Az LMBTQ közösség lelkesen ünnepli Ferenc pápát azon kijelentése miatt, hogy beszélgetőtársát, egy chilei meleg aktivistát „Isten ilyennek teremtette”
„Isten ilyennek teremtett” - mondta a pápa egy chilei meleg-aktivistának
Vajon tényleg fontos lépés volt Ferenc pápa kijelentése, és jó ez nekünk?
Pár szempontot már a cikk is említ, például hogy a mondat magánbeszélgetésben zajlott le, ezért nem tekinthető az egyház hivatalos álláspontjának – amin Ferenc pápa könnyen segíthetne, ha nyilvánosan is megismételné, ám egyelőre nem tett ilyet.
Így csak Juan Carlos Cruz szavaira hagyatkozhatunk, aki persze bármit félreérthetett vagy akár kitalálhatott.
Ráadásul, mint a cikkben szintén szó van róla, ez az esszencialista megközelítés nem idegen a katolikus egyháztól. A jelenleg érvényes katekizmus eredeti változata szintén tartalmazott egy ilyen értelmű mondatot – ami aztán azzal folytatódott, hogy viszont ha megélik vágyaikat, az bűn.
Az egyház álláspontja már egy ideje az, hogy a homoszexuális vágyakat nem utasítjuk el, csak a homoszexuális gyakorlatot, vagyis a cölibátust fogadó melegek és leszbikusok befogadást nyernek.
Ferenc pápa szavai (ahogy a korábbi „ki vagyok én, hogy megítéljem?” költői kérdése) semmilyen utalást nem tartalmaznak arra, hogy az azonos nemű párkapcsolatot és/vagy szexualitást elfogadhatónak tartaná.
Magyarán: ugyanott vagyunk, ahol voltunk.
Az „ilyennek teremtettünk” érvelés egyébként is ingoványos terep. Egyrészt érzek benne némi lesajnálást („csórikám, nem tehet róla”). Másrészt talán alkalmazható olyanokra, akik gyerekkoruk óta egyértelműen a saját nemükhöz vonzódnak, de sokaknak az élete során változik a szexuális irányultsága.
Ha egy nő harmincas éveiben, több heteroszexuális kapcsolat után kezd leszbikus vágyakat érezni és megélni, csak akkor nyerhet elfogadást, ha heteró múltját meggyőződése ellenére hazugságnak bélyegzi?
És mi van a biszexuálisokkal – azzal az érvvel, hogy de hiszen különnemű partnerrel is képesek párban élni, eltiltjuk őket az azonos nemű kapcsolatoktól?
Ez nemcsak azért veszélyes megközelítés, mert hierarchiát állít fel az LMBTQ közösség egyes csoportjai között. Hanem azért is, mert egy egész életében csak férfiakhoz vonzódó harcos meleg-aktivistával is megeshet, hogy egy nap beleszeret egy nőbe (és igazolhatom, nemcsak a filmeken).
Akkor pedig az esszencialista érvelés nem állja meg a helyét, és fent vázolt katolikus megközelítés értelmében visszamenőleg bűnösnek kell nyilvánítani.
Aki tehát szereti az „engem ilyennek teremtettek” érvelést hangoztatni, lehet, hogy egy nap igen nagyot fog koppanni.
Azt szeretném, ha az LMBTQ embereket nem azért fogadnák el (az egyház, az állam, a társadalom, bárki), mert „nem tehetnek róla”. Hanem azért, mert ha a heterók nyíltan (sőt állami támogatással) megélhetik vágyaikat és párkapcsolataikat, nem igazságos másokat megfosztani ettől a lehetőségtől.
