Az Economist című angol folyóirat cikksorozatot indított transz témákról. Ebben a cikkben Nick Duffy, a PinkNews munkatársa arra keresi a választ, miért és hogyan jelent meg a transzfóbia az LMBT közösségen belül.
A transzfób üzeneteket a homofób konzervatívok indították el
A fordulópont 2015. novemberére tehető - Transzfóbia az LMBT közösségen belül
Most, amikor LMBT online platformokon heves viták zajlanak a transz emberekkel kapcsolatban, és ezeknek a virtuális csoportoknak egy része utcai demonstrációkat tart, nehéz elképzelni, hogy pár évvel ezelőtt még nyoma sem volt az ilyen tiltakozásoknak.
Az Egyesült Királyságban először 2004-ben hoztak transz tárgyú törvényt, amely szabályozta az átmenet folyamatát, 2010-ben pedig az esélyegyenlőségi törvény rögzítette a transz emberek jogát ahhoz, hogy megélt nemüknek megfelelően kezeljék őket – és ezekkel kapcsolatban senki nem emelt kifogásokat.
Mi változott tehát, és mikor?
A fordulópont 2015. novemberére tehető, amikor is a texasi Houstonban népszavazás történt egy esélyegyenlőségi törvény bevezetéséről, amely tiltotta volna az LMBT emberek elleni diszkriminációt a foglalkoztatás, lakhatás és szolgáltatások igénybevétele terén.
A konzervatív újkeresztény mozgalmak persze nem támogatták a kezdeményezést, de igazából nem sok sikert értek el a homoszexualitás veszélyeinek szajkózásával egy olyan városban, amely háromszor is egy leszbikust, Annise Parkert választotta meg főpolgármesternek.
Ezért taktikát változtattak, és egyetlen üzenetet nyomattak a kampányuk során: ha a törvény átmegy, a transznők bemehetnek majd a női vécébe, a nők és a kislányok nem lesznek többé biztonságban.
Minden interjújuk, sajtóközleményük, reklámjuk erről szólt; még egy kampányvideót is készítettek, amelyben egy kislányt (feltételezhetően) megerőszakolnak a női vécében.
A kampány hatásosnak bizonyult: a houstoniak 61%-a az esélyegyenlőségi törvényjavaslat ellen szavazott. A taktikát persze mások is átvették.
Számos amerikai államban próbálták transzfób érvekre alapozva megakadályozni LMBT emberek javát szolgáló törvények bevezetését.
Ausztráliában az egyenlő házasságról szóló szavazás előtt a jobboldal egy rövid kampány során egyenesen a leszbikusokat próbálta meggyőzni, hogy szavazzanak a javaslat ellen, különben férfiak nővé fogják operáltatni magukat csak azért, hogy leszbikusokat vehessenek feleségül; mondjuk ezzel éppenséggel megbuktak, de az ellenszavazatok egy része valószínűleg transzfóbiából eredt.
Amikor az Egyesült Királyságban egyszerűsíteni akarták az átmenet feltételeit, a média ugyanezeket a kliséket szajkózta, pedig amúgy ez a törvény a világon semmi hatással nem lett volna arra, ki melyik vécébe mehet be (hiszen ezt a fent említett esélyegyenlőségi törvény már lefekteti).
De a törvények valós tartalma elvész az online és offline vitákban. A transzfób retorikának még a leszbikusok egy részét is sikerült maga mellé állítania, akik a „férfi nemi szervekkel rendelkező nők” témáján kezdtek problémázni; a tavalyi londoni pride-ot félbeszakította egy csapat aktivista, akik a transzok átmenetét segítő törvény ellen tüntettek.
Szürreális pillanat volt a jobboldali szlogeneket az ő szájukból hallani, és többen vitatni kezdték, hogy beszélhetünk-e még LMBT közösségről.
Pedig igazából ez a megosztottság a homofób jobboldal érdekeit szolgálja. Pár hete Kanadában egy LMBT-inkluzív, szexuális és párkapcsolati neveléssel foglalkozó iskolai programot a „transznemű ideológiára” hivatkozva szüntettek meg.
Azok, akik megpróbálják aláásni az esélyegyenlőségünket, újabban az „oszd meg és uralkodj” elvét követik. Csak akkor tudunk szembeszállni velük, ha összefogunk, megértjük és támogatjuk egymás küzdelmeit.
