Egy szerb származású melegpárt bántalmaztak egy németországi menekülttáborban homofóbia miatt, számolt be a média néhány hete az esetről. A táborokban sajnos gyakoriak az ilyen incidensek. Az esetnek utánajártunk és igaznak bizonyult a történet. Ezért elolvastuk az üggyel kapcsolatos német cikkeket, megkérdeztük civilszervezeteket, sőt még németországi minisztériumokkal is fölvettük a kapcsolatot.
Megpróbáltam berlini menekülttáborokat felkeresni, de működő tábort nem találtam. Menekültszállások vannak, ahová a táborokból irányítják a menekülteket, de még működő tábor már nincs. Ezért megnéztem az internetet, ahol két tábort is találtam.
Az egyik a volt Tempelhof-i reptér hangárját jelöli meg, a másik meg Kreuzbergben az Oranienplatz-ot. Tempelhof régi légikikötő, amit az emberek szabadtéri célokra (például piknikre vagy grillezésre) illetve sportolásra használják. A másik az egyik buli negyed melletti parkot jelöli meg a tábor helyeként.
Körbejártam, kérdezősködtem, de nem találtam meg a táborokat. Megkérdeztem két szíriai csoporttársamat a nyelviskolában, akik azt mondták, hogy igen voltak Berlinben ők is ilyen táborokban, de azokat már bezárták.
A Német Antidiszkriminációs Hivatal (Die Antidiskriminierungsstelle des Bundes) azt válaszolta, hogy tudnak az esetről és a problémáról is, de sajnos nincs kapacitásuk a táborokat ellenőrizni. A válaszuk inkább egy szép formalevél volt.
A Szövetségi Minisztérium a Családokért, Idősekért, Nőkért és Fiatalokért (Bundesministerum für Familie, Senioren, Frauen und Jugend) közölte, hogy „2014-ben munkacsoportot hoztak létre „interszexualitás/transzexualitás néven. A legsúlyosabb kérdéseket ott súlyozzák, adott esetben törvényjavaslatot illetve szabályokat hoznak azokkal kapcsán.
A cél ezeket az embereket integrálni a sokszínűség zászlaja alatt. Támogatni őket, megvédeni a diszkriminációtól. Jelenleg már több városban, ahogy Berlinben is, olyan szállásokat tartanak fent, melyeket kizárólag meleg menekülteknek szánnak. Ezen a linken lehet tájékozódni a meleg menekültekkel kapcsolatos infókért.
Megkérdeztem még három civilszervezetet, de csak egytől kaptam válasz, de ott meg visszakérdeztek, hogy „én mit tennék?", illetve „mit tennék az itt született bevándorlók gyerekeivel, akik homofóbok?" A magam részéről válaszoltam, de érdemi választ nem kaptam ezután, hogy ők mit tennének, vagy mit tesznek az ilyen támadások elkerülése érdekében tenni.
A berlini Amnesty LMBT szervezete a QueerAmnesty nem is válaszolt. Érdekes, amikor adományt kérnek, amikor hívnak a filmvetítéseikre, akkor képesek írni, sőt azonnal válaszolnak is. Voltam egy toborzó workshop-jukon, ahol előadták milyen levélíró maratonokat csinálnak, meg milyen kampányaik vannak más országban, de hogy itt helyben a közösségért mit tesznek, arról semmit sem mondtak. Szerintem tevékenységükben közük nincs a magyar Amnesty-hez, akik tényleg dolgoznak.
Ezek a válaszok számomra eddig elégé gyengének bizonyultak. Végül a Családügyi minisztérium adta meg számomra a megnyugtató választ. Igen foglalkoznak tudatosan a témával, van ilyen munkacsoport és a melegeket külön LMBT-embereknek fenntartott szállásra telepítik.
Bennem van azért némi kettősség ezzel kapcsolatban, hogy miért nem szavatolják minden szálláson a megfelelő biztonságot? Ugyanakkor tudom, hogy a lassú integrációnak kulcsszerepe van.
A magyar média ferdítéseivel szemben a németek nagyon is tudják, hogy mit csinálnak. Ezért is megy a gazdaság. Európa lakossága meg csak egyre csak fogy, ahogy a magyar is. A születésszámot meg egyik kormány se tudja emelni. Kell vérfrissítés, persze olyanokkal, akik a törvényeinket elfogadják és betartják.
