Az elmúlt néhány hónapban a világhálót böngészve többször akadtam olyan cikkekre, melyek valamiféle kacifántos, nyakatekert módon igyekeznek párhuzamot vonni az elhízás és a melegség között.
Az egyik ilyen például egy orosz zsurnaliszta munkája, aki angliai tartózkodása alkalmával arra „jött rá”, hogy a helyi férfiak minden bizonnyal azért lesznek melegek, mert a lányok többsége kövér. Még ennél is bizarrabb az az írás, mely azt ecseteli, hogy a homoszexualitás és a túlsúly egyenesen egymásból következő dolgok.
Ezekben a szomorú ostobaságokban azonban sajnos egy igazság mégis van: az embereknek – a melegeket is beleértve – nagyon nagy százaléka küzd az elhízás különböző fokozataival. Ennek nagyon sok oka lehet, nem csak és kizárólag a mértéktelen ételfogyasztás. Okozhatja valamilyen betegség, mozgáshiány, genetika, stressz, valamiféle trauma, vagy ezek kombinációi. Egy valami azonban valamennyi okból adódó kövérségben közös, mégpedig az, hogy lehet tenni ellene.
Gyakran emlegetjük – én magam is – az edzés, a napi testmozgás fontosságát. Azonban ez mit sem ér, hogy ha mellette nem figyelünk oda arra, hogy mit és mennyit eszünk. Az izmos, formás, egészségtől majd’ kicsattanó test nem úgy „készül”, hogy gazdája minden szabadidejét a konditeremben, vagy a futópályán tölti. Ez a sikernek csak töredék része, számszerűsítve körülbelül harminc százaléka. A maradék hetven százalék, vagyis az oroszlánrész, az étrend.
Táplálkozással fehérjéket, szénhidrátot és zsírokat veszünk magunkhoz. Utóbbi kettőt szokás általában ellenségnek kikiáltani, de az egészséges működéshez bizony rájuk is szükség van, persze kontrollált keretek között. Szénhidrátokból tudunk ugyanis energiát nyerni. Ami persze – ismétlem – nem azt jelenti, hogy mértéktelenül fogyaszthatók, de bizonyos mennyiségben szükség van rájuk. Kikerülni őket egyébként is nagyon nehéz, hiszen egyes méregdrága bio élelmiszerek kivételével mindenben megtalálhatóak. Még olyan ételeink is tartalmaznak szénhidrátokat, különösen cukrot, melyekről ez eszünkbe sem jutna.
De nézzük őket külön! A szénhidrátokból energiát tudunk nyerni, ami nagyon fontos, hiszen ez a mozgatórugónk. Másrészt viszont ők azok, akik aztán zsírrá alakulnak, tehát hízásfokozó hatásuk van. A másik nagy veszélyforrásuk a szénhidrátoknak az, hogy – egészen leegyszerűsítve a dolgot – finomak. A jóról pedig ugyebár nehéz lemondani. A jó hír az, hogy nem is kell róluk lemondani, csak tartsunk mértéket.
Fogyókúrázóknak a szakemberek rendszerint magas fehérjetartalmú diétát javasolnak, aki pedig izomnövelésre vágyik, annak szintén ajánlott sok fehérje és kevés szénhidrát fogyasztása.
Manapság már számtalan program és applikáció áll rendelkezésre a témában mélyebben elmélyülni vágyóknak, illetve azoknak, akik a napi kalória bevitelt ellenőrzésük alá kívánják vonni.
Szintén nagyon fontos tényező, talán a legfontosabb, és valamiért mégis erről esik fogyókúrák kapcsán a legkevesebb szó: meg kell találni az elhízás okát. Nyilván az első lépés a betegségek kizárása. Ha ez megtörtént, maradnak a lelki, pszichés tényezők, amik adott esetben mértéktelen evéskényszerhez vezetnek. Ilyen lehet például saját magunk, saját másságunk elfogadása. Érdemes a dolgok mélyére nézni és átgondolni, hogy vajon tényleg meg tudunk-e ezzel birkózni az élet minden területén a családi kapcsolatoktól kezdve, a munkahelyig.
Abban a testben kell leélni az életünket, amelyikbe beleszülettünk. Szabad akaratunk lehetővé teszi, hogy ezzel a testtel azt tegyünk, amit csak akarunk. A jó döntések meghozatalához és végrehajtásához azonban olykor segítségre van szükség.
Soha ne szégyelljünk segítséget kérni! Mert nincs megoldhatatlan probléma.
