Azért nem esett még szét az ország, mert sok az elhivatott ember – tanár, orvos, ápoló, szociális munkás, jogvédő, civil aktivista, buszvezető – , akik azt gondolják, hogy bármi van, bárhogy basztatják őket, akkor is elvégzik a dolgukat. Ez az ország csak ettől, az ő áldozatkész munkájuktól működik.
Alföldi Róbert NLCafé-nak adott interjút abból az apropóból, hogy a rászorulókon segít a Heti Betevő Egyesület felkérésére.
A rendező november 24-én nyitja meg a „Művészek a Heti Betevőért” jótékonysági aukcióját, amelynek bevételét ételosztásra fordítják. Az interjú legizgalmasabb részleteit idézzük.
„Szerintem az a legnagyobb baj, hogy nem tanították meg nekünk, hogyan kell egy demokráciában és a demokráciával élni. Rettenetesen be vagyunk szarva, mert úgy érezzük, hogy nem tudunk lépést tartani a folyton változó világgal, hogy kicsúszik a lábunk alól a talaj, hogy minden bajunkról más tehet, hogy minket mindenki üldöz."
„Amerikában például lehetsz bármilyen gazdag, ha nem támogatsz valamilyen szociális vagy kulturális kezdeményezést, akkor nem kerülhetsz be a „klubba”.
„Felfoghatatlannak tartom, hogy egy kilenc és fél milliós, aránylag tűrhetően működő országban, ahol nincs háború, emberek éhezzenek.
Azzal, hogy nálunk mégis ez a helyzet, ideológiai vagy politikai beállítottságától függetlenül az összes ma működő párt abszurd és szégyenletes bizonyítványt állított ki magáról."
- Látsz kiutat ebből a helyzetből?
- Nem. Annál kevésbé sem, mert nagyon rossz – és egyre rosszabb – a véleményem a politikusainkról: a kormánypártiakról épp úgy, mint az ellenzékiekről, a rendszerváltás környékén feltűnt arcokról épp úgy, mint a fiatalokról. Attól tartok, el kell mennünk a falig, és alaposan beverni a fejünket. Így talán egy idő után rá leszünk kényszerítve arra, hogy körülnézzünk, és kitaláljuk, hogyan tudunk majd normálisan együtt élni ebben az országban.
„Én egy olyan generáció tagja vagyok, amelyik már nem tud elmenni innen. Nekünk nem természetes dolog utazni, világot látni, pláne egy idegen országba költözni. Én egy olyan érában nőttem fel, amikor még az országhatárt is nagyon nehéz volt átlépni. Ráadásul paradox módon éppen azért van lehetőségem arra, hogy csodálatos helyekre menjek el, és külföldön is sikeres produkciókat csináljak, mert lélekben bent ragadtam ebben az országban."
„Nem tudok, de nem is akarok elmenni innen. Már csak azért sem, mert semmilyen módon sem függök ettől a rendszertől!"
Arra a kérdésre, hogy mi inspirálja, Alföldi Róbert a következőt válaszolta: „Bízom benne, hogy talán szükség van a munkámra. Hogy képes vagyok arra, hogy az alakításaimon, rendezéseimen keresztül elgondolkoztassam a nézőket – márpedig ha csak két ember agyában el tudsz indítani valami változást, már megérte melózni."
Fassbinder - A félelem megeszi a lelket - Alföldi Róbert rendezése az Átriumban
Alföldi Róbert következő rendezése
Ibsentől a Kísértetek
a Centrál Színházban lesz látható januárban
