Számtalan beszámolót lehet hallani arról, hogy a szexuális kisebbséghez tartozók világszerte mennyi szenvedésben részesültek a kirekesztés és megbélyegzés által, kevés pozitív tapasztalat jut el a köztudatba. Vannak egyáltalán pozitívak? Beszélgetőtársamat, Gábort erről kérdeztem.
A keresztyén egyházak és az LMBTQI személyek kapcsolata hagyományosan kényes téma, amiről nehéz sérelmeket és ellenérzéseket félretéve beszélni
"Több LMBTQI embert elfogadó keresztyén van, mint gondolnánk"
- Vallásos vagy? Jársz rendszeresen templomba? Milyen tapasztalataid vannak az egyházzal?
- Elmondhatom, hogy vallásos vagyok és örömömet lelem benne. Kiskorom óta rendszeresen járok templomba és szerencsére nálam többségben vannak a jó élmények.
Ami az egyházamat, a Magyarországi Református Egyházat illeti, az a tapasztalat, hogy a felső vezetés jelenleg még idegenkedik attól, hogy az LMBTQI emberek felé közeledjen. Jó hír viszont, ami szerintem fontosabb, hogy mikroszinten mégis gyakran találkozni lehet az elfogadással az egyes gyülekezetekben, sokkal többször, mint elsőre gondolnánk.
Más felekezetekhez tartozó barátaim elmondásai alapján hasonló a helyzet a többi nagyobb egyházzal is. Természetesen együtt kell élni azzal, hogy nagyon különböző vélemények vannak e téren, de biztos vagyok benne, hogy kellő diszkréció és körültekintés mellett bárki találhat olyan keresztyén közösséget, amit otthonának tekinthet.
Nagy öröm látni, hogy skót, holland, svájci és valdens testvéregyházainkban mennyi mindent elértek már ezen a téren, nem beszélve a német és skandináv evangélikus egyházakról.
Magyarországon is úgy érzem elindult valami, egyre több keresztyén szeretne tenni valamit azért, hogy a szexuális kisebbséghez tartózó emberekhez való hozzáállás javuljon gyülekezetében és egyházában. 15-20 évvel ezelőtt még jóformán csak LMBTQI keresztyének egy kis csoportja küzdött ezért, óriási előrelépés, hogy ma már bátor heteroszexuálisok is jelentős számban támogatják aktívan, köztük jó néhány érző szívű lelki vezető is.
- Te személyesen mit tennél az ügyben, hogy javuljon a helyzet?
- Szerintem az első és legnehezebb feladat az, hogy ismerjék és támogassák egymást azok, akiknek szívügye mind az egyház, mind az LMBTQI közösség. Gyakori jelenségnek tartom, hogy akinek mindkettő fontos, az vagy magában tartja ezt vagy egyedül próbál változásokat elérni, ha pedig ez nem sikerül, akkor könnyen kiábrándulhat, elveszítheti egyházi kötődését.
Én ezekkel az emberekkel keresem a kapcsolatot és próbálom elősegíteni, hogy képességeihez és lehetőségeihez mérten mindenki, aki ehhez indíttatást érez, hozzáadhasson valamit a változáshoz. Meggyőződésem, hogy türelemmel, állhatatossággal és összetartással sok mindent el lehet érni.
Nagyon hálás vagyok, hogy pár éve Magyarországon létrejött egy felekezetközi mozgalom e nemes cél mentén: a Keresztények a melegekért csoport.
Rengeteget tesz ez az egyre bővülő csapat azért, hogy felhívja a figyelmet a szexuális kisebbség helyzetére a keresztyén egyházakban, ezt magam is tanúsíthatom.
Meg kell még említenem a Mozaik Közösség jelentőségét, ami ugyan nem foglalkozik aktivizmussal, viszont az LMBTQI és támogató keresztyének párbeszédének fontos színtere, ahol védett keretek között találkozhatnak és lelki életet élhetnek. Bátorítok mindenkit, aki a szexuális kisebbséghez tartozó emberek elfogadásának ügye iránt érzékeny, hogy keresse meg ezeket a csoportokat!
- Mit gondolsz a pápáról?
- Ferenc pápát jóindulatú és empatikus embernek tartom, akit komolyan foglalkoztatnak a társadalmi igazságtalanságok, a katolikus egyházat igyekszik modernebbé és befogadóbbá tenni. Ugyanakkor neki is kötve van a keze: mindent meg kell tennie azért, hogy egyházát egyben tartsa és a rá nehezedő elvárásoknak megfeleljen.
Biztos vagyok benne, hogy sok jó - talán a szexuális kisebbséget is érintő- újítást szeretne, amikhez még hiányzik a kellő támogatottság az egyházán belül.
