Ha hiszitek, ha nem, eljött ez az idő! Már nem nagyon csinálom, nem is tanítom, pedig azt jól tudnám, de visszaemlékezem! Még az is megy! Ugyannyira, hogy elkészültem hosszú életem rövid összegzésével! Már ha kb. 300 oldal rövidnek nevezhető! Egy szó, mint száz: Elkészült az életrajzom. A címe Én, Miss Mandarin. A borítón pedig összemontázsolt női és férfi arcom fog díszelegni.
A munkához nagy bíztatást kaptam Facebookos ismerőseimtől, akik ezren egy emberként bíztattak. Sőt leendő olvasóimként is bejelentkeztek! Nohát, tessék, ti akartátok! Gondoltam és belevágtam!
A dolog odáig fajult, hogy már meg is mutattam egy pár ismerősömnek, akiknek adok a véleményére. Sok bíztatást, de bírálatokat, sőt ötleteket is kaptam, amik jelentős részét meg is fogadtam, átírtam, beépítettem és ezzel talán még érdekesebbé tettem művecskémet.
Egyik bírálóm a Meleg férfiak, hideg diktatúrák című dokumentumfilm rendezője Takács Mária volt. Ebben a filmben én is szerepeltem. Neki támadt az az ötlete, hogy a pride hetében, julius 3-án mutatjuk be a könyvemet a Why not Caféban. Tehát úgy tartunk könyvbemutatót, hogy még csak a kézirat van meg, de könyv még nincs! Ily módon keresünk kiadót!
Talán idekívánkozik a könyvem szinopszisa, azaz rövid összefoglaló a tartalomról.
65 éves jogtanácsosként tekintek vissza a kétségtelenül színes, mozgalmas életemre. A könyvem saját és szűkebb családom, elsősorban édesapám és édesanyám történetét tartalmazza. Írásom szerves része felvállalt homoszexualitásom, amelyet annál is kevésbé tudnék eltitkolni, mert évtizedekig a meleg éjszakai élet egyik meghatározó figurája, talán mondhatom, hogy ikonja voltam.
Nagy vágyam, a színház és benne elsősorban a színművészet, vagy esetleg a rendezés sajnos első körben nem valósulhatott meg. Nem voltam kádergyerek. Azonban épp a transzvesztita fellépéseim Karinthy Márton és Bozsik Yvette révén eljuttattak a Karinthy és a Katona József Színházba, ahol végül kisebb szerepek után főszerepet is kaptam.
Könyvemben részletesen írok gyermekkoromról, családom történetéről, a Pinceszínház diákszínjátszójaként eltöltött éveimről, találkozásomról a transzvesztitizmussal, az abban elért sikereimről, arról a bécsi versenyről, amelyet megnyertem, de érintem jogi pályámat is, amely 12 évig tartott, majd részletesen írok cégemről, a Brokát Ruhakészítő Gmk-ról, amelyben végül is egyszerű kereskedőből eljutottam a ruhatervezésig, saját stílusom megtalálásáig.
Részletesen beszélek életem legfontosabb férfi és női szerelmeiről, szereplésemről a „Meleg férfiak, hideg diktatúrák” című, több díjat elnyert dokumentumfilmben, amelyet Takács Mária rendezett.
Művemben megpróbáltam azokat a tapasztalataimat, „életbölcsességeimet” is elhinteni, amelyeket az élet tanított meg nekem. Könyvemben külön fejezetet szentelek a homoszexuálisokat ért, gyakran gyilkossággal végződő támadásoknak, de több érdekes, olykor humoros történetet is elmesélek a transzvesztiták mindennapjaiból.
Mindenkit szeretettel várunk tehát július 3-án 19 h-kor a Bem rakparti Why not-ba! Ja! Hozzá tenném még, hogy könyvem részleteit remélhetőleg Mohai Tamás, egy teljesen fiatal és hetero színészkollégám fogja felolvasni!
