December 3. a fogyatékkal élők világnapja. Ép LMBTQ emberekként a fogyatékkal élőkre gyakran úgy gondolunk, mint egy hozzánk hasonlóan hátrányos helyzetű kisebbségre, és hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy köztük is lehetnek olyanok, akik a saját nemükhöz vonzódnak. Egy izraeli meleg portál meleg és leszbikus mozgáskorlátozottakkal készített interjút arról, hogy miben különböznek a hétköznapjaik ép társaikétól.
A testi fogyatékosság annyit jelent, hogy hétköznapi működésünk egy kicsit más.
A 18 éves Yarden Martziano autóbalesetben sérült meg. "A legtöbb ember csak a kerekesszékemet látja, és nehéz megérteniük, hogy egy átlagos lány vagyok. Előfordul, hogy a jelenlétemben taglalják a fogyatékosságomat, mintha én ott se lennék."
Yarden-hez hasonlóan a 26 éves Moran Gil, az izraeli fogyatékkal élő melegek egyesületének koordinátora is fogyatékkal él: lábait paralízis támadta meg. "Szerintem, még ha te magad nem is érzed úgy, hogy a fogyatékosságod befolyásolja a személyiségedet, mások ezt gondolják rólad."
Az LMBT emberekhez hasonlóan a mozgáskorlátozottak is gyakran másnak érzik magukat, és nehéz beilleszkedniük a társadalomba. Yarden középiskolás korában fedezte fel, hogy a lányokhoz vonzódik, de sokáig nem mondta el a barátainak. Évekig tartó rejtőzködés után csatlakozott a fogyatékkal élő melegek csoportjához, és miután ott LMBT barátokat szerzett, heteró barátainak is fel merte tárni szexuális irányultságát.
Az LMBT közösségről sokan azt tartják, hogy nyitott mindenféle másság iránt, de sok közösségi hely nem akadálymentes. "Mivel a bárok fontos szerepet töltenek be a közösség életében, jó lenne, ha mindenki be tudna ezekbe jutni" – véli Moran.
"Sajnos még mindig egy csomó helyre lépcső vezet, így a kerekesszékesek nem tudják látogatni." A fogyatékkal élő emberekhez való viszonyulás sem egyforma a közösségen belül. Yarden például könnyen talál LMBT barátokat, de a párkapcsolat már más kérdés. "Azt érzem, hogy a hozzám hasonló embereknek nehezebb párt találniuk. Minden alkalommal bizonyítanom kell, hogy ugyanolyan lány vagyok, mint a többiek."
"Azért volt nehéz előbújnom, mert senki sem gondolta azt, hogy egy fogyatékkal élőnek is lehet szexualitása és igényelheti a párkapcsolatot, bár az épekkel kapcsolatban ez mindenkinek természetes" – teszi hozzá Yarden. "Így nekem kétszer kellett előbújnom: egyszer olyan emberként, aki képes szexuális vonzalmat érezni és szerelmesnek lenni, másodszor pedig leszbikusként."
Az előbújás tehát nemcsak a szexuális irányultságra vonatkozhat, hiszen számos más területen – pl. vallás – is lehet rejtőzködni. Moran úgy véli, a fogyatékkal élők és a homoszexuálisok elfogadása hasonló jelenség, hiszen mindkét csoport kisebbség a társadalmon belül, és ez befolyásolja különböző döntéseiket és élethelyzeteiket.
"Elfogadom a fogyatékosságomat és nincs vele problémám; a probléma ott van, ahogyan a társadalom viszonyul hozzá" – mondja Yarden. – A homofóbiához hasonlóan a fogyatékkal élőkkel kapcsolatban is egy csomó előítélet van az emberekben, és ez korlátozza a lehetőségeinket és megnehezíti, hogy kapcsolatokat alakítsunk ki.
A testi fogyatékosság nem „bénítja meg” az életünket, csak annyit jelent, hogy hétköznapi működésünk egy kicsit más.
