Alex 15 évesen bújt elő a szüleinek, akik ezért kirúgták otthonról. Pár hét múlva azzal az ürüggyel, hogy a nagyszüleihez mennek, egy átnevelőtáborba vitték.
A szülők lemondtak szülői jogaikról és átadták lányukat egy másik családnak, hogy heteroszexuálissá neveljék
Az átnevelőterápia fizikai és érzelmi fájdalom okozásával próbálja megváltoztatni a páciensek szexuális irányultságát
Alexnek gyakran kövekkel teli hátizsákkal a vállán akár 18 órán keresztül egy falat kellett bámulnia; ha ellenkezett, még több követ raktak a zsákjába, ami akár a 20 kilót is elérhette. Két meleg fiút, akik szintén ott voltak, arra kényszerítettek, hogy verekedjenek egymással; ha nem ütöttek elég nagyokat, a tábor vezetője ütött helyettük.
Alex ugyanabba a templomba járt, mint a nagyszülei, ám a nagyszülőknek azt mondták: az átnevelő terápia csak úgy működhet, ha rá sem néznek az unokájukra – Alexnek talán ez okozta a legnagyobb lelki szenvedést. Tudta, hogy leszbikusságát nem tudja megváltoztatni, de megpróbálta eltitkolni.
8 hónap után Alex végre visszamehetett az iskolába, de senkitől nem mert segítséget kérni, mert félt, hogy még nagyobb bajba kerül.
Mikor aztán egy nap az iskola felhívta a „nevelőszüleit”, hogy Alex elkésett, közölték vele, hogy nem engedik többé iskolába. Ismét telepakolták a hátizsákját kövekkel és szembeállították a fallal.
Hét óra telt el így, közben a „nevelőszülők” elaludtak, Alex pedig megszökött; ekkor hajnali 3 volt. Reggel bement az iskolába, elmondott mindent az angoltanárának és közösen kihívták a rendőrséget.
Ez a tapasztalat megerősítette Alexet abban, hogy vannak, akikre számíthat. Ha észrevesszük, hogy valaki bajban van és segítünk neki, annak hatalmas hatása lehet, ahogy a tóba vetett kavics is sokkal nagyobb hullámokat vet, mint ő maga.
Alex ma a Human Rights Campaign (emberi jogi kampány) ifjúsági nagykövete, és a konverziós terápiák betiltásáért harcol. Tudományosan bizonyított, hogy az ilyen „terápiák” tartós fizikai és mentális sérülésekhez vezetnek, és egyes esetekben életveszélyesek lehetnek.
