Cikksorozatunk következő részében a hatályos munkajogi szabályokat tekintjük át az LMBTQI személyekre nézve.
Kutatások szerint az LMBTQI személyek a legtöbb hátrányt a családi jog és az egészségügyi szolgáltatások igénybevétele mellett a munka világában szenvedik el
Cikkünk az egyenlő bánásmód biztosítása, a diszkriminációtilalma körében a visszaélések különböző formáit, valamint a jogérvényesítés lehetőségeit is bemutatja
A munka világában elsőként a Munka Törvénykönyvének I. fejezet 6. pontja határozza meg a munkáltatókra nézve az egyenlő bánásmód, mint alkotmányos jog követelményének betartását:
„12. § (1) A munkaviszonnyal, így különösen a munka díjazásával kapcsolatban az egyenlő bánásmód követelményét meg kell tartani. E követelmény megsértésének orvoslása nem járhat más munkavállaló jogának megsértésével vagy csorbításával.”
Erre tekintettel a Munka Törvénykönyve 83. §(1) bekezdése szerint: „A munkavállaló kérelmére a bíróság a munkaviszonyt helyreállítja, ha a munkaviszony megszüntetése az egyenlő bánásmód követelményébe (…) ütközött.”
Természetesen kérdés, hogy a munkavállaló kíván e a továbbiakban egy őt elbocsájtó, megalázó, diszkriminatív munkahelyen dolgozni?
A megkülönböztetés, a diszkrimináció ugyanis az egyik leggyakoribb probléma, amire az LMBTQI személyek panaszkodnak. A megkülönböztetés tekintetében többféle nemcsak sajnálatos, hanem egyben jogellenes helyzet adódhat, amelyeket ezúton mutatunk be.
Közvetlen hátrányos megkülönböztetés történik, ha egy személy vagy csoport kedvezőtlenebb bánásmódban részesül a védett tulajdonsága miatt, mint más, összehasonlítható helyzetben lévő személy vagy csoport.
Közvetett a hátrányos megkülönböztetés akkor, ha egy intézkedés látszólag semleges, elfogulatlan és úgy tűnik, hogy nem sérti az egyenlő bánásmód követelményét, de a védett tulajdonságokkal rendelkezőket különösen hátrányosan érinti.
Közvetett hátrányos megkülönböztetés valósul meg akkor, ha munkakör betöltéséhez a munkáltató indokolatlanul 10 év megszakítatlan munkaviszonyt követel meg, s ezzel kiszorítja a munkakör ellátásából azokat a nőket, akik szülés és gyermekgondozás miatt megszakították a munkaviszonyukat.
Zaklatás általában hosszabb folyamatban akkor valósul meg, ha a védett tulajdonsággal rendelkező személyek emberi méltóságát olyan magatartásokkal sértik meg, amelyek célja vagy hatása, megfélemlítő ellenséges, megalázó, megszégyenítő vagy támadó környezet kialakulása. A köznapi jelentéssel szemben azonban nem csupán szexuális zaklatás létezik.
A zaklatás lényege: a védett tulajdonsággal rendelkező személy „ellehetetlenítése” a környezetében. Ha pl. egy munkahelyen az eltérő szexuális irányultságú munkavállaló jelenlétében a kollégák folyamatosan melegekkel kapcsolatos gúnyolódó, sértő megjegyzéseket tesznek, és ez ellen a főnök sem lép fel, zaklatásról beszélhetünk.
Jogászi munkám során ez az amivel leggyakrabban találkozom, főként a transznemű munkavállalók és a homoszexuális férfiak szembesülnek ezzel a problémával.
Jogellenes az elkülönítés, ha a védett tulajdonság alapján egy személyt, vagy személyek csoportját a velük összehasonlítható helyzetben lévő személyektől vagy személyek csoportjától törvényi felhatalmazás nélkül elkülönítenek.
Leggyakrabban cigány tanulók oktatásában valósul meg a jogellenes elkülönítés, LMBTQI személyek esetében a HIV/AIDS fertőzött betegek esetében beszélhetünk erről.
Megtorlás esetén az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt fellépő személyeket e magatartásuk miatt éri hátrány.
Abban az esetben, ha pl. egy munkavállaló panaszt tesz amiatt, hogy őt munkahelyén hátrányos megkülönböztetés vagy zaklatás éri, majd ezt követően áthelyezik egy rosszabb beosztásba, vagy kimarad a prémiumból, megtorlásról beszélhetünk.
Megtorlás az is, ha a példánkban szereplő munkavállaló mellett tanúskodó kollégát az eljárást követően hasonló hátrányok érik az adott munkahelyen.
A továbbiakban vizsgáljuk meg, hogy kiket véd a törvény?
