Délután kettő és este nyolc között kellett kint lennünk a civil faluban, ha kevesebben jöttek, akkor este hamarabb bezártuk a sátrat. Mindegyik szervezet elhozta a maga molinóját, szórólapjait és kiadványait.
Még konfliktusom is volt, mert úgy kellett ellógnom a Magic Mirror sátorba beszélgetéseket hallgatni, sajnos csak kettőre jutottam el. Végül minden elsimult, mert bebizonyítottam, hogy tudok én is játszani a külföldiekkel.
Alapvetően többféle játék volt. Azonos neműeket, vagy 3-nál több személyt is összeadtunk. Jelöld be gombos tűvel magadat, hogy honnan jöttél, ennek a térképnek volt játékfunkciója. A külföldiek és magyarok is kaptak jó pár kétszínű gombot, majd válaszolni kellett olyan aktuálpolitikai kérdésre, hogy mondjuk melyik uniós országban tilos az azonos nemű párok házassága és nincsenek semmilyen formában elismerve párkapcsolatuk.
Aztán kép alapján meg kellett mondani, hogy ki a heteroszexuális, és ki LMBTQI személy. Volt, akit én se mondtam volna meg.
Volt 2 társasjáték és számtalan Totó is (köztük HIV/AIDS és jogi kérdésekkel). A rengeteg játéknak az volt a célja, hogy az embereket elgondolkodtassuk és érzékenyebbé tegyük a témával kapcsolatban.
A külföldiekkel szót értettem és volt pár vicces pillanat is. Kétszer találkoztam szlovákiai (felvidéki) magyarokkal.
Az önkéntes társaimmal is sokat beszélgettem. Volt egy transzhölgy, vele gyermekvállalás kapcsán vitatkoztunk, ő túlzott feminizmus miatt nem tartja elfogadhatónak a dajkaanyaságot.
A második érdekes beszélgetésem egy félig olasz szintén meleg és keresztény önkéntes társammal volt, aki még ministrálni is járt.
Harmadik legérdekesebb téma számomra az LMBTQI-archívumról és történelemről esett. Én már nagyon régóta szeretném, ha végre elérhetővé válna régi magyarországi meleg magazinok archívuma, erre azt válaszolták, hogy idő kell ehhez, mint ahhoz is, hogy összeválogassák a régi Mások újság fényképeit. Ehhez azért lenne pár ötletem.
