Egy Sintef nevű norvég nonprofit kutatócsoport feltárta, hogy a Grindr két másik, szoftverének optimalizálásával foglalkozó céggel is megosztotta felhasználóinak HIV-státuszát és tartózkodási helyét.
A Grindr-botrány kérdéseket vet fel az internetes adatmegosztási gyakorlatokról és a biztonságos meleg térről
"Lehúzhatjátok a rolót! Többszörösen is elárultátok az LMBT közösséget!"
A Grindr technológiáért felelős vezetője, Scott Chen szerint ez általános gyakorlat az internetes cégek körében, ráadásul az érzékeny adatok kódolva mentek ki, és a két céget a velük kötött szerződés kötelezte a titoktartásra.
Azt is kiemelte, hogy a Grindr nyilvános oldal, és a HIV-státusz megadása nem kötelező – aki viszont megadja, számítson rá, hogy ez nyilvános adattá válik.
Chen szerint a partnercégek nem tudják beazonosítani azokat a személyeket, akiknek a HIV-státuszáról értesültek; kutatók azonban aggodalmukat fejezték ki, hogy a többi megosztott adattal (például földrajzi hely vagy email cím) kombinálva már sérülhet a felhasználók anonimitása.
A hír felháborodást keltett az LMBT közösség körében:
– Most már lehúzhatjátok a rolót – kommentelte egy posztoló.
– Nem érdekel, hogy elfogadott gyakorlat; többszörösen is elárultátok az LMBT közösséget.
A Guardian újságírói szerint pont az a legaggasztóbb az egészben, hogy általános gyakorlatról van szó, miközben a legtöbb felhasználóban valószínűleg nem merült föl a lehetőség, hogy a Grindr ilyen személyes információkat továbbítana róla harmadik feleknek.
Az, hogy a Grindr megígérte, hogy megszünteti ezt a gyakorlatot, a szemükben bizonyítéka annak, hogy alapvetően ők is etikátlannak tartják.
Miért is nem mindegy, hogy a HIV státuszomat egy csomó vadidegen meleggel osztom meg, vagy ismeretlen (de részben valószínűleg heteró) emberekkel egy olyan cégnél, akikről nem is tudom pontosan, mivel foglalkozik?
A válasz a biztonságos tér fogalmában rejlik. A meleg szubkultúra kialakulásától fogva létrejöttek olyan biztonságos terek, ahol az LMBT emberek anélkül találkozhattak egymással, hogy tartaniuk kellett volna a homofóbiától, erőszaktól vagy megbélyegzéstől.
A digitális korban a melegbárok helyett az internetes közösségek lettek a legfontosabb ilyen biztonságos terek. Az Internet anonimitásának köszönhetően a meleg randioldalakon az emberek sokkal nyitottabbak HIV-státuszuk megosztására, mint személyes beszélgetések során.
A Grindr-en a felhasználó nemcsak azt jelölheti be, hogy pozitív vagy negatív-e, hanem a pozitívok bejelölhetik, ha nulla a vírusszámuk (vagyis nem fertőznek), a negatívok pedig azt, ha Prep-kezelésen vannak (vagyis elvben nem fertőződhetnek meg).
Az LMBT közösségben nem volt mindig ilyen magától értetődő, hogy megosztjuk egymással HIV-státuszunkat; ehhez nemcsak technológiai, hanem orvosi és társadalmi fejlődésre is szükség volt.
A Prep és a vírusszámot nullára csökkentő kezelések mellett egy pozitív és egy negatív srácból álló párosnak már nem kell folyamatosan azon aggódnia, mikor szakad ki a gumi.
A HIV-aktivisták elkötelezett munkájának köszönhetően az LMBT közösségben már sokkal kevésbé bélyegzik meg a HIV-pozitívokat, mint azelőtt. Ez azonban a teljes társadalomra még nem jellemző.
Egy tavalyi felmérés azt találta, hogy a teljes lakosság 39%-a nem szívesen randizna egy HIV-pozitív emberrel; a meleg és leszbikus válaszadók körében ez az arány csak 14% volt.
Sokan azért merték a HIV-státuszukat megosztani a Grindr-en, mert úgy vélték, attól még „családban” (vagyis a meleg közösségben) marad, ráadásul a lehetséges partnereknek van hozzá közük, míg a környezetünk többi tagjának nincs.
Ha viszont ez az adat kijuthat a Grindr-ről, sokakban felmerülhet, hogy heteró munkatársaik, aggódó szüleik vagy minden lében kanál szomszédaik is tudomást szereznek róla.
Elképzelhető, hogy ezután a meleg férfiak kevésbé merik majd HIV-státuszukat megosztani az online társkeresőkön, ami a vírus terjedése szempontjából komoly veszélyt jelentene.
