A válogatóban a Titanic főcímdalát éneklő transz énekes megríkatta Gáspár Lacit, a mentorok egyikét. Aki látta a produkciót, az tudja, hogy a könnyek nagy valószínűséggel nem az előadás színvonalának szóltak.
Lehetséges, hogy Laciban régi emlékeket ébresztett fel azzal kapcsolatban, hogy számára is milyen rögös volt a siker útja. Pláne úgy, hogy ő is társadalmi kisebbséghez tartozik, így valószínűleg még az előítéletekkel is meg kellett küzdenie.
Az X-faktor legújabb szériájában több énekes is színesíti a gender palettát. Nézettséget akarja növelni a csatorna, vagy a társadalmi tolerancia növelése a cél? Szeretnénk azt hinni, hogy a sokszínűség láttatása nem teljesen önérdek!
Aztán van egy döntős versenyzőnk is, Mézes Norbinak hívják, aki zseniális hangi adottságokkal rendelkezik. Igazi férfi szoprán akár csak Vásáry André. Egy magas, vékony, hosszú hajú szakállas fiúról van szó, akinek nagyon vékony, magas hangja van. A relatíve férfias külső és ez a lányos hang akkora kontrasztot képvisel, hogy meglepődését finoman szólva a zsűri sem tudta leplezni és szabályszerűen kinevették szegény énekest első megszólalásakor. Ez Norbinak nem esett jól, de ezt már valamennyire megszokta. Abban jelenlegi mentorának, Giginek azért igaza van, hogy ő ettől csak még különlegesebbnek számít, és hosszú távon ez a fajta másság inkább előny, mint hátrány.
És hogy miért és hogy jövök itt a genderrel? A szó társadalmi nemet jelent, mégis azt hivatott kifejezni, hogy én úgy identifikálom magam, ahogy nekem jólesik. Tehát nem mások mondják meg, hogy én minek tartom magam ergo nem a férfi-nő dichotómiában gondolkodik. A paletta nagyon széles és nem csak a transzneműeket, transzvesztitákat, transz gendereket takarja, hanem ide tartozik pl. a genderfluid (hol nőnek, hol férfinek érzik magukat az ide tartozó személyek), vagy a kettős gender (ők egyszerre érzik magukat férfinek és nőnek) identitás is. És ez még nem minden.
Fontos, hogy a gendert, ne keverjük a szexuális orientációval, hiszen ez utóbbi kifejezetten arra vonatkozik, hogy kihez vonzódunk szexuálisan. Ennek is igen sokféle formája létezik. Erről a legtöbbet Alfred Kinsey tudna mesélni, aki erre vonatkozóan megalkotta híres skáláját. Ennek végpontjait a 100% heteroszexuáis és a 100% homoszexuális jelentik és kiderült, hogy a társadalom többsége a végpontok között foglal helyet. De ettől még közel sem biszexuális mindenki, aki a két szélsőség között helyezkedik el.
Lehet, hogy sosem lesz ebből a két emberből sztár, de az biztos, hogy már az első megjelenésükkel felhívták magukra a figyelmet. Mert van bennük valami különleges, egyedi. Remélem sokszínűségből később sem lesz hiány a médiában és sikerül érzékenyítően, pozitív üzenetet hordozva hatni a konzervatívabb közönségre.
Norbi mesébe illő Bodzavirág című dala, amitől újra gyermeknek érezhetjük magunkat!