A törvény úgynevezett védett csoportot sorol fel, ezek a nem, faji hovatartozás, bőrszín, nemzetiség, nemzeti vagy etnikai kisebbséghez való tartozás, anyanyelv, fogyatékosság, egészségi állapot, vallási vagy világnézeti meggyőződés, politikai vagy más vélemény, családi állapot, anyaság (terhesség) vagy apaság, szexuális irányultság, nemi identitás, életkor, társadalmi származás, vagyoni helyzet, foglalkoztatási jogviszonyának vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyának részmunkaidős jellege, illetve határozott időtartama, érdekképviselethez való tartozása.
Ugyanakkor a listán szerepel az egyéb helyzet is, tehát olyan tulajdonság alapján is tilos különbséget tenni, amelyet a törvény nem említ név szerint.
Az LMBTQI emberek szempontjából a legfontosabb védett tulajdonságok a szexuális irányultság és a nemi identitás.
Szexuális irányultság alatt az egyén azon jellemzőjét értjük, hogy azonos nemű (homoszexuális) vagy más nemű (heteroszexuális) vagy bármilyen nemű (biszexuális) személyek iránt képes mély érzelmi és szexuális vonzalmat érezni, illetve velük intim és szexuális kapcsolatot kialakítani.
Nemi identitás alatt minden ember általa megélt társadalmi nemét értjük, amely megegyezhet a személynek születéskor tulajdonított biológiai nemmel (ciszneműek) vagy eltérhet attól (transzneműek), és amelybe beletartozik az egyén személyes testérzete (amelyhez kapcsolódhat a testi megjelenés vagy működés saját szándékból történő megváltoztatása orvosi, műtéti vagy egyéb úton) és a társadalmi nem egyéb kifejezési eszközei, mint például az öltözködés, a beszédstílus vagy a gesztusok.
Az ellenkező nemmel azonosuló, testüket ennek megfelelően átalakító személyeket transzszexuálisoknak, az időlegesen az ellenkező nem ruháit magukra öltő embereket transzvesztitáknak nevezzük.
Egészségi állapot szerinti hátrányos megkülönböztetés alatt tipikusan a krónikus vagy fertőző betegséggel küzdő emberek (pl. HIV-fertőzöttek) kapcsán beszélhetünk, akik ezen állapotuk következtében esetleg olyan szolgáltatásoktól vagy munkalehetőségtől eshetnek el, amelynek mindenki számára kockázatmentes igénybevételét, illetve elvégzését állapotuk lehetővé tenné.
Az interszexuális embereket érő hátrányos megkülönböztetés jogi minősítése kapcsán a világban jelenleg komoly viták zajlanak, a kérdés Magyarországon jelenleg sem tisztázott. Elvileg lehetőség van nemen, nemi identitáson, egészségi állapoton vagy egyéb helyzeten alapuló hátrányos megkülönböztetésként is értékelni.
Mit tehetünk az egyenlő bánásmód megsértése esetén? Amennyiben valakit a korábban felsorolt védett tulajdonságok valamelyike miatt hátrányos megkülönböztetés ért, a következő jogorvoslati lehetőségek állnak rendelkezésére:
személyiségi jogi per;
munkaügyi per;
az Egyenlő Bánásmód Hatóság eljárása,
fogyasztóvédelmi hatóság eljárása.
Személyiségi jogi per lefolytatására bármely, az egyenlő bánásmód követelményét sértő esetben van lehetőség. Az eljárásra a jogsértő személy lakóhelye (székhelye) szerint illetékes törvényszék illetékes. A személyiségi jogi per előnye, hogy a bíróság kártérítést, a pénzben nem kifejezhető sérelem enyhítésére pedig sérelemdíjat is megítélhet az áldozatnak.
A személyiségi jogi per megindítására a jogsértés bekövetkezését követő 5 éven belül van lehetőség. Munkaügyi per akkor indítható, ha a hátrányos megkülönböztetés a munkaviszonnyal összefüggésben történik meg.
A munkaviszony jogellenes megszüntetése esetén a munkavállaló kérheti a korábbi munkakörébe történő visszahelyezését, ha a munkaviszony megszüntetése az egyenlő bánásmód követelményébe ütközik. Jogellenes munkaviszony-megszüntetés esetén a munkáltató továbbá köteles megtéríteni a munkaviszony jogellenes megszüntetésével összefüggésben okozott kárt.
A munkaviszony körében elmaradt jövedelem címén igényelt kártérítés nem haladhatja meg a munkavállaló tizenkéthavi távolléti díjának összegét. Munkaviszony jogellenes megszüntetése tárgyában per indítására a közlést követő 30 napon belül van lehetőség.
Az Egyenlő Bánásmód Hatóság előtt bárki eljárást kezdeményezhet, aki úgy gondolja, hogy sérül az egyenlő bánásmódhoz való joga. A Hatóságot egy egyszerű, levél formájában írt beadvánnyal (kérelemmel) érdemes megkeresni; a levelet elektronikus levél vagy fax formájában nem, csak postán lehet a Hatóságnak eljuttatni.
