Gábor 40 körüli raktárvezető-helyettes, akinek a munkáját mindig elismerik, mégis volt olyan, hogy transz volta miatt kellett munkahelyet váltania.
Mindennaposak a transzneműeket érő diszkriminációk a munkahelyeken
A transzszexuális munkavállalók körében gyakran előfordul, hogy felettesük vagy munkatársuk megkérdezésük nélkül informál másokat transz státuszukról.
"Folyamatosan az volt az érzésem, hogy félelemben tartanak, úgyhogy onnan nagyon gyorsan önként eljöttem, felmondtam.
A külföldi partnerekkel való találkozókon én is részt veszek. Ha magyar partner jön, be sem hívnak az irodába."
Júlia diákként üzletekben dolgozott eladóként, ma junior fejlesztő, de transz státuszáról nem beszél, mert fél, hogy akkor elbocsátanák, így rengeteget túlórázik “kompenzációként”.
Kamill a tervezett tranzíciója miatt nem keres munkahelyet, úgy látja, jelen helyzetében kizárólag magánvállalkozóként boldogulhat.
Veronikát a középiskolában kiközösítették és bántalmazták a társai, tranzíciója után pedig alig tudta megszerezni a végzettségét igazoló iskolai bizonyítványait: ő is magánvállalkozóként dolgozó hardvertechnikus.
Ezért már az is komoly nehézség számomra, hogy át kell adnom a személyimet, mert tudom, hogy egyből ítélkeznek.
A munkahely a találkozások közege: az LMBTQI emberek és a velük együtt dolgozó heteroszexuális illetve cisznemű emberek egyik legfontosabb találkozási felülete. A Háttér Társaság „Történetek az adatok mögött: diszkrimináció a foglalkoztatás területén” címmel valósított meg egy kutatási projektet 2015-2016-ban.
A felmérés eredményéből kiderült, hogy a transz munkavállalókat LMB társaikhoz képest sokkal nagyobb arányban éri hátrányos megkülönböztetés:
Az LMB válaszadók 78%-a válaszolta azt, hogy rendszeresen végez fizetett munkát, ez a transzszexuális válaszadóknak csak 50%-ára, az egyéb transzneműeknek pedig 44%-ára igaz.
A transznemű válaszadók körében jóval magasabb azok aránya, akik az elmúlt 5 évben (transzszexuálisok: 33%, egyéb transzneműek: 30%) több mint három hónapon át munkanélküliek voltak, mint az LMB válaszadók körében (15%).
Az LMB válaszadók 9%-a jelezte, hogy a munkahelyén tapasztalt homo- és/vagy transzfóbia miatt más területen kezdett el dolgozni, mint korábban, ám ez az arány az egyéb transznemű válaszadók esetében 21%, a transzszexuális válaszadók körében 69%.
Sokkal több transznemű válaszadóval fordult elő, hogy LMBTQI volta miatt elküldték az állásából (transzszexuális válaszadók esetén 43, egyéb transznemű válaszadók esetén 11%), mint a teljes LMBTQI mintában (5%), és a munkahelyüket legalább egyszer otthagyni kényszerülők aránya is 63% a transzszexuális válaszadók, 16% az egyéb transzneműek között, míg 9% az összes válaszadó körében.
A transzszexuális válaszadók körében nagyon sokszor előfordult, hogy felettesük vagy munkatársuk megkérdezésük nélkül informált másokat transz státuszukról (44%); hogy a munkahelyükön szándékosan és következetesen a korábbi nevükön szólították őket (40%); hogy zavaró módon kérdezősködtek a státuszukról, műtéteikről (53%); hogy a tranzícióhoz kapcsolódóan munkahelyet váltottak, hogy új munkahelyükön ne tudjanak transz státuszukról (58%).
A kérdőívet kitöltők közül egyetlen válaszadó sem számolt be róla, hogy felettesétől vagy a munkahelyén dolgozó személyzeti/HR-munkatárstól segítséget kapott volna, hogy a munkatársai megfelelően álljanak hozzá.
A kirekesztés arcai: A transz emberek foglalkoztatási és munkahelyi hátrányos megkülönböztetése címmel jelent meg a Háttér Társaság kutatási jelentése, amely egy kérdőíves felmérés eredményeiből és 13 transznemű személlyel készített interjút tartalmaz.
