Oscar Wilde, a viktoriánus kor megosztó személyisége már fiatal kamaszként elbűvölt. 12 éves voltam, amikor először láttam az Oscar Wilde szerelmei című filmet, és a Stephen Fry által játszott férfit azonnal szívembe zártam.
Wilde ott van minden műve mögött, más-más álarcban, minden szereplőjében megsokszorozza önmagát - Lukács Nikolett Oscar Wilde c. kötetének bemutatása
Wilde személyiségével, mind öltözködésével kitűnt kortársai közül
A filmkockákon egy egyszerű, kedves, érzékeny, és művelt férfi karaktere rajzolódott ki, aki balsorsára egy rossz korban született.
Nagy kockás tweedzakót hordott, páva kék nyakkendővel, és mindezt hullámos karimájú, enyhén félrecsapott kalappal egészítette ki.
Egyéniségéről úgy tartották, hogy vidám és boldog, nagy érzéke volt a humor iránt, és páratlan tehetsége arra, hogy kihasználja a pillanat minden örömét, és gyönyörét.
A konvenciókkal egész életében harcolt. Munkásságát tekintve Wilde a románc, a tündérmesék mestere, az ír legendák és mítoszok modern adaptátora volt. Olyan nyelvzseni, akiből kevés születik.
Wilde által megismerhettem Stephen Fry-t, majd általa P. G. Wodehouset. Fry ugyanolyan polihisztor, mint Wilde volt, úgy gondolom ha van reinkarnáció, nem véletlen ez a hasonlóság.:)
Az irodalmat mindig szerettem, hála két tanárnőmnek, Demeter Györgyinek és Kovácsné Kiss Csillának.
Hogy mi fog meg legjobban Wilde-ban? Munkáját egyfajta kettősség jellemezte, művészetében és „közemberiségében” tézisek és antitézisek találkoznak: férfiasság-nőiség, angol-ír sajátosságok, jó-rossz.
A bűn többféleképpen jelenik meg műveiben, de megállapítható, hogy számára az egyik legnagyobb bűn a közönségesség. Megvetette az angol képmutatást, melyet több vígjátékában is „pellengérre állított”. Wilde-ot csak a maszk érdekelte- gyűlölt mindent, ami kendőzetlennek akar tűnni. Mondván, hogy olyan nem létezhet.
Úgy tartotta mindig csak maszkokat láthatunk- a maszkok mögötti láthatatlant kevesek találhatják meg. Ezért művelnek veszedelmes dolgot azok, akik a látszat mögöttit, a szimbólumok értelmét, megfejtését keresik.
Wilde ott van minden műve mögött, más-más álarcban, minden szereplőjében megsokszorozza önmagát, mert az álarcok megválasztásának szabadsága, egyenlő a művész szabadságával.
Wilde számára az évek során az irodalmi műfajok sokasága nyílt meg, melyek mindegyikében maradandót tudott alkotni nemcsak egyéni stílusa, hanem mélyreható látásmódja, humora és cinizmusa miatt is.
Engem leginkább a sokszínűség és műveltség ragadott meg, mely művei olvasása során egyre jobban kezdett kibontakozni előttem.
A Debreceni Egyetem Állam-és Jogtudományi Karának elvégzése után ügyvédjelölt lettem, de elkezdtem a Doktori Iskola elvégzését is, majd 2 év múlva nappali tagozatos hallgató lettem. A PhD témám mellett sokat olvastam és ekkor írtam meg a „Sebastian Melmoth emlékezete” című tanulmányom, amely Wilde pereiről szólt.
Az alkotást még több tanulmány követte, olyannyira, hogy a szodómiaperek (a homoszexualitás akkori elnevezése) és a viktoriánus jogrendszer kutatása egyre nagyobb szenvedélyemmé vált.
Jogtörténészként mindig imádtam a büntetőjog-történetet, az évek során pedig az LMBTQI jogokkal is elkezdtem foglalkozni.
Ezt ötvözve készült el több tanulmányom és cikkem az LMBTQI jogok brit történetéről. A kötetben 1533-tól mutatom be a szodómiával összefüggő jogi szabályozást, amelyhez főként az Old Bailey (az akkori Legfelsőbb Bíróság) digitális archívumait használtam fel.
Az elsődleges forrásokat nagyon fontosnak, elengedhetetlennek tartom, mivel komoly és hiteles kutatómunka csak így születhet. Irattári, levéltári források nélkül nem vagyunk jogtörténészek, akkor sem, hogyha eredeti nyelven írt forrásokat használunk fel.
Kutatásaim során megdöbbentett a jogrendszer kegyetlensége, a számos áldozat, akik egészen a XX. század végégig szenvedtek a brit jog konzervativizmusa miatt. Nagyon örülök, hogy része lehetek az LMBTQI személyek jog-és kultúrtörténetével foglalkozó kutatásnak, mivel hazánkban nemhogy az irodalomtörténeti munkáknak, de az LMBTQI történettel foglalkozó műveknek a száma is elenyésző.
Visszatérve a könyvre, a kislányom 2014 őszén született, s mivel sokat aludt a PhD értekezésem fél év alatt elkészült, s ekkor jutott eszembe a könyv ötlete. 3 hónap alatt készültem el vele, sajnos a kiadásra többet kellett várni.
A lektorálásban rengeteget segítettek választott konzulenseim, Dr. Kiss Anna, Eszenyi Miklós, Dr. Szabó Krisztián és Dr. Bényei Tamás professzor úr, akiknek ezúton is hálás vagyok a sok segítségért és tanácsért.
A tanulmányomhoz, majd a kötethez 90 százalékban angol nyelvű forrásokat, cikkeket, könyveket használtam fel, az eredeti munka több mint 300 lábjegyzetet és 200 felhasznált irodalmat tartalmazott, de sajnos a kiadó sorozatába ilyen formában nem illett bele, ezért kivettük.
Nagyon örülök, hogy megtaláltuk egymást és megvalósult végre a kötet.
A kötet aktualitása mindenképpen az, hogy Wilde utóhatásával is foglalkozik. A könyvben szó van a balettől a filmeken át a Wilde figuráját felhasználó regényekig számos területről, külön kiemelném pedig az ősszel bemutatásra kerülő A boldog herceg című Rupert Everett rendezte filmet Wilde utolsó napjairól.
A magyar hatás szintén nagyon fontos, látni fogjuk, hogy Wilde hogy hatott magyar írókra: Babitsra, Adyra, Kosztolányira, aki nem csak fordítója a Dorian Graynek, hanem részleteket emelt be az Aranysárkány című regényébe.
Persze további terveim is vannak, már hozzá is kezdtem: nagyon kedvelem Sir Arthur Conan Doyle-t, Bram Stokert, E. M. Forstert, Charles Dickenst, jelenleg pedig Byronról írok egy tanulmányt. Az ő életútjukról, hatásukról szól majd a következő kötet, amely remélem minél előbb elkészül.
