Az Atlasz LMBTQ Sportegyesület nemrég hatalmas győzelmet aratott, mely kapcsán a MOM Uszodát 1 millió forintos bírság megfizetésére kötelezték, mert nem adtak bérbe úszósávot, amit az egyesület sportnapja alkalmából szerettek volna bérelni. Ennek kapcsán jutott eszembe a saját diszkriminációs ügyem, ami pár napja volt éppen 9 éve, hogy megtörtént.
A Positive Force tánciskola kizárt melegségem miatt, ahová sok éve jártam, amikor a médiában nyilvánosan felvállaltam melegségemet, mint Budapest Pride szervező és Mr Gay Hungary döntős. Az ügyet hét hónap után az Egyenlő Bánásmód Hatóságnál (EBH) megnyertem.
2009-ben be is pereltem az engem diszkrimináló tánciskola igazgatóját. Viszonylag rekord gyorsan ki is tűzték a tárgyalás napját, majd hosszas huzavona után a tárgyalás előtti nap megállapodtunk a kártérítés összegében is.
Természetesen ez az időszak sem volt zökkenőmentes, hisz folyamatos próbálkozások voltak. Az utolsó pl. az volt, hogy a megállapodásban szereplő összeget egy aluljáróban vegyek át (természetesen este) ragaszkodtam, hogy ne így legyen. Örültem, hogy túl lettem az egészen. Másfél év nagyon megterhelő volt lelkileg.
Sokat tanultam belőle, de a sebek azóta sem gyógyultak be. Ráadásul, még voltak olyanok is, akik végig segítették ezt az aljasságot az igazgató oldalán.
A meghallgatáson azt állította az igazgató, hogy visszavonul, és ezért küld el egy csomó embert, engem is, mert felszámolja a tánciskolát.
Ezzel szemben a valóság az volt, hogy telefonon felhívtak és aberráltnak neveztek, és közölték, hogy melegségem miatt ki vagyok rúgva.
A meghallgatáson el is szólta magát az igazgató, hogy ezért rúgtak ki, mert láttak a televízióban, mint meleg nyilatkozni, ami nem tetszett neki és üzlettársának sem, pláne hogy nyilvánosan felvállaltam melegségemet. Mint mondták, többen láttak, mint meleget!
Ezután már azzal érveltek, hogy engem azért küldtek el valójában, mert más a táncstílusom, ami nem fért bele az iskola szabályaiba, mondván én inkább latinos vagyok.
Erre az ügyvédem megkérdezte, hogy lehet, hogy pár perce még teljesen mást mondott? Erre az igazgató válasza az volt, hogy több ezer tánciskola van Budapesten, bárhová járhatok!
15 napot kaptak annak tisztázására, hogy miért rúgtak ki az iskolából. Erre azonban nem került sor, viszont a második meghallgatás után eltűnt az intézmény honlapja és elindították a cég felszámolását.
Aztán jöttek az érdekesebbnél érdekesebb vélemények még meleg „barátaimtól” is, szintén azt vitatva, hogy egyáltalán megtörtént-e az eset. Hisz az igazgató volt üzlettársa, kizárt dolog hogy ilyet tett volna, hisz annyi meleg barátja van, sőt az egyik legjobb barátja szintén meleg. Én meg biztos valamit félreértettem.
Amikor mondtam az illetőnek, hogy nézze meg a dokumentumokat az csak legyintett, hogy nem érdekli a dolog.
Többen kérdezték, hogy nem bántam-e meg azt, hogy ezt az egész eljárást elindítottam? A válaszom mindig az, hogy nem, mert akkor nem tudnék a tükörbe nézni. Jóhiszemű vagyok, és ezt egyesek kihasználják, és azt hiszik, hogy bármit meg lehet velem csinálni.
Aztán mikor kiállok magamért, jön a döbbenet, hogy ez ilyet is tud? Tanulság az esetből, hogy ne ítélj elsőre. Ha valaki kedves, segítőkész, nincs benne feltétlen az összes nagy balhéban, vagy egy társaságban, azzal nem feltétlen lehet bármit megtenni.
A MOM uszoda esetében nem várható valamiféle megbánás az Atlasz felé, de ne legyen igazam. A bírságnál talán valamivel fontosabb lenne a megbánás, mert azért azt feldolgozni, hogy így beletaposnak az ember lelkébe, méltóságába nem olyan egyszerű. Számomra a pénznél a megbánás vagy együttérzés több lett volna.
Kérdés ezek után, hogy mit várhat az ember egy bántalmazótól, kirekesztőtől, ha a bírság után se bánja meg a tettét?
Érdemes volna szerintem megfontolni azt is, hogy az elkövetőket a büntetés megfizetése után egy esélyegyenlőségi tanfolyam elvégzésére is kötelezni.
Ugyanakkor fontos lenne a jogállami kontroll, ami segíti az esélyegyenlőséggel foglalkozó civilszervezetek munkáját pl. Háttér, Labrisz, Budapest Pride, Tasz, Amnesty, vagy olyan hatóságokat támogatnak mint az EBH, akik az ilyen ügyekben szakszerűen járnak el. Az EBH akkori elnöke Demeter Judit volt, aki profi csapattal dolgozott együtt, munkájukért örökké hálás leszek.
