Szerte a világon hagyomány a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű, queer közösségekben felvonulással emlékezni 1969. június 28-ára.
A pride család, megemlékezés és kritikus tömeg
1969-ben a Stonewall Inn nevű bár transz és meleg vendégei megelégelték a rendőri razziákat és zaklatást
Amikor a bár kiürítése után a rendőrök rabszállítóval el akarták vinni a vendégeket és a személyzetet, fellázadtak.
Önmagunkért való kiállásunk jelentette az LMBTQ felszabadítási mozgalom és a jogegyenlőségért folytatott küzdelem kezdetét
A pride tiltakozás
Magyarországon a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű emberek nem rendelkeznek a heteroszexuális cisznemű polgártársaikkal azonos jogokkal.
Ki vagyunk zárva a házasság intézményéből. A 2009 óta elérhető bejegyzett élettársi kapcsolat a házassággal párhuzamos jogi intézmény, mely a házasságnál kevesebb jogot ad, és kizárólag azonos nemű párok számára hozták létre.
Transznemű embereknek el kell válniuk házastársuktól vagy bejegyzett élettársuktól, mielőtt kérvényeznék a nem- és névváltást, mert az alaptörvény tiltja két azonos nemű ember házasságát. Aki elkülönített, az nem egyenlő.
A bejegyzett élettársi kapcsolatban a felek nem vehetik örökbe a másik gyerekét, tiltott a közös örökbefogadás és a mesterséges megtermékenyítés.
Az azonos nemű párok tehát jogilag nem alapíthatnak családokat, nem nevelhetnek szülőként közös gyerekeket.
Jogbiztonság nélkül élünk
Az alaptörvény negyedik módosítása 2013-ban kimondta, hogy a családi kapcsolat alapja a házasság vagy szülő-gyermek viszony. Ezzel rengeteg azonos nemű élettársat és szivárványcsaládokat zárt ki a család fogalmából.
Ma Magyarországon a transznemű emberek nem dönthetnek autonóm módon az életükről, helyette egészségügyi szakvéleményeket és mentális betegségkódot kell beszerezniük ahhoz, hogy önazonosan élhessenek; hogy megváltoztathassák a nevüket és nemüket, hogy hozzáférhessenek az általuk szükségesnek vélt egészségügyi beavatkozásokhoz.
Jelenleg nem biztosított, hogy nemüket jogilag elismertessék és ezáltal nevüket is megváltoztathassák, mert az Emberi Erőforrások Minisztériuma bizonytalan időre felfüggesztette kérelmeik elbírálását.
Így sokkal több zaklatásnak, megaláztatásnak vannak kitéve, mintha számukra megfelelő iratokkal rendelkeznének.
Az LMBTQ embereket hatósági eljárások során gyakran komolyan sem veszik, vagy előítélettel kezelik. Sok orvos úgy bánik velünk, mintha nem lennénk emberek.
Az LMBTQ fiatalok az iskolában csak arról hallanak, hogy nem egyenrangúak társaikkal, és ha csak sejtik, hogy nem olyanok, mint a többiek, gyakran kiközösítik, bántalmazzák őket osztálytársaik. Vallási és egyéb közösségeikben előbújásuk után sokszor nincs maradásuk.
Magyarországon a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és queer emberek jogi egyenlőtlenségben és társadalmi számkivetettségben élnek.
A pride ismeretterjesztés
Az LMBTQ emberek a magyar társadalom részei, de láthatatlanok. Az emberek többsége fél az ismeretlentől. Amíg a magyar lakosság legfeljebb 20-25%-a ismer csak leszbikus, meleg vagy biszexuális embereket, ennél sokkal kevesebb transznemű embereket, addig a többség félni fog tőlünk.
Szüleink gyakran amiatt aggódnak, milyen lesz az életünk, boldogok leszünk-e, biztonságban tudhatnak-e minket, mert a világ nagy része másféle, mint mi vagyunk. A többségi társadalom nagy része szeretne valós ismereteket szerezni LMBTQ emberekről.
