ígéretet tett jó részük kivágására. Ha ez megtörténik visszafordíthatatlan lesz a természeti katasztrófa, de ezt csak az alkotmány megváltoztatása által lehetne megvalósítani, ami nagyon nem egyszerű a Dél-amerikai államban.
Reméljük így lesz. Sajnos azonban ahogy írtam a nőies férfiakat és a transzokat naponta éri hátrányos megkülönböztetés, főleg úgy, hogy a közösség egy csoportja a férfias melegek meg abszolút kulturálisan elfogadottak. Igazán szurkolok nekik, hogy megoldják és azért is írom ezt, hogy véletlenül se tegyünk a magyar és a brazil szélsőségek, helyzet között egyenlőséget. Teljesen más világ.
