A fiatalember alkalmi barátját az internetről már régebbről ismerte, így a szaunában összetalálkozva gyorsan követték egymást az események. Dani csak az aktust követően szembesült azzal a ténnyel, hogy a zaj, amit az óvszer felbontásának hitt, pusztán a síkosító hangja volt.
Mikor kérdőre vonta alkalmi barátját, és megkérte, hogy ezek után adja meg nevét, címét és telefonszámát, valamint menjen el egy HIV-szűrésre és utána mutassa be a negatív eredményt, jött a sokkoló beismerés: alkalmi szeretője HIV-pozitív.
„Hát ennyi volt?"
- Kérdezte önmagára is haragudva Dani. HIV-pozitív alkalmi szeretője próbálta ugyan vigasztalni, de csak olyanokat tudott mondani, hogy előbb-utóbb úgy is elkapta volna, meg hogy ő is a volt pasijától kapta meg, aki nem mondta el neki, hogy fertőzött. Meg, hogy nem a 80-as éveket írjuk és hogy ez már nem halálos betegség.
Dani igazi kálváriája azonban csak ekkor kezdődött. A szauna vezetője tudomást szerezve a dolgokról azonnal lázas telefonálásba kezdett, hogy gyógyszert szerezzen Daninak. El is értek néhány már gyógyszeres kezelés alatt álló HIV-pozitívot, akik szívesen felajánlották saját gyógyszerüket a pórul járt fiatalembernek. Az is kiderült, hogy van olyan gyógyszer, amit a veszélyes aktus után 72 órával beszedve kivédhető a HIV-fertőzés.
Dánielt másnap el is irányították a László Kórházba, ahol a már AIDS stádiumban lévő HIV-pozitívokat is kezelik. Ott azonban közölték vele, hogy nem tehetnek érte semmit, ugyanis Magyarországon csak azon egészségügyben dolgozók számára érhető el az úgynevezett PEP kezelés (poszt-expozíciós profilaxis - esemény utáni megelőző kezelés) akiket munkahelyi baleset ért és fertőzött vérrel kerültek kontaktusba. A nővérek tanácstalanul tárták szét karjukat, mert HIV-tesztre sem tudtak levenni vért, hiszen az ablakperiódus miatt még kimutathatatlan lett volna a vírus. Az egyik HIV-specialista is beszélt Danival, ő azzal nyugtatta a bajban lévő fiatalembert, hogy ennyitől kizárt dolog, hogy megfertőződött volna. Dánielre azonban nem hatottak a nyugtató szavak.
Két hét várakozás után Dániel produkálta a frissen fertőzöttekre jellemző influenzaszerű tüneteket, lázzal és nyirokcsomó duzzanatokkal, ezért HIV-tesztre jelentkezett egy magánszűrőhelyen, ahol az aznapi eredménykiadás reményében ki is fizetett 7200 forintot. Azonban a szűrőhely lelet helyett mindössze egy telefonhívással intézte el a dolgot, miszerint kétes eredmény született, ezért a véglegesre még egy-két hetet várni kell.
Ez a gyakorlat a bőr- és nemibeteg-gondozó hálózatra és az ÁNTSZ HIV-szűrő állomásaira is jellemző. Az állami szűrőhelyek ekkor ismét vért vesznek valamilyen ürüggyel, de általában nem közlik, hogy az újabb mintavétel a pozitív eredmény megerősítéséhez kell, noha egy cső vérből is elvégezhetők lennének a szükséges vizsgálatok, ha nem telnének el hetek az első mintavétel és az ellenőrző vizsgálat között. Így biztos, ami biztos alapon újból vért vesznek és továbbítják azt az OEK-nak. A szűrőhelyek ilyenkor azt mondják, hogy eltörött a vérvételi cső, vagy kiborult, esetleg megromlott a vér. Az érintetteket néha még meg is nyugtatják: szó sincs pozitív teszteredményről. Majd újabb egy-két hét múlva megint behívják a tesztelt személyt, hogy megkapja a pozitív eredményt. Az esetek döntő részében a tanácsadás és szakpszichológushoz történő irányítás elmarad.
A meleg fiatalember vesszőfutása így még mindig nem ért véget. Az egyik HIV-pozitívokat segítő civilszervezet közbenjárásával elvégeztek nála egy újabb gyorstesztet, melynek eredménye egyértelműen negatív lett. Dani csak ekkor lélegezhetett fel először a csaknem egy hónapos hercehurca után. Utóbb kiderült, végleges eredménye sem bizonyult pozitívnak.