Mindenhol ott vagyunk, pékek, rendőrök, villanyóra-leolvasók, közmunkások, tanárok, kutatók, tűzoltók, országgyűlési képviselők, házmesterek vagyunk. Ha megismersz minket, rájössz, hogy nincs rajtunk semmi különös.
Ezért fontos, hogy minél több LMBTQ ember előbújjon. Akit nem ismerünk, azt nem szerethetjük.
A pride család
Amikor a család- és ifjúságügyért felelős államtitkár kijelenti, hogy „a családhoz kell egy nő és egy férfi”, mi azt mondjuk, hogy a családhoz szeretet, kölcsönös tisztelet, értő figyelem és támogatás kell.
A család szentségét nem LMBTQ emberektől kell védeni, hanem a szeretetlenségtől, a tudatlanságtól, a vak gyűlölettől, a riasztó méreteket öltő alkoholizmustól és a családon belüli erőszaktól kell megvédeni.
LMBTQ emberek ezreit tagadja ki a családja, kamaszokat tesznek az utcára saját szülei olyasmiért, amiről nem tehetnek, mert eltér a nemi identitásuk vagy a szexuális irányultságuk attól, amit elvárnak tőlük.
Az LMBTQ emberek, saját családjaik által elutasítva, gyakran együtt alkotnak családokat. Család egy azonos nemű pár, gyerekkel vagy anélkül, család egy poliamori kapcsolat, család egy transz nő és ex-neje, család egy baráti pár közösen nevelt gyerekkel, család egy queer kommuna, család egy melegbár személyzete.
Az LMBTQ emberek önzetlen, kölcsönös szereteten alapuló családokat hoznak létre és tartanak fenn az idők kezdete óta.
Sokan vagyunk, együtt erősek vagyunk
A pride kritikus tömeg
Ez a Novák Katalin család- és ifjúságügyért felelős államtitkár szerint „maroknyi kisebbség“ világszerte óvatos becslések szerint is az emberek legalább 5%-át teszi ki. A magyar lakosságra vetítve, mely hozzávetőlegesen 9,7 millió főt számlál, ez majdnem félmillió (kb 485000) LMBTQ ember.
Ehhez vegyük hozzá ezeknek az LMBTQ gyermekeknek, felnőtteknek a szüleit (kb 970000), és ne hagyjuk ki a tesókat sem. A 2016-os termékenységi rátával számolva családonként átlagban 1,53 gyermek születik Magyarországon, tehát nagyjából 255000 embernek van LMBTQ testvére. Hozzávetőlegesen 1700000 ember közvetlenül érintett és érdekelt abban, hogy az LMBTQ emberek jogi és társadalmi egyenlősége megvalósuljon.
A pride büszkeség
Azok az LMBTQ emberek, akik ma Magyarországon a jogi egyenlőtlenségek, a társadalmi előítéletek, a kormányzati gyűlöletpropaganda, hétköznapi és rendszerszintű hátrányos megkülönböztetések ellenére nyíltan vállalják önmagukat, büszkék lehetnek bátorságukra.
Azok az LMBTQ emberek, akik még soha senkinek nem bújtak elő, de tervezik, büszkék lehetnek az elhatározásukra. Heteroszexuálisnak, ciszneműnek lenni és ezt felvállalni nem valami nehéz dolog, arra büszkének lenni felesleges volna.
Büszkék vagyunk magunkra és a barátainkra, szüleinkre, akik kiállnak mellettünk
A pride ünnep
A Pride-on zenével, tánccal ünnepeljük a közösségeink sokszínűségét, a szeretetet, amelynek egyetlen törvény sem szabhat gátat, ünnepeljük azokat, akik előttünk jártak, és ünnepeljük azokat, akik majd elérik azt a jogegyenlőséget és társadalmi elfogadást, ami már most, nekünk is jár.
A Pride-on ünnepeljük, hogy elfogadó, számunkra kedves emberek tömegében teljesen önmagunk lehetünk. Ünnepeljük azt, hogy kicsiben megcsináljuk azt, amilyennek az egész világnak lennie kellene. Boldognak, elfogadónak és szeretetteljesnek.
