Akik finnyáskodva nézik vagy tűrik az évenkénti melegfelvonulást, azok legfőbb érve többnyire ez: az még hagyján, hogy valaki meleg, de miért kell ezt propagálni, minek a feltűnősködés, az utcára vonulás? Intézzék el maguk között csendben, hogy mi nem is tudjunk róla! Akkor biztosan nem szólunk bele az életükbe. Elvégre ennyit akarnak, nem?
Nos, azért ennél jóval többet: annyi jogot és lehetőséget szeretnének maguknak is kivívni, amilyenekkel a heteroszexuális többség is rendelkezik. Csupán annyi ideig van szükség a felvonulásokra, ameddig ezt el nem érik – vagyis örökké! Ha nem rázzuk a láncainkat, akkor örökké rabok maradunk!
Pedig aki csak végiggondolja, mi mindent köszönhet a társadalom, minden ország, az egész világ a melegeknek, ahhoz elég, ha csak áttekintjük azok névsorát, akikre mindenki büszke lehet. Bizonyos helyzetben és bizonyos szakmáknál egyenesen előny, ha valaki meleg. Mert azt a másságot, amellyel a dolgokat és lelkeket látja és feldolgozza a kisebbség, a többségi társadalom is haszonként könyvelheti el.