Berlin egy multikulturális város, egy színes metrópolisz, sok egymástól eltérő kultúrával rendelkező városlakóval. Nekem olyan, mint a Star Trek világa. Ott az a természetes, hogy sok faj, népcsoport együtt él. Nekem ugyanezt jelenti Berlin. Találkoztam itt már mindenféle emberrel bőrszíntől, etnikumtól függetlenül, akik között ugyanúgy volt becsületes, szorgalmas és ugyanakkor lusta, vagy bűnöző is.
Nem merném még tapasztalataim alapján se rásütni egy embercsoportra, hogy munkakerülők, homofóbok, rasszisták, vagy idegengyűlölők lennének. Persze Berlin is csak egy német város és állítólag különbözik minden más német várostól felfogásban, de az idelátogató ismerőseim azt mondják, hogy csak elfogadóbb valamivel és persze a meleg élet óriási, aminek már történelmi hagyományai vannak. Való igaz vannak konzervatív német vidékek, de ettől függetlenül a teljes lakosság 88 százaléka támogatja a házassági esélyegyenlőséget, sőt a Bundestag meg is szavazta. Ennek önmagában akkora súlya van, ami felér egy komolyabb integrációs képzéssel.
A nyelviskolában napi szinten érintkezem menekültekkel, mivel egy a munkaügyi központ által támogatott nyelviskolai továbbképzésre is járunk. Rossz tapasztalataim nincsenek velük. Igaz, amióta coming out-oltam a csoportban azóta az arab srácok távolságtartóbbak lettek. Van még két arab hölgy is, az egyik Fatima, nagyon szorgalmas, odahaza biciklit sem vezethetett itt meg élvezi, hogy tanulhat. Ugyanez a szorgalom elmondható azokról a szíriaiakra is, akikkel egy csoportba járok.
Az osztályban egyébként nem én vagyok az egyetlen meleg, igaz a másik pasiról kevesebben tudják. Persze Ionas a görög srác nem titkolja, bárkinek elmondja, hogy meleg, ha megkérdezik tőle.
Ugyanakkor nekünk is meg kell értenünk nekünk is európaiaknak, hogy ők egy másik kultúrából jöttek, ahol tiltott például a sertéshús, ahol a nőknek vajmi kevés joguk van és akkor a melegekről még nem is beszéltem.
És nem mondható az arabokra se, hogy kollektíven homofóbok lennének. Bőven találkoztam az ellenkezőjével. :)
Egyszerűen meg kell szokniuk az idejövőknek itt mik a szabályok. Nekünk is magyaroknak meg kellett. A német házassági esélyegyenlőség kapcsán az egyik magyar csoportban kiakadtak. Közöltem, hogy semmi nem tartja vissza őket, hogy Magyarországra visszaköltözzenek. További komment már nem volt.
Az integráció folyamatos, ami nem azt jelenti, hogy felhagynak a kultúrájukkal, hanem azt hogy elfogadják a szabályainkat. Ez mindenkire igaz. Ránk, magyarokra is. Mert bizony itt is van olyan magyar, aki bűnöző, vagy aki nem hajlandó a németet se megtanulni. Egy nagyon szomorú magyar eset volt pár hónapja, amikor egy magyar férfi itt Németországban lemészárolta az egész családját.
A tudatos, határozott, és ugyanakkor türelmes integrációban hiszek. Ebben a három dologban egyszerre. Nem egy erőszakos integrációban, hanem abban, hogy egyértelművé kell tenni mik a szabályok, a törvények, az esélyegyenlőség, és mi az alap európai kultúra. Aki ezeket nem hajlandó betartani az menjen innen, sőt ki kell utasítani. Ha vendégségbe megyek, akkor betartom a helyi házirendet.
Aktivistaként meg civilként az a feladatunk, hogy megvédjük a demokráciát, az esélyegyenlőséget nem csak úgy, hogy az itt élő európaiakat képezzük ki elfogadásra, hanem úgy is, hogy a hozzánk betelepülni vágyókat világosítjuk fel.
Berlinben rengeteg feladat van például HIV, Drog prevenció, de engem leginkább az integráció érdekel. A nyelvsuliban se azért mondtam el nyilvánosan, hogy meleg vagyok, mert magamutogató lennék, hanem azért mert szeretném elősegíteni a hatékony beilleszkedést. Akinek ez nem tetszik, nyugodtan hazaköltözhet.
Jelentkeztem egy menekültek integrációjával foglalkozó programra is, mert szerintem fontos a jövőnk szempontjából a megfelelő integrációjuk elősegítése tanítással, a szabályok betartatásával, de nem úgy hogy kérdés nélkül elüldözzük, vagy felrúgjuk őket!
