Minden Csengetett, Mylord? rajongó tudja, hogy Lady Lavender Ivyt, a szobalányt Ethelnek szólítja. De arra is emlékszünk, hogy miért? Aki nem, nézze szépen vissza az első epizódot, vagy olvassa tovább ezt a bejegyzést.
A szellemeket nagyon nehéz visszagyömöszölni a palackba
Homoszexuális szeretettel ajánlom ezt mindazok figyelmébe, akik szerint fölösleges a kifejezéseken problémázni
Nem arról van szó, hogy Lady Lavender túl szenilis és nem emlékszik a nevekre. Egyszerűen szerinte az Ivy borzalmas név, ezért lazán átkereszteli a szobalányt.
Tény, hogy kislányunkat a mérges szömörcéről elnevezni nem túl kedves cselekedet (ezt jelenti ugyanis Ivy neve), de azért ez a momentum egyértelmű kritika az uralkodó osztály felé, akik annyira nem veszik emberszámba a cselédeket, hogy még az ilyen alapszintű önrendelkezés jogát is megtagadják tőlük.
Hasonló üzenetet közvetít a Hír TV azon döntése, hogy mostantól fogva a „meleg” szót kizárólag az időjárásra alkalmazzák, egyéb értelemben a „homoszexuális” szó használandó.
És míg persze a közösségi oldalakon tobzódnak az emberek a homoszexuális ételekről és ruhadarabokról szóló poénokban („megyek, eszem egy homoszexuális szendvicset”, „ilyen időben nem veszek farmert, túl homoszexuális”), érdemes megnéznünk, milyen szimbolikus jelentése van a döntésnek.
A „homoszexuális” szót, mint tudjuk a magyar Kertbeny Károly alkotta meg, és eredetileg emancipációs célokra használta azzal érvelve, hogy ez az emberi szexualitás egyenértékű változata, amelyet így nem szabadna büntetni vagy elítélni.
Ugyanakkor az idők során a „homoszexuális” szó – talán mert a szexológusok és pszichológusok olyan lelkesen magukévá tették – asszociációi átalakultak, és mára már legtöbbször egy olyan nézőponttal kapcsolják össze, amely az azonos neműek közti vonzalmat betegségnek vagy bűnnek tartja.
Ezzel szemben maguk az érintettek a „meleg” szót szeretik használni, amely a 20. század végi, jogegyenlőségért küzdő mozgalmak terméke. A Hír TV tehát szóhasználatával is azt fejezi ki, hogy nem ért egyet ezekkel az emancipációs törekvésekkel.
Egy Ken Plummer nevű tudós szerint a melegek emancipációjának legfontosabb mérföldköve az volt, amikor már nemcsak tárgyai voltak pszichológusok, szociológusok vagy kriminológusok leírásainak, hanem önmaguk definiálták magukat és mondták el saját történeteiket.
Az ezredforduló környékén a legtöbb európai országban erre már bőven adódik lehetőség, a Hír TV és a mögötte álló hatalom azonban úgy határozott, korlátozza ezeket a 19. századi szintre. Mint egy brit arisztokrata hölgy, dönthet az alárendeltjei fölött azok megkérdezése nélkül.
Ha megtagadják tőlünk az öndefiníciót, ezzel nyilvánvalóvá teszik, hogy nem tekintenek minket teljes értékű állampolgároknak.
Viszont rossz hír a Hír TV-seknek, hogy a szellemeket nagyon nehéz visszagyömöszölni a palackba. Lehet, hogy a kedves néző náluk csak a „homoszexuális” szót fogja hallani, de a médiában és azon kívül épp elég lehetősége lesz találkozni olyan jelenlegi és korábbi megszólalásokkal, amelyek tiszteletben tartják az LMBT emberek önrendelkezését.
Homoszexuális szeretettel ajánlom ezt mindazok figyelmébe, akik szerint a kifejezéseken problémázni fölösleges formalitás.
