David Graham fotógráfus fantasztikus fényképeivel bebizonyította, hogy valóban létezik Mexikóvárosban az a bizonyos utolsó cruising metrószerelvény.
Az utolsó metró Mexikóváros meleg földalattija
Este 10 óra után igazi cruisinghellyé változik a mexikóvárosi metró
David egy Mexikóvárosban élő barátját látogatta meg, aki mesélt neki arról, hogy a metróvonalakon, az mi történik utolsó metró szerelvényeken,
Ráadásul, amikor minderről megkérdezte az utca embereit, ők sem tudták igazán megmondani, hogy ez csak egy elbeszélés, vagy valóban létezik.
Ezek után David nyakába vette a várost, találomra kiválasztotta a pink metró vonalat, amely a város keleti feléből a nyugati részébe szállítja az utasokat, miközben áthalad a meleg negyeden, amelyet „Zona Rosa”-nak neveznek.
David legnagyobb meglepetésére – amiről később írt is – az „utolsó metró” létezik, és egy sokkal aktívabb helyszínként, mint amit a képzeletünk gondolna róla.
A város nyüzsgő utcái, és a sokszor megvető pillantások ellenére, ezek a cirkáló labirintusok éjjelente több állomáson, és a legtöbb vonaton is működnek, de a metró utolsó szerelvénye az igazi bázis.
Miközben sok férfi a metrón való oda- és visszautazgatással töltené az egész estét, másoknak csak ott kezdődik az éjszaka.
Ez az út, sokkal kecsegtetőbb a bárok, klubok felé igyekezve, de akár egy hosszú munkanap után hazafelé tartva is, hiszen akár csak egy mosoly, egy telefonszám, vagy egy napvégi találka, mind fokozták az izgalmakat.
David erről úgy írt, mintha az utolsó kocsi, a szerelemmel kapcsolatos utolsó próbálkozást is jelentené.
David különleges, a metróban is készült fényképei közül néhányat lentebb is láthattok, és a kevés fény, az idegen környezetben való fotózás ellenére lenyűgözőek.
David Graham a fotóit nem tudatosan a véleménynyilvánítási szabadság megmutatására szánta, azonban mégis annak a projektnek a részévé vált.
Graham a következőt nyilatkozta: „Annak felismerése, hogy nem kizárólag a férfiak és a nők tudják egymás kezét fogni, és átölelni vagy megcsókolni egymást, és nemcsak éjjel, a legutolsó metrón tehetik ezt meg, hanem nyíltan, gondtalanul ennek az óriási metropolisznak szinte minden utcáján, a projekt váratlan fókusza lett.”
