Szeptemberben jelenik meg Vidra Szabó Ferenc újabb regénye az Uszadékfa, amely egy kétnemű – interszex – gyermek, és egy vidéki fiú barátságáról, elmélyülő érzelmi kapcsolatáról szól.
Vidra Szabó Ferenc: Uszadékfa - A különbözőségek találkozása mentén
A regény az együtt töltött nyarakról, a telekről, szülőkről, a környezetről, az elfogadásról, az elutasításról, a csodákról szól, melyek megtörténnek, és a valóságról, amivel meg kell küzdeni
Mindig izgatott a nemek közötti átjárhatóság kérdése. Korábbi regényeimben is feltűntek ismeretlen, elérhetetlen személyek, akik a két nem között lebegtek. Tehát eredendően nem interszex regényt akartam írni, hanem a titkot szerettem volna leleplezni korábbi hőseimről.
Szülei az asztmája miatt vidéki rokonhoz viszik, a hegyek közé. Édesanyja így beszél róla a vidéki rokonnak:
„Nem kereszteltük meg. Nem tudtuk eldönteni…” Az anyja ennél a mondatnál összeszorította a száját, hogy elkerülje a sírást. „Nem dőlt még el, hogy…” Ezt a mondatot sem tudta befejezni.
„És sajnos van egy másik probléma is. Hogy nem beszél. Nem tud beszélni. Mindent megért, de beszélni nem tud. Az a helyzet, hogy beteg. Nem csak az asztma. Betegen született. Fogyatékkal.”
Mivel nem kapott rásegítő kérdést, kinyögte végre:
„Nem lehet tudni, hogy fiú-e vagy lány. Érted?” „Hűha, akkor nagyon különleges gyereked van!” „Különleges? Csak ezt tudod mondani, hogy különleges? Tragikus, érted? Tragikus! Soha nem lesz belőle normális ember!” „Normális…?” „A születése után nem sokkal meg akarták operálni. Döntsük el, hogy fiút csináljanak-e belőle, vagy lányt. Hogyan dönthetnénk el?”
Az új környezetben gyorsan feltalálja magát, követi barátját, aki idősebb testvérként vezetgeti, tanítgatja.
Az első szó, amelyet az új környezet hatására kimond: uszadékfa. Hogy miért éppen ezt a szót, nem lehet tudni. Az uszadékfa sok mindent szimbolizálhat, a sodródást, a haszontalanság érzetét, de jelentheti a titkot is: nem tudni honnan jön, hová tart.
A maga természetességével éli meg helyzetét. „Ami velem van, az egyszerre szívás és ajándék”, mondja néhány évvel később. Majd hozzáteszi: „Fantasztikus szívás! Nem tudnám magam elképzelni másként.”
Miközben írtam, nagyon megszerettem mindkét szereplőt. Kicsit fájó szívvel bocsátottam útjukra őket a regény befejeztével – mint ahogyan szülő bocsátja útjára felnövekedett gyermekét.
Az interszexualitás azon állapotoknak az összefoglaló neve, amikor valakiről biológiailag nem lehet megállapítani, hogy férfi-e vagy nő. Az anatómiai jegyekre vonatkozó objektív fogalom, nem tévesztendő össze a nemi identitással, vagyis az egyén szubjektív módon megélt nemével.
Vidra Szabó Ferenc 1948-ban született Jászberényben
Pszichopedagógus, szociológus, pszichodráma vezető. Korábban kérdezőbiztosként, nevelőtanárként, hivatásos pártfogóként dolgozott, az utóbbi időben könyvtárszociológiával, szervezetfejlesztéssel foglalkozik, tréningeket, önismereti pszichodráma csoportokat vezet.
Publikált többek között, a Valóságban, az Élet és Irodalomban, és a Mozgó Világban. Szakmai publikációi könyvtárszociológiai, könyvtári minőségmenedzsment témakörben jelentek meg.
Könyvei:
Misi az erdőben, meseregény Móra Kiadó, Budapest, 1974.
Szakmát kap a gyerek, szociográfia Magvető Kiadó, Budapest, 1984.
Madárlátta történetek, gyerekkönyv Kráter Kiadó, Budapest, 1996.
Árnyéklovag, regény Queer Kiadó, Budapest, 2012.
Határmezsgyék vándorai, triológia Aposztróf Kiadó, Budapest, 2016.
