A múlt szombati helsinki pride-on a becslések szerint százezren vonultak fel. Két résztvevő visszaemlékszik azokra az időkre, amikor még elképzelhetetlennek számított mindez.
Százezren a helsinki pride-on
A helsinki pride vezérfonala továbbra is az esélyegyenlőség
- Emlékszem, amikor 1500-an voltunk, az egész menet alatt sírtam a boldogságtól - nevet Leila Vasama, aki a finn szociáldemokrata párt (SDP) csoportjával vonul együtt. - Azt gondoltam, nem is lehet ennyi meleg az országban.
A hetvenéves Marsa Luukkonen a Seta, a finn LMBTQ egyesület alapító tagja. A Seta 1975-ben alakult, először csak csak éves ünnepségeket tartott, ezeknek a hagyományát folytatja a helsinki pride. Luukkonen az első sorban menetelt a legelső felvonuláson.
- Kilencvenhatan voltunk felvonulók, meg több ezer néző, akik jöttek megbámulni, hogy jé, ilyenek a buzik”!
A homoszexualitás Finnországban 1971-ig bűncselekménynek, utána 1981-ig betegségnek számított. Marsa Luukkonen élénken emlékszik arra a napra, amikor a medikalizációt kimondó törvény hatályát vesztette.
- Egy barátomnál voltunk, és éjfélkor kinyitottuk az ablakokat, felnyomtuk a zenét, pezsgőt bontottunk és megünnepeltük, hogy nem vagyunk többé bűnözők vagy betegek. A társadalmi változás sokkal lassabban indult el. Amikor Luukkonen állást keresett, leendő főnökét figyelmeztették, hogy kerülje el "azt a leszbikát".
Nemcsak a külvilágból jövő hatások nehezítették meg az életét. Össze volt zavarodva, mert sem a férfi, sem a női nemmel nem tudott azonosulni, a nem-bináris emberekről azonban akkoriban egyáltalán nem lehetett hallani.
Mostanra sok minden megváltozott Finnországban, de a helyzet messze nem tökéletes. Vasama például fontosnak tartja, hogy módosítsák a transzneműekre vonatkozó szabályozást.
Jelenleg a nem hivatalos elismerésének feltétele a műtéti sterilizáció, amit egyrészt sokan megalázónak éreznek, másrészt gyakran jóval azután következik be, hogy a személy a biológiai nemétől eltérő társadalmi nemben kezd élni.
- Kínos helyzetekbe keveredhet egy transz ember például hivatalos szituációkban, ha a papírjaiban más nem áll, mint amilyen neműnek kinéz - magyarázza Vasama.
- Az átmenet egyébként is megterhelő, és ha még hivatalnokokkal is meccseket kell vívni a személyazonosság igazolására, az még nehezebbé teszi.
Leila Vasama számára a pride annak a szimbóluma, hogy ő nem kisebbség vagy marginalizált személy, hanem a társadalom egyenrangú tagja. A menetben teljes családjával vesz részt: párja mellett két gyerekük és a gyerekek apukái is vele vonultak.
- Fontos számomra, hogy családommal, barátaimmal, és újabban a pártommal együtt vonulok. Jó látni, hogy az SPD csoportjában ott vannak a hírekből ismert személyiségek, de olyanok is, akiket én magam sem ismerek.
- Az évek során a pride-ból vidám népünnepély lett és családi program – mondja Vasama. - De vezérfonala továbbra is az emberi jogok és az esélyegyenlőség. Azért van szükség a pride-ra, mert még mindig nem értük el, hogy minden munkanapon, tanítási napon, hétköznap és ünnepnap egyenlőként kezeljenek minket. Látom, milyen sokat léptünk előre és örülök neki, hogy ez a haladás folytatódik.
