Svédországban 1944-ben legalizálták a homoszexualitást, de 1979-ben még mentális betegségnek számított, pedig az Amerikai Pszichiátriai Társaság már 1973-ban levette a betegségek listájáról.
A kapcsolódó képsorok Stockholm muszlim negyedében készültek
Sikerült töröltetniük a homoszexualitást a mentális betegségek listájáról
Az RFSL, a máig is létező svéd LMBT szervezet 1971 óta küzdött azért, hogy ne tekintsenek minket betegnek, de a szokásos lobbistratégiával nem értek célt. Ezért 1979-ben az egyesület néhány radikális tagja úgy döntött, taktikát váltanak.
1979 augusztus 29-én körülbelül 40 aktivista szivárgott be a Társadalombiztosítási Főigazgatóság épületébe, két-három fős csoportokban, hogy ne keltsenek gyanút.
Azután összegyűltek a lépcsőn, kibontották a molinójukat és hangosan követelték, hogy a homoszexualitás kerüljön ki a mentális betegségek közül.
A TB munkatársai kihívták a rendőrséget, de az ő közbelépésükre már nem került sor, ugyanis a TB frissen kinevezett igazgatója, Barbro Westerholm, leült a tüntetők mellé a lépcsőre, beszédbe elegyedett velük és biztosította őket a támogatásáról.
Ez nemcsak üres ígéret volt: kemény küzdelem után 1979. október 19-én elérte, hogy a TB igazgatóság – akik a betegségek listáját is összeállítják – törölje a mentális zavarok közül a homoszexualitást. Westerholm 15 évvel később egyébként a bejegyzett élettársi kapcsolat bevezetésében is jelentős szerepet játszott, akkor már parlamenti képviselőként.
A TB-akcióról több legenda is kering: az egyik szerint hatalmas tömegek foglalták el az épületet, a másik szerint országszerte többezer svéd meleg és leszbikus ment táppénzre azon a címen, hogy hiszen a homoszexualitás betegség.
Ez utóbbiból annyi igaz, hogy többen beteget jelentettek a munkahelyükön, hogy részt vehessenek az akcióban, egy részük viszont nem homoszexualitás miatt, mert annak felvállalását kockázatosnak gondolták. Egyetlen leszbikus volt, akinek sikerült konkrétan táppénzt kiharcolnia magának homoszexualitás címén.