Az eljárás megindítására a tudomásszerzést követő egy éven belül van lehetőség. A Hatóság határozatát a kérelem beérkezésétől számított 75 napon belül köteles meghozni.
Bár ezt a határidőt a Hatóság sok esetben nem tudja tartani, az eljárások még így is jóval rövidebbek, mint a bíróság esetén. A Hatóság többféle szankciót állapíthat meg, többek között 6 millió forintig terjedő bírságot is kiszabhat, de kártérítési igény nem érvényesíthető.
Fontos tudni, hogy mind a bíróság, mind a Hatóság előtt indított eljárásra igaz, hogy a feleket ún. megosztott bizonyítási kötelezettség terheli. A jogsérelmet szenvedett félnek kell valószínűsítenie, hogy hátrány érte, valamint hogy rendelkezett valamely, a törvényben meghatározott védett tulajdonsággal.
A fentiek valószínűsítése esetén a másik felet terheli annak bizonyítása, hogy a panaszos által valószínűsített körülmények nem álltak fenn, vagy az egyenlő bánásmód követelményét megtartotta, illetve az adott jogviszony tekintetében nem volt köteles megtartani azt.
A fenti eljárások mellett számos más állami szervhez fordulhatunk panaszunkkal, ha bizonyos intézmények részéről ér minket hátrányos megkülönböztetés: ilyen például a Független Rendészeti Panasztestület, amely jogosult kivizsgálni, hogy a rendőrségi eljárás nem volt-e a részrehajló; az oktatási jogok biztosa, amely az oktatási intézmények, valamint az alapvető jogok biztosa, amely az állami hatóságok és közszolgáltatók gyakorlatát vizsgálhatja.
Fontos megjegyezni, hogy ezen szervek csak megállapíthatják a jogsértés tényét és ajánlásokat tehetnek.
Az Egyenlő Bánásmód Hatóság elérhetőségei:
Cím: 1013 Budapest, Krisztina krt. 39/B Telefon: 06-1-795-2975,
Zöldszám: 06 80 203 939, Fax: 06-1-795-0760 Postafiók: 1539 Budapest, Pf. 672 e-mail: ebh@egyenlobanasmod.hu
Nagyon fontos, hogy 2018. január 01. napjától a törvényben meghatározott esetekben és személyi körben a hatósággal az elektronikus kapcsolattartás a 2015. évi CCXII. törvény alapján kötelező.
A bíróság, a közigazgatási szerv és más hatóság, valamint a belföldi székhellyel rendelkező gazdálkodó szervezet és a jogszabály alapján minden további kötelezett az Egyenlő Bánásmód Hatóság eljárásában 2018. január 01. napjától kizárólag elektronikus úton kézbesítheti minden beadványát.
Az Egyenlő Bánásmód Hatóság a törvény alapján a hatósági eljárásban hivatali kaput használ, amelynek KRID azonosítója: EBH 101221969
A Hatósági és Jogi Főosztály ügyfélfogadása: hétfő 9.00 - 16.00 Előzetes bejelentkezés és időpont foglalása a fenti telefonszámokon lehetséges.
Panaszt lehet benyújtani:
állami, önkormányzati szervezetek,
hatósági jogkört gyakorló szervezetek,
a Magyar Honvédség és a rendvédelmi szervek,
közszolgáltatók, oktatási, szociális, gyermekvédelmi, művelődési, egészségügyi szolgáltatást nyújtó intézmények,
önkéntes biztosítópénztárak, magánnyugdíjpénztárak,
pártok és minden egyéb költségvetési szerv diszkriminációt eredményező eljárásával szemben.
Az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt indult eljárásokban a panaszos írásbeli meghatalmazása alapján a társadalmi és érdekképviseleti szervezetek képviselőként járhatnak el. Ugyancsak megilletik a szervezeteket az ún. ügyféljogok (értesítés, iratbetekintés, nyilatkozattétel joga).
Civil szervezetek jogsértés vagy annak közvetlen veszélye esetén, valamely védett tulajdonsággal rendelkező (pl. vallási meggyőződés, fogyatékosság, szexuális irányultság, faji vagy nemzetiséghez tartozás) nagyobb csoport érdekében kezdeményezhetnek eljárást a hatóság előtt.
E szervezetek a fenti esetben az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt bíróság előtt is indíthatnak személyiségi jogi pert, valamint munkaügyi pert is (közérdekű igényérvényesítés).
Vitás jogi ügyek esetén keressétek bátran a Háttér Társaságot, vagy egyik helyi vagy országos társszervezetetét, ahol a jogi munkatársak segítenek a beadványok, panaszok beadásában.
Sorozatunk következő részében a hatályos büntetőjogi szabályokkal foglalkozunk a gyűlölet-bűncselekmények esetében.
