Anna Van Netten, aki korábban az ausztrál hadseregben gépjárművezetőként szolgált, bár sosem volt frontvonalon, a katonai bázison gyakran kellett szembesülnie a személyét érő támadásokkal.
A nyugállományban lévő ausztrál katonanő kiállításon osztotta meg történetét
„Heteroszexuális emberektől is megkérdezik, hogy milyen a szexuális kapcsolatuk? Ez egyáltalán nem tartozik önökre.”
Anna leszbikusként fájdalmasan emlékezik vissza azokra az időkre, amikor a szexuális beállítottsága miatt jelentették őt fel, majd ezt követően kihallgatták. A szexuális életének privát, és intim részleteiről vallatta két férfi, és egy női katonatiszt.
Arról faggatták, hogy milyen gyakran csinálták, mit csináltak pontosan, és minden ezzal kapcsolatos részletre kíváncsiak voltak.
Anna ellenállt a kérdések megválaszolásának, és elutasította annak tényét is, hogy bármilyen kapcsolata lenne, ezzel védve önmagát, és partnerét.
A feltett kérdésekre a következőket válaszolta: „Heteroszexuális beállítottságú emberektől is megkérdezik, hogy milyen a szexuális kapcsolatuk? Úgy tudtam, hogy ez egyáltalán nem tartozik önökre.”
A feltett kérdések fenyegetőek és kínosak voltak számára, és – érthető módon – szörnyen érezte magát azoktól.
1973-ban Anna Van Netten csak 17 éves volt, amikor az édesanyja nehéz szívvel, de megengedte neki, hogy bevonuljon.
Ekkor már a vietnami háború befejeződött, a nemzeti szolgálatot teljesítőket visszahívták, és hazatértek, miután eltörölték a kötelező szolgálatot.
A távollétük alatt, a hadseregnek további emberekre – elsősorban nőkre – volt szüksége. Annát leginkább a kalandos élet lehetősége, valamint a bajtársiasság és egy biztonságosnak tűnő karrier lehetősége vonzotta.
A többi, fiatal nővel szűkös szálláshelyen laktak, így igen hamar felfedezte valódi szexuális orientáltációját.
„Voltak kapcsolataim férfiakkal, de mindegyiknél hiányérzetem volt. Amikor elmentem egy Newcastle-ben található meleg bárba, tudtam, hogy ez az, amire szükségem van, és ezt kerestem mindig is.” – mondta Anna.
Amikor az egyik kollégája felfedte szexuális irányultságát, szembesült a hadsereg tiltó és elbocsátó eljárásmódjával, a szervezeten belül leleplezett homoszexualitás kapcsán.
Akkoriban nem volt tudomása arról, hogy hogyan viszonyulnak a hadseregen belüli homoszexualitáshoz, ezért titkolta a szexuális identitását, és inkább civil lányokkal találkozgatott.
Idővel aztán gyanította, majd meg is tudta, hogy a laktanyákon belül többen voltak – gyakran magasabb rendfokozatúak - hozzá hasonló helyzetben, akikkel alkalmanként a melegek által látogatott helyszíneken találkozott is.
„Ha valakivel, a katonai bázisról összefutottam volna, nem foglalkoztam volna vele, ahogyan ők sem velem, hanem folytattuk volna az utunkat. Egyszerűen csak nem beszéltünk róla, hogy nehogy tegyenek ellenük valamit.” – nyilatkozta Anna.
Mindazok ellenére, hogy a kihallgatás után megtartotta a pozícióját, az állítólagos bizonyíték előterjesztését nem vonták vissza, ezáltal folyamatosan megfélemlítve őt az elkövetkező években.
Néhány magasabb rangú, homofób tisztnek tulajdonította, hogy nem tudott előrelépni a karrierjében, majd 10 év szolgálat után önként elhagyta az őrvezetői rangot.
Noha büszke arra, hogy a hazáját szolgálhatta, mégis igazságtalan-érzete van azokkal a nőkkel szemben, akiket szexualitásuk miatt szereltek le.
1992-ben a hadseregen belüli homoszexualitás tilalmát megszüntették, majd utána számos olyan szabályt hoztak, mellyel segítették a szervezeten belüli LMBT emberek elfogadását.
Az ausztrál hölgy, Anna Van Netten, legutóbb egy „Csendben Szolgálni” elnevezésű kiállításon osztotta meg a történetét, amely az LMBT védelmi személyzet tapasztalataira helyezte a hangsúlyt.
A kiállítás kurátora, Noah Riseman, aki történelmi docens, arra világított rá, hogy azok a katonai szolgálatban lévő nők, akiket meggyanúsítottak azzal, hogy leszbikusak, állandó megfigyelés alatt voltak, és szinte boszorkányként üldözte őket a hadsereg és a polgárőrség.
Riseman szerint, az 1970-es évek előtt, mindaddig, amíg a melegek diszkrétek voltak, igen jelentős volt a tolerancia velük kapcsolatban, vagy talán inkább szemet hunytak felettük. Azonban ha valakit elkaptak, és felhívták erre a figyelmét, akkor ki is rúghatták.
Amikor tavaly, azaz 2017 év vége körül legalizálták Ausztráliában az azonos neműek házasságát, Anna Van Netten házasságot kötött Carmel Potterrel, akivel hosszú ideje társak.
A pár úgy érezte, hogy a postai úton végzett felmérés, illetve a többség támogatása, kellő bizalmat adott a számukra, hogy a kapcsolatukat felvállalják a nyilvánosság előtt.
„37 éve vagyunk együtt, és ezalatt az idő alatt, akárhányszor meg akartam fogni a kezét, mindig elutasította. Most viszont felemelő érzés tudni azt, hogy akármikor meg szeretném fogni a kezét, megtehetem.
